2011. 12. 26.
A császármorzsának legendája van. Egyesek szerint Sisi készíttette a császár számára (diétás édesség!), más források úgy tudják, hogy ezt az ételt maga Ferenc József találta ki. Mindenesetre a császár kedves étele volt, s valóban fenséges volt…
Hozzávalók (Két személyre)
4 tojássárgája
2,6 dl tej
10 dkg liszt
4 tojásfehérje
4 dkg cukor
só
2 evőkanál mazsola
2 evőkanál rum
vaj
porcukor
resztelt szilva
Elkészítés
A tojássárgáját, a tejet és a lisztet összekeverem. A tojásfehérjét, a cukrot és a sót habosra fölverem. A két masszát óvatosan összekeverem. A mazsolát rumban áztatom. Felforrósított serpenyőbe vajat teszek, beleteszem a massza felét, rászórom a mazsola felét. Óvatosan megsütöm és megfordítom. Ha az alja aranysárgára sült, a császármorzsát feldarabolom, tányérra teszem, porcukorral megszórom. Resztelt szilva körettel tálalom.
László Balázs írja Dél-Tirolból:
Nos, a császármorzsa receptje nem nehéz, bár azt hozzá tenném, hogy a felsorolt alapanyagokból egy, az általunk jól ismert palacsintánál jóval sűrűbb masszát kell készíteni. Ezt rendszerint nem írják sehol, és ha a massza hígabb, mint kellene, nem lesz jó a morzsa, és csalódás érhet minket. Ha valaki nem szereti a mazsolát (mint én), helyettesítheti almával vagy egyéb gyümölcsökkel. Még pikánsabbá tehetjük, ha a már majdnem készre sült morzsát meghintjük egy kevés kristálycukorral, kicsit karamelizáljuk, majd nyakon öntjük rummal és meggyújtjuk. Mikor a lángok kialszanak, tálaljuk. Nem kell megijedni, az alkohol maradéktalanul kiég belőle, nem kell a rendőrtől tartanunk.
A lényeg, hogy vastagabbra kell sütni, mint a palacsintát, mert csak úgy lesz morzsalékos, darabos.
A resztelt szilva tulajdonképpen pirított szilva. Ehhez a szilvát kevés vajon átpirítjuk, amitől egy lédús, félig nyers, félig lekvár állagú öntetet kapunk, de szerintem bármilyen lekvárral jó.
Nos, most pedig leírok egy réges-régi dél-tiroli receptet. A neve RIEBLER. Fordítani szinte lehetetlen, talán úgy mondanám "LERESZELT", bár a reszelőhöz nincs sok köze. A lényege, hogy az előbb felsorolt receptből a lisztet részben hajdinával helyettesítjük. Hogy mi is az a hajdina? Itt lehet megnézni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hajdina
Ebben az a jó, hogy a hajdina nem gabonaféle, éppen ezért lisztérzékenyek vagy paleósok is fogyaszthatják, persze ezt is csak kis mértékben. Azt sajnos nem sikerült megtudnom, hogy a liszt is teljes mértékben helyettesíthető-e. Az én receptem szerint fele-fele az arány. Nos a recept:
100g liszt (fele, vagy ízlés szerint hajdina)
kb. 1 dl tej
2 tojás
csipet só
ízlés szerint cukor
Az alapanyagokat összekeverjük úgy, hogy sűrű massza legyen, fél órát-órát állni hagyjuk, hogy a hajdina is puhuljon, serpenyőben egy vagy több részletben a császármorzsához hasonlóan sütjük, majd összetörjük. Serpenyőbe öntéskor reszelt vagy darabolt almát szórunk a tetejére. A kész ételt megszórjuk porcukorral, bármilyen lekvárral ízesítjük, ízesíthetjük. Kicsit szárazabb, mint a császármorzsa, de nagyon ízletes. Ne adjuk fel, ha elsőre nem sikerül! (De miért is ne sikerülne?)
Üdv:
Balázs
