Cédulák embertársainknak

      2015. 09. 09.

     Mint minden városban, Berlinben is sok helyen láthatóak különféle cédulák, melyekkel a városlakók egymásnak üzennek. Joab Nist három évig gyűjtötte a legmulatságosabb cédulákat, majd 2010-ben elindította blogját, a Notes of Berlint. Hamarosan másoktól is kapott segítséget, mert olvasói közül sokan lencsevégre kapták, s beküldték a legérdekesebb üzeneteket. Ki hinné, hogy Nist a cédulákból már két könyvet is megjelentetett. Sőt, jövőre filmet is forgatnak a cédulák sugallta történetekből.

      Örkény is szerette a „készen kapott” irodalmat, mely jól jellemzi az emberi természetet, a várost s a kort, melyben élünk.

      Ide másolok néhány cédulát: nincsenek palackba zárva. Vagy mégis?

      Van valakinek egy mikrohullámú sütője? Csak 5 percre kéne, egy ételt szeretnék kipróbálni, melynek állagát csak mikróval lehet elérni. (Sütőben nem!) Örülnék, ha valaki jelentkezne.

      Kedves lakótársak! 11-én egy klippet forgatok. Számítsanak arra, hogy 19 órakor 4-szer vagy 5-ször kiáltani fogok. Ez a klipp nekem nagyon fontos. Tudom, hogy minden ember megérdemli a pihenést. Ezért tudatosan korlátozom kiáltásaim számát max. 5-re. Köszönöm a megértést.

      Emberek! ne üzenjetek cédulákkal. Ha valami problémátok van, mondjátok meg. Csak cédulákat ne! Akkor grillezek, amikor akarok. Kinyalhatjátok a seggemet!

     Vigyázat!
Egy öregember köpköd az erkélyről!

     Elveszett egy tigriscsíkos kandúr. Könnyen megfogható: a „Gyere, zabálj!” – hívásra hallgat. 6 hónapos, nagyon kíváncsi, játékos. Utoljára a Burger King közelében látták múlt éjszaka. A megtalálót meghívom vacsorára.

      WC-tisztító kerestetik! Együtt álltunk a WC-tisztító polc előtt, és később a villamosmegállóban is. Meg voltál pakolva különféle tisztító eszközökkel, többek között egy felmosó moppal is. Ha a takarításnál szükséged volna segítségre, értesíts! Minden hétfőn 21 óra 15-kor megtalálsz a „Mindenki táncba vihető” bárban.

      A péntekre virradó éjszaka a legsötétebb alkoholmámorban felvittél a 3. emeletre. Nem lehetett nagy öröm, te kedves francia lány, köszönöm Neked!

      Rawes! Jelentkezz! Apa leszel!

      Hát így állunk:
 
         „Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
          Szélességi, a Szégyen
          Századik Hosszúsági
          S a fogatösszeszorító Dac
          Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
          És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre."
                                 (Karinthy Frigyes: Üzenet a palackban)

                               (Forrás: Berliner Zeitung, 2015. aug. 19.)

Olvasmányaim

 2015. 07. 29.

Kleist                          

        Lassan befejezem Kleist Amphitryon c. komédiájának olvasását, mely arról szól, hogyan csábította el Jupiter Alkménét, a tébai hadvezérnek, Amphitryonnak a feleségét. Mint tudjuk, Jupiter nagy átváltozó művész, épp ezért most Amphitryon alakját veszi föl. Vagyis, tiszteletreméltó Amphitryon, ne légy az, aki vagy, állj félre, üres váz! Helyedet más foglalja el, más beszél a te száddal, más kedveskedik Alkménének:

             „S ha menekűlnél, hét országon át
              A sivatag undok szörnyeihez,
              Utánnad mennék a nagy tengerig,
              Elérnélek, és sírva csókolnálak,
              S fölemelnélek s úgy vinne karom
              Diadalmasan az ágyamba vissza.”

