2018. október 10., szerda

Adjon az Úristen...



 
János bácsi
   
2012. 12. 20.
     Nemsokára eljön János-nap, de már János bácsi nélkül. Nagy családi ünnepeken mindig mellette ültem. Elmesélte, hogy volt régen a szőlőben, a földeken, háborúban és békében. A bor aranysárga volt, s izzott a napsugárban, csillogott a félhomályban. - Péter! Jobban járunk, ha iszunk! - mondogatta az öreg.

     Ebben az évben már nem hangzik fel a János-köszöntő és a János-áldás:

                   Zendüljön föl János hangos énekekkel,
                   verseim elkezdem gyönyörű rendekkel,
                   verseim elkezdem gyönyörű rendekkel.

                   Valamennyi csillag ez magas égen van,
                   valamennyi fűszál e kerek földön van,
                   annyi áldásokkal áldja meg az Isten!

                   Adjon az Úristen erőt, egészséget,
                   holta után pedig örök dicsőséget,
                   vigye lelkét mennybe, örök dicsőségbe!
*
         Tu, felix Austria
         A bécsi utakról jut eszembe: a Habsburgok az elmúlt századokban szereztek, gyűjtöttek, gazdagodtak. Most: közkinccsé vált mindaz, amilyük volt, és adnak, hívogatnak… (Készítsd elő utolsó euródat!)
*
         Minden reggel és este séta Blackyvel. Nézem a kis házakat, minden lakóját ismerem: húsz év óta ugyanott lakom!

Blacky

*
         A napokban egy telefonbeszélgetés közben fel kellett írnom egy fontos számot. Mára már elfelejtettem, mit jelöl, miért volt fontos. Tele vagyunk számokkal, kódokkal. Nekem is van egy számom, mellyel számon tartanak:

Beírtak engem mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.
Porzó-szagú, sötét hivatalokban
énrólam is szól egy agg-szürke lap.
Ó, fogcsikorgatás. Ó, megalázás,
hogy rab vagyok és nem vagyok szabad.
Nem az enyém már a kezem, a lábam,
és a fejem, az is csak egy adat.
Jobb volna élni messze sivatagban,
vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt,
mivel beírtak mindenféle Könyvbe
és minden módon számon tartanak.

                    (Kosztolányi A bús férfi panaszai c. kötetében, 1924)

 Lásd még József Attila: Levegőt

Nincsenek megjegyzések: