Margaret Atwood A szolgálólány meséje (1985) c. antiutópiájában (újabban disztópia) bemutatja, hogyan változik Amerika keresztény-fundamentalista diktatúrává. A könyv mostanában felkerült a bestseller-listára Orwell "1984" és Huxley "Szép új világ" c. művével egyetemben.
A Tagesspiegel még áprilisban közölt egy beszélgetést a kanadai
írónővel, mely most az online-kiadásban is olvasható. Az interjú apropója, hogy
Atwood egyik művét, (The Heart Goes Last, 2015) németül is kiadták. Még nagyobb
hírverés, hogy A szolgálólány meséjét újra filmre vitték. Most HBO-sorozat
készült belőle, 1990-ben Volker Schlöndorff rendezte meg. Margaret Atwood neve
ott szerepelt a Nobel-díj esélyesei között - Krasznahorkai László és Nádas
Péter társaságában.
A cikkből is kiderül, hogy Atwood politikus alkat: "Üzenetem: megoldásokat kell találni a munkanélküliségre, a
szegénységre és a szociális felelősségérzet megszűnésére. Szükség van egy
állami szociális hálóra."
Nekem most csak a Pénelopeiát (Palatinus, 2007) sikerült elcsípnem a
könyvtárban. Hiánypótló mű. Ha van Odüsszeia, legyen Pénelopeia is. Az utóbbi
kevésbé magasztos. Többnyire csak próza, melyet a görög tragédiák kórusához
hasonló, verses betétek szakítanak félbe. Visszatérő motívum, hogy Pénelopé 3000 éve azon gondolkodik, miután hazatért, miért akasztotta fel Odüsszeusz a tizenkét
szolgálólányt? Talán hűtlenek voltak? De hiszen a "kérők" többet
megerőszakoltak közülük!
Az Alvilágból szól hozzánk Pénelopé, a testetlen árny. Ismeri a
mítoszokat, de a valósághoz közelebb álló mendemondákat is:
"Odüsszeusz, mondta valaki, leszállt
az Alvilágba, és tanácskozott a holtak szellemével. Dehogyis, csak egy sötét
barlangban éjszakázott denevérek között, mondta másvalaki. Viaszt tömött
tengerészei fülébe, mondta valaki, amikor elhajóztak a szirének szigete
mellett, ezek a félig madár, félig asszony démonok ugyanis a partjukhoz
csalogatják a férfiakat; Odüsszeusz azonban az árbochoz köttette magát, hogy
hallhassa az ellenállhatatlan sziréndalt, és mégse ugorjon a vízbe. Dehogyis,
mondta másvalaki, csak egy első osztályú szicíliai kuplerájba tért be, ahol a
hölgyek híresek voltak a muzikalitásukról és a tolldíszes
ruhakölteményeikről."
(Géher István fordítása)
Miközben Pénelopé gondolkodásmódja, szemlélete már-már 20. századi,
észrevétlenül ő is újra mitikus hőssé válik: sokat tud tűrni, mint Odüsszeusz,
magára utalva éppolyan okossá válik. Épp ezért elgondolkodtató, hogy Odüsszeusz
a leszámolás után újra eltűnik. !?
Ui.
Most olvasom a Standardban, hogy Margaret Atwood megkapta a Német Könyvkereskedők Békedíját!
Ui.
Most olvasom a Standardban, hogy Margaret Atwood megkapta a Német Könyvkereskedők Békedíját!
1 megjegyzés:
Jó kis post született ismét!
Megjegyzés küldése