2017. június 21., szerda

Keresztül-kasul Bécsben, 2016

2016. 06. 04.

Itt élt Schiele

1. nap
     Örömmel jelentem, hogy az U4-es Hietzing utáni szakaszának felújítása elkezdődött. Percenként indulnak a buszok, a közlekedés zavartalan. Hietzing, ill. Ober-Sankt-Veit nyugodt polgári miliővel rendelkezik. Itt lakott haláláig Schiele is (1912-18).
     A Karlskirchét kívülről már nem takarja lepel. Vajon a belső felújítás is befejeződött-e? A gonosz persze felteszi magát a keresztre, de már csak jelkép, magyarázat. Nem tud győzni a jón.
     Végre először megtaláltam a Beethoven-emléművet, Zumbusch híres alkotását.

A Karlskirche előtt
Zumbusch: Beethoven


2.nap
     Délelőtt cipővásárlás a Maria Hilferen. Kényszerűségből: kettéhasadt a cipőm talpa.
     Délután a Grinzingen keresztül föl a Kahlenbergre. Alattunk Bécs. Felismerhetőek a Stefanskirche és a Votivkirche hegyes tornyai, a Karlskirche kupolája, Schönbrunn zöld foltja. Kahlenberg történelmi hely is: 1683-ban Sobieski János és Lotharingiai Károly hadai innen indulva mértek súlyos csapást a Bécset ostromló törökre. Az Oszmán Birodalom megindult a bukás útján.

Templom a Kahlenbergen
Bécs a "magasból"


     Vissza a város nyüzsgő forgatagába. Több a koldus és a hajléktalan, a nem osztrák beszéd, de úgy tűnik, nem vált gyűlölködővé a város.

3. nap
     Az Albertinában kezdődött a nap, Chagall-lal, Maleviccsal és az orosz avantgárd többi képviselőjével. Utána a Batliner-gyűjtemény (Herbert Batliner, 1928-, liechtensteini ügyvéd), mely az impresszionizmustól Giacomettiig terjed.
     Mindig felkeressük – emlékezve a nagy Dürer-kiállításra – a Habsburgok örökségét is, melynek legszebb darabja a Mezei nyúl.
     Délután ingyenes vezetés a Városházán. A hatalmas méretű, s neogótikus stílusa miatt a mi Parlamentünkre emlékeztető épülettel a polgárság mintha versenyre akart volna kelni a Hofburggal.

Dürer nyuszija

Altman: Anna Ahmatova

A Városházán

 4. nap
     Ferenc József, az örök császár címmel nyílt kiállítás a Nationalbibliothekban halálának 100. évfordulója alkalmából. Mindenekelőtt jó volt látni a Fischer von Erlach tervezte könyvtárat, nyomon követni, hogyan neveltek valakit majdnem tökéletes automatává, aki ha kell, gyilkol, ha kell, operát avat… Érdekes, hogy Sisinek nem jutott hely, viszont Schratt Katalinnak annál nagyobb.
     Délután hosszas csavargás után megtaláltuk a Hundertwasser Múzeumot. Ez nem a lakóház, hanem a festőnek, textilművésznek, építésznek szentelt kiállítás. Úgy vélem, az építész és gondolkodó („Az egyenes vonal bűn!”) jelentősebb a festőnél.
     Innen majdnem egyenes vonalban, elindultunk a Naschmarktra.

 
Nationalbibliothek
 
Nem csak múzeum
 
Naschmarkt

5. nap
     Levezetésként séta a Schönbrunni kastély parkjában. A barokk szerette a nagy tereket, s Bécs alapjában véve barokk város…

Sok-sok rózsa

2017. június 20., kedd

Bécs 2015-ben



2015. 07. 22.
 
Fejjel a falnak

1. nap

     Érdekes, hogy a Karlsplatz aluljárójában - az üveg mögött – felbukkant egy ember, aki át akart menni a falon. Később kiderítettem, alkotója Paul Wimmer, címe Fejjel a falnak. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy magyar felmenői vannak. A Grabenen, ha jól sejtem, az I. világháborút idézi fel a kompozíció: ló és lovas szétesett.

Szétesőben


     2. nap

     Régen voltunk a Karlskirchében: Fischer von Erlach és Rottmayer közös alkotása. Most lifttel fölröppentünk az ovális kupolába. Este megszánt egy rendező fiú, s diákjeggyel beengedett Mozart Requiemjére.

A Karlskirche



     3. nap

     Ebéd egy padon a schönbrunni parkban. Majd indulás a Himmelpfortgasséba, Savoyai Jenő városi palotájába. Itt most néhány drezdai kép látható. Elgondolkodtató Rembrandt Ganümédész elrablása c. festménye. Ez a Ganümédész nem gyönyörű ifjú, hanem egy kisfiú, aki bepisil félelmében.

Rembrandt: Ganümédesz elrablása



     Az Unteres Belvederében meglepetés volt Makart képe Karoline Gomperz-Bettelheimről, aki Goldmark tanítványa volt.

