Érettségi idején

2015. 05. 11.

Közel és távol

     A technika csodája (internet) segítségével szinte jelen lehettem a luzerni Kultúr- és Kongresszusi Központban, amikor Mariss Jansons vezényelte Dvořak Stabat materét. Irigyeltem a hosszú ideig tapsoló, lelkes luzerni közönséget. Én bizony ilyenkor azt lesem, mikor tudok a ruhatár felé szaladni. Mert még sokat kell utaznunk hazáig. Legtöbbször állva, zötyögve a buszon. Hol ez, hol az fáj. Amikor lelép az ember a buszról, a járda pereméig jó nagyot kell lépni, ám olykor gödör vár vagy kemény akácfa.

Bach a ruhatárban

Így éld életed

 "... úgy vélekedett: az embernek az a rendeltetése, hogy önmagában - szívében, lelkében és életének alakulásaiban - egyszerre építse azt, aminek lennie kell, és újjáépítse azt, ami romlásnak indult; mert ily módon lehet a világ rendjének végső felbomlását, ha nem is meggátolni, de legalább elodázni a belátható időn túl." (Márton László: Jakob Wunschwitz igaz története, 87)

Életünk...

     Életünk nagy részét azzal töltöttük, hogy elképzeltük, milyennek kell lennie a világnak. Eljutottunk oda, hogy beletörődünk abba, hogy a világ olyan, amilyen.

Tömör életrajz

     "Megnyugtatott, hogy művek között lehetek, hogy emberek között lehetek..." (Barnás Ferenc: Másik halál, 278)

"Sorsom, ah nem adta / Szállnom veled"

       Elszégyelltem magam. Mint olvasom, az idei könyvfesztiválon sokan igyekeznek személyesen meghallgatni a ma nagyra tartott írók közül Kehlmannt  és Franzent. Én itthon ülök, s megszokott szerzőim társaságában múlatom a napot. Néha megsimogatom Lina kutya fülét. Ő az én lelkes hívem, akár esik, akár fúj.

Egy kis Kehlmann (érettségi idején)

     Régebben sokat álmodtam az érettségiről. Megváltás volt fölébredni és tudatosítani: már túl vagyok rajta. Kehlmann főhősének álmán mosolygok: "- Képzelje el - mondta a matematikatanár -, hogy egy síkidom metsz egy hasábot., az így keletkező metszet egy négyzet. A vizsgakérdés: kit érdekel?" (A Beerholm-illuzió, 62)

Daniel Kehlmann, by Heji Shin

Élet - korom

    2012. 01. 01.

     Német naptáramban olvasom: a grépfrút igazi vitaminbomba. Már egy gyümölcs is fedezi egy normális ember egész napi vitaminszükségletét. Elősegíti az anyagcserét és az emésztést. Kalóriaszegény, s értékes vitaminokat tartalmaz, mellyel megelőzhetőek a szív- és érrendszeri betegségek. Erősíti az immunrendszert.

     Most már csak az a kérdés, normális emberek vagyunk-e.

                                                            *

Ilse helbich, derstandart.at

     Valamikor egyik irodalmat kedvelő kollégám megjegyezte: minden írásfélében találok legalább egyetlen egy mondatot, melyért érdemes volt elolvasni az egész könyvet. Most egy ilyen mondat következik Ilse Helbichtől (1923). Nyolcvannégy éves korában adta ki első könyvét!!

     „Minden fiatalabbal, helyesebben mindenkivel szemben azt gondolom önhitten: ha látlak titeket, tudom, hogy mit éltek át, magam is megtapasztaltam ugyanezt. Ti azonban semmit sem tudtok rólam, az én világomról, melyben jelenleg élek.”

Egy szép, szeles nap

      2012. 04.01

     Virágvasárnap. Ami azt jelenti, hogy valami elkezdődött, de még nem dőlt el. Akár Schönberg sírján a kocka.

 

Wotruba alkotása

     Április. Mit ír a naptár? Nemcsak a házban és a ház körül szükséges a nagytakarítás, hanem a lelkekre is ráfér egy kis reparáció. Okos dolog mérleget vonni. Olyan sok dolog van, ami árt. Az időnk olyan kevés, s fölösleges nehézzé tenni életünket. Megszabadulni a munkahelyi és az otthoni stressztől! Ha eltervezed, hogy a hétvégén ki akarsz kapcsolódni, ne törődj azzal, hogy mások mit akarnak. Egy séta a szabad levegőn új energiát ad.

*

Tegnapi képek  

A lébényi templom

A Batthyányi-kastély, Köpcsény

Az Arsenal

Utcai művész Bécsben

                    

Ébredés

2015. 02. 04.

I.
      Nehéz felébredni reggel 6-kor. Ólmos fáradtság bénítja kezem-lábam. A szememet is alig tudom kinyitni. A kávéban reménykedem, meg Linában, a fiatal német juhászban, akivel hamarosan útra indulunk.

      Néhány percre még elmerülök, mint egy álomban, Friedrich Glauser kis könyvében, hogy agysejtjeimet is érje valami frissítő hullám – nota bene: németül, hogy ne felejtsem el ezt a nyelvet. A sejtelmes regényben (Tee der drei alten Damen) többször felbukkan egy Roony nevű kutya (airedal terrier), aki szóra bír egy súlyos depresszióba esett szereplőt, Nydeckert, a pszichiátrián. (Istenem, de nehéz élete lehetett az írónak!) „Ronny hátsó lábaira állt, s mancsát kedvesen, de azért határozottan a hallgatásba burkolózó térdére tette. Aztán nyelvével lépett akcióba, s elárasztotta Nydecker kezét a gyöngédség jelével. Hozzá kis vakkantásokat hallatott, mely úgy hangzott, mintha egy jóllakott csecsemő gőgicsélne.”  Nydecker visszatért nyomasztó álmából a földre. Szeme felcsillant, beszélni kezdett.

      Nekünk is kezdődik a nap. Lina ugrásra kész, erőtől duzzad. Randevúja van barátjával, Bruce-szal, a berni pásztorral. Beszívjuk a friss levegőt, könnyed léptekkel indulunk útnak.

II.
      Almási Miklós (1932-) összefoglalta a Kritikában (2014, 9-10. szám) milyen 19. és 20. századi mítoszokból ébredtünk fel nagy keservesen az új évezredbe érve. (Bár a 20. század önmagában is nagy ébredés volt!)

      Elsőnek a felvilágosodás hagyományát tárgyalja, az észérvek erejét méri föl: „a többség gondolkozását az érzelmi gondolkodás vezérli.”

      „Ne higgy, hanem gondolkozz!” – idézi Descartes-tól. Ezzel szemben ma a „hiszékenység normál állapot.”

      A demokrácia, ha csupán a négy évenkénti szavazásra korlátozódik, üres szó.

      S vajon a „multikulti” (más szóval a városi sokféleség) álom vagy valóság? Maga Merkel mondta még 2010-ben, hogy a multikulti kudarcot vallott. E tekintetben Amerikától lehetne tanulni valamit. (De tanulni senki sem akar.)

      A gazdaság racionalitásába vetett hit is megrendült. Vajon mit lehet előre látni, mire lehet felkészülni?

      Végül az információs társadalom rejtélye. Az gondolná az ember, hogy főleg az internet segít abban, hogy egyre több információhoz jussunk, de a titok is növekedik. (WikiLeaks, Sowden)

      Összetörve ébred az ember, "okos fejével biccent, nem remél.”