     Ugyanez a sorsa Amphitryon szolgájának, Sosiásnak is., aki még jobban megszenvedi hasonmásának önkényeskedését:

             „Amphitryon:
              Ki volt az oka, hogy megszegted a
              Parancsomat, te áruló kutya?!
              Sosias:
             Mondjam el újra, százszor és ezerszer?
             Én, mondtam már, az az ördögi Én,
             Ki a kaput megszállta, s azt akarja,
             Hogy ő legyen az egyedüli Én,
             A házi Én, ott ni, a botos Én,
             Az Én, aki engem félholtra vert."
                           (Szabó Lőrinc fordítása)

Patak Márta

     A másik olvasmányom Patak Márta most megjelent könyve, A test mindent tud, mely a fentieket még fokozza: fölösleges megkettőződnöd, egyáltalán ne is legyél, sőt borzalmas kínok közt halj meg, mert zsidónak, szerbnek vagy magyarnak születtél. (Újvidék, 1942, 1944)

     Drámaváltozatok (Egy rádióinterjúból)

     „Oz szerint a szomorú történeteknek kétféle befejezése van. Az egyik a shakespeare-i, a másik a csehovi. A shakespeare-i azt jelenti, hogy halottak hevernek szerteszét. A csehovi: frusztrált, boldogtalan emberek bóklásznak a színen. De legalább élnek. A legtöbb, amit el lehet érni, a második variáció.” (ifj. Marosán György)

     Vigyázat, irónia!

1. „A választások nem érnek semmit. Különben be lennének tiltva.”
2. „A megaláztatások pompásak. Megakadályozzák az önhittséget, szerénységre tanítanak, s arra, hogy hálásak legyünk a segítségért.” (Mondatok német lapokból.)

     Nagy kacagás a végére!

     Megduplázódik időnként szegény Petőfi is. Egyrészt hősi halált halt Segesvárnál 1849. júl. 31-én, másrészt tovább élt a távoli Barguzinban. Néhány vers is bizonyítja ezt, bár érezhető a hanyatlás, hiába a nagy igyekezet:

                      November végén

           Még nyílnak a sírok a morvai síkon,
           Még vár soraimra a büszke Kazány.
           De én, íme, daccal az égre sikítom,
           Hogy Barguzin, itt van a drága hazám!
           Itt nincs magyar ajk már, Júlia sincsen.
           Mily nagyszerű nélkülük! Élni de jó!
           Hogy még oda vissza? No, mentsen az isten!
           Inkább legyek asszony s pláne zsidó.
                           (Tímár György tollából)                      

Luther (3)

2016. 11. 23.

    

      Egy holland teológus, Erik A. de Boer, a reformáció kutatója összegyűjtötte fiatalok véleményét, akik megütköztek azon az elven, hogy Isten az örökkévalóság óta meghatározta minden férfi és nő sorsát, anélkül hogy „megbeszélte” volna velük. Mi már nem ugyanazok a népek vagyunk, mint akik az egyház születésekor éltek. Kollektív bűnösség? Vannak elidegeníthetetlen jogaink. Ne Isten válassza ki, hogy kit szeret, válasszuk mi az Ő szolgálatát…

     Sloterdijk cikkét olvasva, ilyesféle, a predesztinációt és a szabad akaratot érintő gondolatokkal is találkozik az olvasó.

     Luther pozitívumai mellett (a reformáció elindítója, egyházalapító, a német irodalmi nyelv megteremtője) előkerülnek az árnyoldalak is. Ismét csak Sloterdijkot követve, tudjuk, hogy mennyire harcos szellem volt, sőt időnként túlzásba is esett, démonizálta ellenfeleit, legyenek azok újrakeresztelkedők, zsidók vagy egykori hívei. Úgy gondolta, hogy a Sátán irányítja a világot. (A jövőbe is látott?)

     Sloterdijk rámutat arra, hogy a protestantizmus a maga harcos mivoltában visszatalál Augustinushoz, sőt a páli levelekhez. Az igaz, hogy Luther megelégelte az ágostonrendi szerzetesi életét, de gondolkodására rányomta bélyegét az ágostoni szemlélet. Viszont Augustinus is támaszkodott valakire: Pálra.