Makart: Karoline



     4. nap

      Utolsó séta: felkeresni még egyszer az ismert helyeket. Jó tudni, hogy minden a helyén van. A békák hada továbbra is igyekszik fel a szószékre a Stefanskirchében. Külön búslakodik Ferenc József a Burggartenben – egy birodalmat veszített el -, külön ragyog Sisi szépsége a Volksgartenben.

A békák hada
Ferenc József

Élőben Bécsből (2014)




2014. 09. 18.
Donauturm


     Ezúttal - élőben - jelentkezik Bécsből az Útrakelő. Semmi dolga, csak sétálni és élvezni az életet.

Csevej
Várakozás



Közel és távol

Karlskirche
Mindenki felajánl valamit
Leng a kezem, jelentkezem...




2017. június 14., szerda

Bécs - nyár elején (2017)

Egy Klimt-grafika


1.    nap (Pünkösd hétfő)



     Ünnepnapon látogatható a közelben levő Klimt-villa. Nyilván fordítva tartottam a térképet, azért volt olyan nehéz eljutni a Feldmühlgasse 11-be. Itt volt Klimt utolsó műterme 1911-től 1918-ig. Főleg tájképek és természetesen női portrék fémjelzik ezt a korszakát. (A nyarakat főleg az Attersee partján töltötte.)

     A földszintes kerti házat 1923-ban az új tulajdonos építtette át neobarokk villává. Az eredeti berendezésből sajnos kevés maradt meg. Mostanra helyreállították a "fogadószobát", s megkerült a műterem néhány fontos tartozéka.
A Klimt-villa

*

     A Spanyol Lovasiskola bejáratánál egy fantasztikus Sacher-torta. Majd séta a Volksgartenben, mely most is tele volt rózsával, s talán a pünkösdre való tekintettel sok emberrel.
Virágok közt


     Hazafelé a Hietzingi főutcán rátaláltunk arra a házra, ahol utolsó éveiben Schiele lakott. Érzékelhetővé vált Klimt és Schiele között a mester-tanítvány viszony.
Hietzingben élni és halni



 2. nap

  Spanyol Lovasiskola. Délelőtti gyakorlás, munka. Roppant fegyelmezetten. Félóránként váltották egymást a lovasok. Feltűnt egy csinos lány a lovasok között. Egy főfő kiképző csak vele foglalkozott. Az utolsó félórában is ugyanez a helyzet. Egy fiatal, fekete lipicain lovagolt, mely még nem veszítette el sötét színét. A többi ló szőre már mind fehér vagy szürkésfehér lett. Ez a menetrend.
Sorakozó

*

     A lengyel származású Andjé Pietrzyk szobra Nagy Sándor lovát, Bukephalost ábrázolja. Talapzat nélkül, méltóságteljesen lebeg a fejünk felett. (9 méter magasban lépked, 5 méter hosszú, 16 tonna súlyú!) Ha mindenképpen jelentését keressük: nem a hadvezér fontos, hanem a ló!
Bukephalos

     A lovak az irodalmi művekben is nagy szerepet játszanak. Kedvenceim Akhilleusz beszélő lovai: Xanthos és Baliosz, akik óvnák urukat a végzetes hibától. De a görögök tudták, minden figyelmeztetés hiábavaló. Közelebb áll hozzánk Tolsztoj Foltosa, akit másságáért kiközösítettek társai. (A Vígszínházban Garas Dezső játszotta.) Amit legutóbb olvastam: Székely János A nyugati hadtest c. kis könyvéből a Pálinkás nevű ló története. Persze az egész könyv kivételesen nagy alkotás.

*

     Időnként feltűnt egy gyalogos, aki eltakarította a lócitromot. Hierarchia.

*

     Délután az Albertinában Schiele. Klimt szépségkeresésénél Schiele tovább lépett: az expresszionizmus kíméletlenségébe. Kétségtelen, amit ábrázol, az borzalmas és ijesztő. Mégis úgy tűnik, el kellett jönnie ennek a lélekkifordító pillanatnak (vagy száz éve már). Később a széthullt  Monarchia országai a "hősi halottaknak" fognak állítani mindent elfedő, hazug emlékműveket. Mi vessünk egy pillantást arra, hogyan rögzíti Schiele a dicstelen jelen képeit, lemeztelenítve az embert. 
Schiele: Eduard Kosmack arcképe, 1910

     A spanyolnátha vitte el 28 évesen, nemcsak őt, előbb hat hónapos terhes feleségét is.  Több áldozata volt a spanyolnáthának, mint az I. világháborúnak.

     A torz, a szenvedő ember portréi kiszolgáltatottságot, sivárságot sugallnak. Aktképei is.  A (proletár) gyerekképekkel ugyanez a helyzet. Az effajta művészet nem tud segíteni az emberen, csak ráébreszt arra, milyen világban élsz.



3. nap


     Éjjel viharos szél söpört végig Bécsen.

     Valamit nagyon csapkodott a szél a háztetőn. Egy manzárdszobában hallgattuk az elemek játékát. Reggelre 15 fokra hűlt le a levegő, s az eget felhők borították .

