A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sieglinde. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sieglinde. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. május 26., péntek

A walkür - könnyedén

 

                                                                      Peter Nicolai Arbo: A walkür, 1869, wikipedia

                                                                          Romlásnak indult hajdan erős Wotan… 

     A színpadra bevonszolja magát egy kimerült harcos. Messziről jöhet, feltehetően az üldözői elől menekül. Ám úgy tűnik, jó helyre érkezett: egy asszony veszi pártfogásába. Sieglindének hívják az asszonyt, Siegmundnak a férfit. Már a nevük is mily hasonló. A hazatérő férj, Hunding is észreveszi, mennyire hasonlítanak egymásra.

     Hamarosan kiderül, hogy Hunding szintén az üldöző csapathoz tartozik. Ma éjszaka köti még a vendégbarátság, de holnap életre-halálra meg akar vívni az ismeretlennel. Most visszavonul pihenni a marcona házigazda, s nem sejti, hogy Sieglinde altatót tesz italába.

     Egyedül marad Siegmund és Sieglinde. Egy pillanat műve viharos szerelmük, noha kiderül, hogy ők egymástól elszakított ikrek. (A testvérszerelem Wagnernél az összetartozást jelenti abban a korban, amikor „minden egész eltörött”.)

     A párbajhoz Siegmundnak erőt ad a tudat, hogy megtalálja azt a kardot, melyet valamikor a testvérek apja, Wotan szúrt az udvaron álló kőrisfa törzsébe.

 

     Vajon megvalósítható-e Wotannak, a főistennek az az elgondolása, hogy fia, Siegmund a csodakarddal majd legyőzi a nibelungok gyűrűjét őrző sárkányt, s visszaáll újra a rend? Fricka, Wotan felesége felborítja ezt a tervet. Szerinte Siegmund súlyos bűnt követett el, hisz úgy szerette testvérét, ahogy nem lett volna szabad. Ítélete: az összecsapásban Siegmundnak meg kell halnia. Ráadásul Sieglinde is többszörösen bűnös, hiszen megcsalta férjét. Ami az igazi baj, Wotan is sokszor „elkalandozott”, ahogy más főistenek. (Az ikrek anyja egy földi halandó, a kilenc walkürt sem Fricka szülte Wotannak.)

     Brünhilde, az egyik walkür, szembeszáll a halálos „ítélettel”, de tehetetlen. A zene érzékelteti azt is, hogy Wotannak sem könnyű fia ellen fordulnia. Sieglindének még sikerül elmenekülnie, hogy megszülje gyermekét. Brünhilde így biztatja:

          Siess gyorsan keletre!
          Bátran viseld, ha szomjazol és éhezel,
          tövis ha szúr, kő ha megüt,
          nevess, ha nyomor és szenvedés gyötör. 

     Brünhildének lázadásáért bűnhődnie kell: mély álomba merül, tűzfal fogja majd körül. S csak a legnagyobb hős ébresztheti fel.

*

     Jó a téma. A legnagyobb tragédiák mindig a családon belül zajlanak. Az fáj igazán, lásd: Aiszkhülosz Oreszteia, Szophoklész Antigoné. A testvérszerelmet is többen feldolgozták, pl. Thomas Mann A kiválasztottban.


2020. február 20., csütörtök

Kertész Imre: Az angol lobogó 3


     Wagner és Mann 

     Most a Bécsi Filharmonikusokat hallgatom. (Arra a kérdésre, hogy az elbeszélés hőse miért csalódik végzetesen az irodalomban - és nem csak abban -, majd később felelek.) Vezényel Solti György. Már elengedem a Walkür szövegkönyvét, érteni vélem a cselekményt, a jellemeket, s tudok figyelni az árnyalatokra is. (A Nibelung gyűrűje részei: A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya) Kertész Imrének, vagyis hasonmásának, akkor egy ismeretlen világ tárult fel. Megrendítő találkozás a Wagner-univerzum egy kis szeletével, az isteni-emberi sorsok tragikumával, az Operaházzal. Mítoszi magasság. Kertész Imre alteregójának ekkor még fogalma sem volt Wagner tetralógiájáról, azt sem tudta, hogy ez annak a második része. Mégis egy felsőbb régióba röpíti a zene, ahonnan nem látszanak már a szerkesztőség félelemmel teli, zegzugos folyosói. A ház előtt olykor megáll a fekete autó, a főszerkesztő olykor kivetkőzik önmagából. A baudelaire-i albatrosz éteri magasságban szárnyal, majd lezuhan a durva matrózok közé. Kertész hőse most fordított utat jár be: a valóság halálos szorításából igyekszik felemelkedni az egek külön világába.
     Azért nem mindenkinek adatik meg, hogy képes legyen befogadni Wagner világát. Hősünknek mondhatni könnyű dolga van: azonnal felismeri Siegmundban -önmagát. Hisz ki más lenne az üldözött, ha nem saját maga? (Ne feledjük el, hogy Wagner is, sőt Thomas Mann is volt üldözött.) Siegmund ő, akit cserben hagy Wotan, kiszolgáltatva Hundingnak, a kérlelhetetlen ítéletvégrehajtónak. (Beszélő nevek: a Hundingban benne van a kutya, Siegmund Farkasnak nevezi magát.)

     „… a méreg mélyen belém hatolt, át- meg átjárt. (…) a legmélyebb katasztrófában, s e katasztrófa legmélyebb tudatában sem élhettem többé úgy, mintha nem láttam és hallottam volna Richard Wagner A Walkür című operáját, mintha ez az opera és ennek az operának a világa a katasztrófa világában is nem állna fenn mint világ. Ezt a világot szerettem, a másikat el kellett viselnem.” (1)

     A másik megvilágosító – megváltó? – hatás Thomas Manné. A Wälsung-vér c. novellája egy müncheni Walkür-előadást mutat be. (Bőségesen idéz belőle Kertész.) Egy testvérpárt visz a hintó az operába, akiket a véletlen folytán szintén Siegmundnak és Sieglindének hívnak. Mann iróniával kezeli őket, hiszen az elkényeztetett polgárfiókák csupán halvány másolatai a robusztus wagneri hősöknek, mégis egyenesen az elbeszélőnek szólnak Siegmund szavai: „A mű! Hogyan születik a mű? Fájdalom mozdult a mellében (…) Két szót érzett: Alkotás … Szenvedély. És míg halántéka forrón lüktetett, sóvárgó felismerésként lepett rá: szenvedélyből születik az alkotás, hogy aztán újra felvegye a szenvedély alakját.” (2)

     Zárásképpen talán érdemes összevetni Kertész és Heller Ágnes Wagner-élményét. (3) Míg Kertésznek elsősorban az üldözött Siegmund alakja volt fontos, addig Hellernek a Wotannal szembeforduló, lázadó Brünnhilde volt a meghatározó. Igaz, Kertésznél is felbukkan Brünnhilde az ugyanabban az évben (1991) megjelent Jegyzőkönyv (4) utolsó lapján:

        „Mindent, mindent
          mindent értek,
          mindent átlátok már.
         Hollóid szárnyát hallom suhogni…”
                                           (Az istenek alkonya, III. felvonás)

Folyt. köv.

(1)  Az angol lobogó, Magvető, 2001,(6. kiad.) 42-43. l.
(2)  Az angol lobogó, Magvető, 2001,(6. kiad.) 45. l.
(3)  Heller Ágnes: Kertész Imre, Négy töredék, Múlt és Jövő, 2009, 12. l.
(4)  In: Az angol lobogó, Magvető, 2001,(6. kiad.), 300. l.