     Sloterdijk kemény szavakat használ: a kereszténység Luther által képviselt változata „oligarchikus” mozgalom volt. (hoi oligoi = a kevesek) Kevesen vannak az elhivatottak, s sokan, egy nagy költőnk szavával, a „számon kívül” maradtak. Egyeseket szeret az Isten, másokat nem. Ez a szeretem – nem szeretem – gyűlölöm probléma benne van már Ézsau és Jákob történetében, figyelmeztet Sloterdijk. Az ő „küzdelmük” már születésük előtt elkezdődött. (Mózes I. 25-27) Fontosnak tartja ezt a motívumot Pál apostol is, a rómaiakhoz írott levelében így fogalmaz:

     ”Amikor ugyanis még meg sem születtek gyermekei, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek az ő kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön, nem a cselekedetek alapján, hanem az elhívó akarata szerint, már akkor megmondatott Rebekának, hogy ’a nagyobbik fog szolgálni a kisebbiknek’, amint meg van írva: „Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.’ Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: „Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.” (Pál levele a rómaiakhoz 9, 11-14))

     Nem a cselekedetek alapján!

     Augustinus 397-ben, az ún. Simplicianus-levélben fogalmazza meg tételeit. Simplicianus, Ambrus utóda Milánóban, Augustinushoz fordul kétségeivel, kérdéseivel, aki terjedelmes választ fogalmazott. Ebben a bonyolult okfejtésben is vannak olyan mondatok, melyek ma már nem felelnek meg gondolkodásunknak:

      „Ami örömet okoz nekünk, ami közel visz Istenhez, az is mind Isten kegyelméből adatik ajándékképpen. Nem a mi akaratunk vagy méltánylandó tetteink által. Létezik az akarat hozzájárulása, s törekvéseink kitartó igyekezete, hogy tetteink forró szeretetből szülessenek. Mégis Ő részesít minket ezekben, Ő ajándékozza nekünk.” (Simplicianusnak, I. 2., 21)

     A németül olvasott szövegen is átüt a költői szárnyalás, mégis zavarba ejtő, hogy nincs saját akaratom. Isten ebben is egyedül vezérel. Nyilván mások Sloterdijktől eltérően magyarázzák a predesztináció, a hit, a kiválasztás, a kegyelem és az akarat kérdését. Egy ívet megrajzolva, ide kívánkozik még Luther néhány tézise (a 95-ből), melyek visszhangozzák Pál és Augustinus eszméit:

     „(23.) Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen.

     (…)

     „(31.) Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka.”

     A dolog természetéből fakad, hogy a nem szeretettek, a számon kívül maradtak, a kételkedők fellebbezést nyújtottak be a megkülönböztetés ellen. S a fellebbezés maga a modern világ.

Irodalom:
Peter Sloterdijk: Luther und die Folgen, nzz.ch
Erik A. de Boer: Augustine on election
Kurt Flasch: Logik des Schreckens, 1990, Mainz (Tartalmazza az Augustinus-levelet, a részlet saját fordításom.)

Luther (2)

      2016. 10. 18.

     Több mint száz évvel Descartes előtt mondhatta volna Luther: „Olvasom, tehát vagyok”. Olvasom, mármint a Bibliát. S mivel a pápának egy szavát sem tartalmazza az Írás, ezért ő a legkevésbé sem mérvadó: Isten nem közölt semmit a pápáról. Az evangélium nem ismer egy pápát sem, folytatja fejtegetését Sloterdijk.

                                                                 *

     Az Istenhez mások megtalálták a közvetlen utat: ez volt a misztika. Luther azonban az Írást helyezte első helyre: ez az igazi közvetítő Isten és a lélek között.

     Továbbmenve: egyedül az isteni kegyelem menti meg az embert, s egyedül a hit védelmezi. A hit és az olvasás ugyanaz.

                                                                *

     A kis wittenbergi szerzetes hatása abból fakad, hogy az evangéliumot behatóan tanulmányozta. Sloterdijk Nietzschét idézi: „Mindenekelőtt a művekhez fordulj! A hozzátartozó ’hit’ majd megjelenik – ebben legyetek biztosak!”

                                                               *

     Vegyünk akkor egy fontos tételt a 95-ből:       

    „Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság.” (16.)

     A hívő, ha megbánta bűneit, kiemelkedik a reményvesztés állapotából, s a „kétséggel küzd”, már itt a földön a purgatóriumban van. A kétséggel való küzdés a menny előszobája.

                                                              *

     Sloterdijk így összegez: Luther zseniális tette, hogy a középkor találmányát, a tisztítótüzet a mindennapi életbe integrálta. Bár

     „senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felől, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől.” (30.)

     Visszaérkeztünk tehát az isteni kegyelemhez. Erről legközelebb.