 *

     Első állomásunk a schönbrunni Wagenburg volt. Itt gyűjtötték össze azokat a hintókat, melyeket az udvar a múlt századfordulóig használt. Csodálatos gyűjtemény. Hozzákapcsolták a Mária Terézia születésének 300 évfordulója alkalmából készített emlékkiállítást. Számunkra a legérdekesebb az a családi kép volt, melyen rajta volt mind a 11 élő gyermeke, s az apa, Lotaringiai Ferenc István is. Aki nem lehetett osztrák császár. Vigasztalhatta azonban az a tudat, hogy német-római császárrá koronázták. Mária Teréziának volt az a küldetése, hogy a birodalmat megőrizze a széthullástól, s bevezessen bizonyos reformokat. 
Egy a sok közül



     A Wagenburgból föl a Glorietthez. Onnan kanyargós úton le a Hietzinger Haupstrasséra, megkeresni azt a helyet, ahol elfogadható áron ebédelhetünk.

     Újra vissza a schönbrunni parkba, a fémből és üvegből épült Pálmaházba. Remekül illeszkedik az óriási zöld ligetbe. Vajon miért megnyugtatóak az óriási pálmák, s lábuknál elhintve a sok virág?
Parkrészlet

*

     Vissza a kis étkezőbe (Beisl zum Seidl). Fáradtság.



4. nap


     Ma a Naturhistorisches  Múzeum volt napirenden. Azért akartam feltétlenül megnézni, mert úgy gondoltam, hogy Angelo Soliman nyomára bukkanok.  De sehol sem találkoztam nevével. Mintha nem is létezett volna. Soliman eltűnt az idők mélyén. S ha Péterfy nem írja meg történetét (Kitömött barbár, 2014), akkor nem is tudnánk róla.
Naturhistorisches Museum

     Aztán végigjártuk az aktuális kiállítást is: Katzenkorb & Löwengrube (Macskakosár és oroszlánverem - Természet és művészet Cranachtól Klimtig). Ami a megnevezett festőket illeti, csak halvány nyomokban fordultak elő. Csupán nagy nevükkel csábítják a látogatót. Mindenesetre óriási az anyag: szobor, kisplasztika, festmény, rajz. És valóban a macskák és az oroszlánok állnak a középpontban. Vallás, mitológia, irodalom fonódik egybe.

     Majd besétáltunk a múzeum legmonumentálisabb kiállítására, mely az ősrobbanástól kezdve mutatja be az élet fejlődésének évmillióit, mígnem megjelenik a neandervölgyi ember, majd az "értelmes ember".

     Már egy korábbi látogatásunk alkalmából megfogott a Willendorfi Vénusz. Lehet, hogy azért, mert a találékony régész a Vénusz nevet adta a picike szobornak, arra gondolva, hogy néhány ezer év múlva felbukkant a habokból a valódi Vénusz.
Willendorfi Vénusz



5. nap


     Ekkor szántuk el magunkat arra, hogy megnézzük a földalattinak azt az állomását (Hietzing), melyet Otto Wagner tervezett (1898) külön Ferenc József számára. (Érezhető a barokk hatás is, miközben a részletek teljesen mások!) A császár innen könnyen elérhette volna a schönbrunni parkot, s benne nyári rezidenciáját.
Csak neki

     Ferenc József azonban csak kétszer volt itt. Nem szerette az újításokat. Pedig Wagner itt is tekintettel volt a különleges követelményekre: külön váróterem a kíséret részére, s külön dolgozószoba (íróasztallal!) várta a hivatalnok császárt. Nem beszélve a szecessziós drapériáról, s Carl Moll monumentális bécsi látképéről.

     Mindezt sajnos nem láthattuk, mert a kis múzeum csak hétvégén van nyitva.

     Nem maradt más hátra, mint gyönyörködni a Schönbrunnban. A legszebb háttér a Mária-templom. Alapjai nagyon régiek, s egy Mária-képhez kapcsolódó legenda tette híressé: amikor a törökök ostromolták Bécset, a kép mentett meg négy embert a haláltól. Magyarok (nem tévedés, volt ilyen), de főleg törökök pusztítottak újra és újra, majd a 18. századtól megkímélte a háború, mígnem 1945-ben lebombázták. (A Pálmaházat is!) 1947-ben kezdődött el az újjáépítés.
A hietzingi bejárat

     A templom előtt áll I. Miksa mexikói császár szobra (1871, Johann Meixner). Maximilan Ferenc József testvére volt. Kapott egy kis részt Schönbrunn parkjából. Tizenhét évesen tervezett ide egy svájci stílusú faházat, a "Villa Maxing"-ot. Később a Miramare kastély kialakításában is részt vett. Utólag okos az ember: fölösleges volt beleélnie magát Mexikó császárának szerepébe. A "körülmények" szerencsétlen összejátszása folytán 34 évesen kivégezték.

     Szomorúan indultunk haza. A látnivalók száma végtelen, pénzünk azonban elfogyott. Útitársainknak is köszönjük az inspirációkat.