Színházban

 2013. 02. 09.

      A Les Préludes és A fából faragott királyfi a Táncszínházban, mely korábban Várszínház volt. (2001-től Nemzeti Táncszínház.) Kicsit visszarévedtünk a múltba: hány jó színházi előadást láttunk itt!
     Az egri Gárdonyi Géza Színház táncosai formálták képpé, látvánnyá Liszt Les Préludes-ét, mely szabad kezet ad a koreográfusnak: mintha az egész teremtés, az egész emberi lét elevenedett volna meg. (Mészáros Máté)
     A fából faragott királyfi története bonyolultabb, s nehéz a zenének megfelelő látványt a színpadra vinni. Mindenesetre a "báb" ebben az előadásban is érdekesebb, erősebb, mint alkotója, az ember. S ha erejét vesztve, le is esik a színpadi árokba, újra életre kel, legalábbis meghajolni és fogadni a közönség tapsait. (Topolánszky Tamás)

*

     Sikerült újra elcsípni a Vígszínház egyik előadását, A zöld kilencest. (Szerzői: Darvas Benedek, Hamvai Kornél és Varró Dániel). Jó kis bohózat: egy napba sűríti mindazt, ami rossz és kétségbeesésre ad okot az ember életében. De úgy, hogy ne fájjon, hogy egy légtérben van a (szerethető) szélhámos, a sorozatgyilkos, a miniszterelnök, az egyiptomi alkirály.... A zöld kilences egy cinkelt kártyalap. Aki birtokolja, új életet kezdhet. Csupán az a kérdés: hol, mikor, s készen áll-e az ember az újra. A rendező jó ritmusban mozgatja a sokszereplős gépezetet. (Ascher Tamás)

*

     Kezembe került Elsa Triolet Fegyveres kísértetek c. regénye. Érdekes kordokumentum. (Bizonyára van jobb könyve is.) 1946 decemberében készült el vele az írónő. Magyarul 1949-ben jelent meg a Szikra Kiadónál. Arról szól, hogy mennyire nem fejeződött be semmi közvetlenül a háború után. Voltak olyan franciák, akik így vélekedtek: "Asszonyom, éljenek a németek! Amikor itt voltak, legalább egy kis rendet teremtettek. Asszonyom, ne akarjuk, hogy a forradalmak, meg a sztrájkok, meg a nacionalizálások végképp tönkretegyenek minket...."

 
       Csupán Elza, az ő szeme-lelke volt-e ilyen érzékeny? "Az utcán, egy zavaros szempárból a németországi kényszermunkapoklok egyikéből szabadult kísértetre ismerünk rá, és amikor az éj leszáll a városra, egy mozdulatlan teherautó vagy egy összeboruló facsoport halálkamrának látszik, itt, Párizs szívében..."
     Néha költői: "Az orgonák teljes pompájukban virágzanak. Az emberek a nap elébe mennek, attól félve, hogy elszalad előlük; szeretnék egy sugarával pórázon vezetni."

 
    Neki szól Aragon híres himnikus költeménye, az Elza szeme:

Hiába űzi a menny bánatát a kék szél
Fénylőbb a te szemed ha benne könnyed ég
Féltékeny rá a friss esők utáni ég
Legmélyebb az üveg kékje a repedésnél

                      (Rónay György fordítása)

Wagner - feleséggel és kutyával

      

A fiatal Richard Wagner, hu.wikipedia.org

     Michael Tanner Wagnerről szóló könyvét olvasom. Már élete is kész kalandregény, legtiszteletreméltóbb azonban az a makacssága, hogy operákat akar írni, noha nagyon nehezen talál rá saját útjára.

     1837-ben, 24 éves korában, kinevezik a Rigai Színház zeneigazgatójának. Ekkor, két sikertelen opera után (A tündérek, A szerelmi tilalom), vázlatokat készít a Rienzihez. 

     1839-ben elhagyja Rigát. A hajóút viszontagságai tükröződnek majd A bolygó Hollandiban, melynek előkészítéséhez 1840-ben fog hozzá. A Rienzit 1840-ben, A bolygó Hollandit 1842-ben mutatják be Drezdában. Az előbbi nagy sikert arat, az utóbbi kevésbé volt sikeres, hisz ez a mű volt a fordulópont, az első, igazán újat hozó Wagner-opera.

