2017. január 22., vasárnap

Gondolkodj pozitívan!



2013. 11. 22.
1.
     A Vásáry-család gyermekei példás nevelést kaptak. A Bibliát is olvasták, s az anya sokat beszélt nekik a csodákról, ill. a nagy könyvben nem szereplő legendákról. Az egyik történet a pozitív gondolkodásra tanított. Arról szólt, hogy amikor egy kocsi elgázolt egy kutyát, mindenki szörnyülködött, de Krisztus így szólt: „Milyen szép szeme van!”  Vagyis: ne csak a rosszat vegyük észre, hanem a jót is.

A sötéten látó Blacky

2.
     Kuksi, Vásáry Tamás nővére, elmesélte, hogy amikor történelemórán Hitlerről esett szó, az egyik lány felpattant, és „előretartott kézzel ’Heil Hitler’-t kiáltott, majd odafordult az osztályhoz, és felszólított bennünket, hogy mi is álljunk fel.” Mindenki felállt, csak Kuksi maradt ülve. A Dóczyban történt. Ide járt Szabó Magda is.
3.
     Micsoda véletlen, hogy épp most néztük meg az Abigélt a Tháliában! Jó előadás volt. Az egész „osztály” együtt mozgott, táncolt. De lassan kirajzolódott minden lány egyénisége. Tudnak aranyosak lenni, de kegyetlenek is.
     Költői kérdés: ha mindenért a németek a felelősek, akkor miért rohangált annyi magyar katona a színpadon?

     Egyébként régi ötletem: össze kellene vetni a Sorstalanságot az Abigéllel! Mindkét mű főszereplője gyerek, és ugyanabban az évben játszódik. Első gondolatom, hogy a Sorstalanságból nem lehetne musicalt csinálni.
4.
     Heltai-est a Radnóti Színházban Irodallam címmel. Bálint András és Dinnyés Dániel mutatja be a hosszú életű szerzőt (1871-1957). Fia 1944-ben, titokban kérte, hogy mentsék fel a zsidórendeletek alól. Heltai, a francia becsületrend viselője, a következőket írta az államtitkárnak: „(Fiam) nagyon jól tudta, hogy én magam sohasem kértem volna semmiféle mentesítést. Sok jót kaptam attól az országtól, melyben születtem, és amelynek a nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is…”

Heltai jenő, www.hotdog.hu


2017. január 21., szombat

Gizi néni



     2012. 03. 15.

     Valamikor régen, a 60-as években csöndes világot éltünk. S te csöndesen, komolyan, fehér köpenyben, ősz hajjal, szemüvegesen léptél elénk. Először is kijavíttattad a falra gombostűkkel felerősített idézetet: A HAZA MINDENEK ELŐTT → helyesen: A HAZA MINDEN ELŐTT. Távolságtartó voltál, szemérmes, majdnem félénk. Minden tudnivalód ott lapult kis füzetedben. Versekről, regényekről, drámákról beszéltél. Mi pedig szorgalmasan jegyzeteltünk. Keveset árultál el magadról, tudtuk egyedül élsz. Talán Vörösmarty Előszójának egy sora ("Most tél van és csend és hó és halál."), Az apostol szőlőszem-hasonlata, a Bolond Istók szőlősgazdája remegtette meg hangodat. Idézted Madách egyik sorát: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”, és majdnem sírtál.


     Érezted, hogy József Attila Ódájának bizonyos részeit nem fogja érteni az osztály, ezért elmondtad, az öcséd orvos, aki rajongva tudja dicsérni az ember belső szerveinek szépségét. Mi faragatlanok voltunk. Egyik osztálytársunk, amikor körbevittél egy nagy albumot, hogy bemutasd Ferenczy István Pásztorlánykáját, hangosan megjegyezte: „de jó csöcsei vannak.”

Pásztorlányka, mno.hu

     Mint tanár mindent szabály szerint végeztél. Vékony, kék füzetbe írtuk a dolgozatokat, meg kellett tanulni a formát. A dolgozatjavítás külön szertartás volt, megtudtuk, miben vétkeztünk és miért. A érettségi dolgozatot Arany balladáiról írtam, hozzávettem még Goethét, s négy év alatt először dicséretet kaptam tőled. A szóbelin Petőfi katonaköltészetét húztam.