     Hogy idáig eljusson, a zeneigazgatónak sok adósságot kellett felhalmozni. Ez volt az oka, hogy feleségével és kutyájával szökni volt kénytelen. A kutyának nem szabadott ugatnia, míg az éj leple alatt – pontosan kiszámítva a határőrök távolságát – átmentek a határon!

     Ezután következett a háromhetes hajóút Londonba a viharos tengeren, amikor a szél Norvégia partjaira (Sandvike) sodorta a szél. A matrózok, mint a bibliai Jónást, gyanakodva figyelték a kutyás utasokat. Még jó, hogy nem dobták a tengerbe őket.

   (Michael Tanner: Wagner, Európa, 2014., ford.: Rácz Judit)

A Villa Wahnfried parkjában

     Majd feledésbe merült, csak a kutyabarát Wagner juttatta eszembe, hogy jártunk mi Bayreuthban is. Megnéztük, sajnos csak kívülről a Festspielhaust, mely 1876. augusztus 13-án a Nibelung gyűrűje c. előadással nyitotta meg kapuit.

     „Eljössz? (…) Itt Bayreuthban rátalálsz önmagadra.” Így invitálta Wagner Lisztet a megnyitó előadásra, aki végül is a díszpáholyban foglalt helyet II. Lajos bajor király mellett.

 

Villa Wahnfried, de.wikipedia.org

     Elzarándokoltunk a Villa Wahnfriedhoz is, melyet a zeneszerző 200. születésnapja és halálának 130. évfordulója alkalmából akkor kezdtek felújítani. Előtte II. Lajos mellszobra. Ő fedezte a villa építésének költségeit.

     Sétálgattunk a parkban, hosszan álldogáltunk Wagner és Cosima sírjánál, meghatódva Russ (Kormos), a kutya emlékköve előtt is.

Wagner sírja, de.wikipedia.org

Itt nyugszik Russ, de.wikipedia.org

     

      

      (Nagy Frigyes sírja mellett – Potsdam, Sans souci – 11 kutya sírkövét számoltuk össze. A király végrendeletében meghagyta, hogy „kutyái mellett” szeretne nyugodni.)

     Wagner 1883-ban halt meg. Liszt a következőképpen emlékezett meg róla: "Ma ő, holnap én. Meghalni egyszerűbb, mint élni.” Ez a nap 1886. július 31-én következett be. Ő is Bayreuthban találta meg végső nyugalmát. Természetesen ott is voltunk.

Liszt sírja

Thomas Mann Wagnerről

Thomas Mann, 1939, hu.pinterest.com

      A miskolci Wagner-bemutató előtt és után igyekeztem A bolygó Hollandi ügyében csekély tudásomat bővíteni. A legkiemelkedőbb írás Thomas Manntól való: Richard Wagner szenvedése és nagysága (1933). Mi tagadás, az embernek már az is elég, ha itt ilyen mondatokat olvashatunk:

     „Wagner zenéjének általános jellegében van valami bajváróan nehéz, valami lassú vággyal teli, ritmusában töredezett és sötét zűrzavarban a szépség által való megváltásért tusakodó; egy súlyos terhekkel megrakott lélek zenéje ez, nem a táncoló izmokhoz szól; egy nem délszaki gyötrődés vájkál önmagában, vonszolódik és feszül benne…” (82. o.)

    Ebben minden benne van. A zene szinte fölöslegesnek tűnik.

*

     Thomas Mann egy-két mondattal felvázolja Wagner egész pályáját:

     „A negyvenes évek, amelyeknek közepén Wagner betölti harminckettedik évét, a Bolygó Hollanditól a Parsifalig egész életének a munkatervét kiformálják. A következő négy évtizedben, 1881-ig, egymásba iktatva szinte valamennyin egyidejűleg végzett munka során alakuló darabokban valósul meg ez az életterv. Kronológiája szigorúan véve nincs is. Az idő során keletkezik ugyan, de már előre és egyszerre készen van. Az utolsó, amelyről jó előre tudja, hogy az lesz, amelyet hatvankilenc éves korában valósított meg, tehát megváltás is, mert hiszen a véget, a befejezést és a tökéletességet jelenti, utána nincs tovább.” (85. o.)