     Emlékszem a Respublika c. versre, melyet egy prózai idézettel vezettél be: „Nem széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja…enélkül ostromolhatjátok a trónt, mint títánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot!” (Lapok Petőfi Sándor naplójából)

PETŐFI SÁNDOR: RESPUBLIKA
Respublika, szabadság gyermeke
S szabadság anyja, világ jótevője,
Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
Köszöntelek a távolból előre! 

Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.

Most hódolok, most üdvözöllek én,
Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
Ha a magasból ellenidre majd
A véres porba diadallal nézesz. 

Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot. 

Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog. 

Te lész a győző, a diadal-ív
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében! 

Szeretném tudni, ott leszek-e én
A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az
Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? – 

Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára.
            (Pest, 1848. augusztus.)

sulinet.hu


Prokofjev: I. zongoraveseny



2014. 11. 29.

     Pernye András mondta egyszer, hogy zeneművet ne hallgassunk technikai eszköz segítségével (pl. rádió vagy lemez). Ott kell lenni, ahol – minden közvetítés nélkül – látod, hallod a művészt, minden kis rezdülését, megérzed zaklatottságát vagy jókedvét.

      Prokofjev I. zongoraversenyét 1911-ben komponálta. Az ősbemutatóján (1912. júl. 15.) maga a zeneszerző ült a zongoránál.
         
          A mű három részre osztható:
     1. Allegro brioso (erőteljes gyorsasággal) 00.00
     2. Andante assai (lépkedve, assai=nagyon) 07.20
     3. Allegro scherzando (tréfás/játékos gyorsasággal) 11.32


      Prokofjev önéletrajzában így jellemzi alkotását: „Az I. zongoraverseny volt talán az első többé-kevésbé érett alkotásom, mind koncepció, mind kivitel szempontjából. A koncepciót elsősorban a zongora és a zenekar számtalan kombinációja teszi érdekessé, másodsorban pedig a forma. Szonáta formájú Allegro: az expozíció és az egész mű végén megismételt bevezetés, a kidolgozás elé iktatott rövid Andante, Scherzo formájú kidolgozási rész, és kádenciával kezdődő visszatérés.” (Önéletrajz és írások, Zeneműkiadó, 1962, 28. o.) Annyit tennék hozzá, hogy a bevezetés az első rész végén is megismétlődik.
      H. A. Brockhaus a stílus felől közelítette meg a művet: legfőbb jellegzetessége az egytételes forma. Ünnepélyes akkordokkal kezdődik, s az egész kompozíció az ismétlődő, ünnepélyes kezdetre és ennek az ellentétére, a hol groteszk-fantasztikus, hol álomszerű-elégikus vonásokra épül.

      November 21-én a MÜPÁ-ban Andrej Gavrilov (1955) játszotta a művet a Pannon Filharmonikusok és Bogányi Tibor közreműködésével. Fantasztikus előadás volt. Gavrilov szinte eggyé vált Prokofjev alkotásával, sőt mintha megsokszorozta volna annak lendületét, dinamikáját. Megmutatta szédítő mélységét, drámaiságát.
     Az a változat, melyet itt és most meghalgatható, Martha Angerich (1941) interpretációja. Ő is káprázatosan játszik, de ő felül is tud emelkedni rajta. „Kidugja fejét” a zene mélyáramából, s mosolyogva konstatálja, hogy a zenekar karmesterével együtt híven követi őt.



2017. január 19., csütörtök

Fűszál

 2012. 09. 07.
Öröm


Már felnéz az apjára



     Szept. 3. Megérkezett Mátyás. Kezdetben feltehetően csupán Matyi. 2500 g, 51 cm. Még csak egynapos. Én szept. 7-én leszek 23360 napos. Ám a világ minden új gyerekkel újra kezdődik.
      Matyi  5 napos korában. Audenciát tart, a meghallgatáshoz be kell jelentkezni, olyan nagy a család és a baráti kör. 
*

         Hankiss Elemér egy interjúban szemére veti a magyar értelmiségnek, hogy elhanyagolta feladatát. Hol van ma egy népi mozgalom, Illyés, Erdei, Darvas, Kodolányi? 

*
Dávid


Keneth Clark, David Levine rajza

         Nagy pillanat volt, amikor az a firenzeAccademiaban Kenneth Clark Michelangelo Dávidjának a talapzatához lépett. Az óriás mellett olyan kicsinek, olyan törékenynek tűnt. Az ő erejét világos gondolkodása adja.