     A kezdet tehát A bolygó hollandi, melyben először mutatja meg önmagát:

     „Minden egyes hősében diadalt ül: például a Hollandi zenei-költői figurájában, ahogyan a sivárság és a kárhozat körülfolyja, ahogyan kétségbeesetten körülőrjöngi a tenger vadona… (82. o.)

     „Wagner lényének szenvedélyes fel és alá hullámzását, vad és tragikus pátoszát egészen feketére, átkozottra és nyugalom, megváltás után epekedőre stilizálta s a leghatásosabban a Bolygó hollandi alakjában festette meg, minden tulajdonát csodásan felhasználva e figura megelevenítésére és ábrázolására. Azok a nagy hangközök, amelyekben a hollandi énekszólama ide-oda hullámzik, már önmagukban alkalmasak rá, hogy a vad mozgalmasság szertelen benyomását keltsék.” (106. o.)

A kísértethajó, operakalauz.wrm.hu

     Egy helyen részletesebben szól a mű problematikájáról. S ezzel el is búcsúzunk egy időre a német kultúra dobogós helyezést elérő képviselőitől:

     „Mennyire meghaladja Wagnernél már kezdettől a költői elem a librettószerűt! Mégpedig nem is annyira nyelvileg, mint inkább pszichológiailag. ’Sötét tűz’, mondja a Hollandi Sentával való szép duettjében a második felvonásban:

     A vad, sötét tűz, mely parázslik bennem…

     Szerelemnek szabad-e neveznem?

     Nem, ez a vágy a megváltás után:

     Bár adná meg ez az angyali lány!

     Ezek éneklésre szánt versek. De eddig még sosem énekeltek vagy szántak éneklésre ilyen bonyolultan elgondolt, lelkileg ennyire szövevényes szöveget. Az elátkozott férfi első pillantásra megszereti a lányt, de azt gondolja magában, hogy szerelme tulajdonképpen nem is a lánynak szól, hanem az üdvözülésnek, a megváltásnak. A lány viszont mint az üdvözülés lehetőségének megszemélyesítése áll előtte, úgyhogy a férfi a szellemi menekülés és a lány iránti vágy között nem tud és nem is akar különbséget tenni. Mert reménye a lány alakját vette fel, és ő nem is kívánja többé, hogy más alakot öltsön, vagyis a megváltásban ezt a lányt szereti. Micsoda összefonódása a kettősségnek, micsoda pillantás egy érzelem nehéz mélységeibe!” (69. o., Th. M.: Wagner és korunk, Zeneműkiadó, 1965, Keszi Imre fordításai)

    

Szétrebbennek...

2012. 10. 10.

     Szörnyű vád volt a szemedben: mit tett veled a világ, mit tettem veled én, hisz, (mint gyermekkoromban) - szavak nélkül - annyi jót ígértem.

     Az intenzív osztályon csönd van. Csupán a lélegeztető készülék dolgozik. A nővérek hangját hallani, gyorsan csapatban körülállnak egy ágyat: sürgősen kell cselekedni. Majd szétrebbennek csöndesen. A betegnek persze kifinomultak az érzékei, mindent észrevesz, tudja, mi történik fehér, körülhatárolt világában.

     Már csak csepegtetve kering az élet az erekben.

*

     A harmadik műtét is sikerült, az ember ugyan fél, hogy mint a vízilabda válogatott, vereséget fogsz szenvedni.

      Esik az eső, a villamoson sötét van

*

     Az orvostanhallgatók angolul hallgatják a professzor magyarázatát. Van, aki még kérdez is. Anyám, az eseted felettébb érdekes. Sebtében fordítom magyarra: "Hát – mondja a tanár, és elgondolkodva húzza az időt – majd valami érdekes példát veszünk… A jó tanuló udvariasan és végtelen megértéssel köhög."

     Természetesen, valami érdekes példát, az érdekes helyzetnek megfelelőt.

*

     Este Brahmsot hallgatom: „Miért adatott a fény?” Vajon miért?

Őszi nap (Nagy Sarolta, 1926-2012)