Vakkantások

 2014. 11. 14.

Hamupipőke

     Rossini operáját hallgatom, s lassan az az érzésem, hogy bár Rossini ebben a művében nem különösképpen eredeti, van egy behozhatatlan előnye, s ez nem más, mint az olasz nyelv, mely önmagában zene.

Rossini, pinky.hu

 

        Ősz

    (Kis vers Áprilytól, mert olyan szép a hasonlat a végén!)

      Most már a barna, dérütötte rónán
       mulandóságról mond mesét a csend.
       Most már szobádba halkan elvonulhatsz
       s hallgathatod az álmodó Chopint.

      Most már a kályhatűz víg ritmusára
      merenghetsz szálló életed dalán,
      míg bús ködökből búcsút int az erdő,
      mint egy vöröshajú tündérleány.

        2000 év

      Párizs idestova 700 éve vonzza a művészeket. Kutatók elemezték 150 000 művész születési és halálozási adatait, s ebből kiderült, hogy kulturális szempontból immár 700 éve a legvonzóbb város Párizs. Először persze az antikvitásban Róma játszotta ezt a szerepet. Idővel más városok is előtérbe kerültek, pl. Bécs a 18-19. század fordulóján. De úgy látszik, Párizs varázsa nem fakult.

Párizs

        Perzsa költők

       A perzsa költők antológiájának (1968) olvasásába kezdtem. (Antikváriumi példány!) Újra meg újra végigfutok a klasszikus sorokon. Elgondolkodtat azonban az első oldalon levő zöld tintával írt bejegyzés:
„Első karácsonyunkra, Judit (1968).”
       Ti boldogok voltatok, én kicsit féltem: első vizsgáimra készültem…

        Kertész kitüntetéséhez

      Első pillanatban meglepődtem, hogy elfogadja. De gondoljuk meg: 1944 óta 70 év telt el. A magyar állam bírálóját a legmagasabb kitüntetésben részesíti, melyet a parlamentben adnak át. Ezt átélni megrendítő, ha nem is kárpótol semmiért. (Véleményem persze szubjektív. A kérdés sokágú. Minden vonatkozását külön lehetne szálazni, de legfontosabb a szimbolikus jelentősége.)

        Hajnalban

Lina

 

       Lina szokása szerint 6-kor ugat, mint máshol a kakas kukorékol. Közben visszaállítottuk az órát, így már 5-kor felhangzik ébresztője. Én fönn vagyok már, soraimat rovom, de sejtem, mit éreznek a szomszédok:

      „Sok neszt gyűlölök én, de kivált gyötör eb ugatása.
       Vakkantás, vonitás mint gyilok éri fülem!”

                            (Goethe: Római elégiák, XVII., 1788, Dóczi Lajos fordítása)

Újra Luxenburg

2014. 11. 23.

I. Adóügyek

Legyőzöd a kísértést

     Túlságosan idilli képet festettem Luxemburgról? Most, mint olvasom, Junckert vádolják az Európai Bizottságban, mely szerint Luxemburg különféle adókedvezményeket adott az ott letelepülő cégeknek. Csak bankból 150 jött ide,  és gondolom, egyik se járt rosszul Luxemburgban. Az első kérdés az, vajon megfelel-e mindez a luxemburgi törvényeknek. Juncker előre menekül, és egységes adózást javasol egész Európának.
     Elkezdődött itt is a végtelen politikai szappanopera. Most a tisztességtelen (?) adókedvezmények miatt Juncker került a célkeresztbe. (Holott elsősorban a jelenséget kellett volna megbélyegezni, mely Hollandiában és Írországban is ugyancsak kedvelt fogás.)
     Természetesen nem véletlen az időpont megválasztása, miután Juncker került a Bizottság élére, rögtön az elején tegyük lehetetlenné, és váljon az egész EU működésképtelenné. Persze elképzelhető, hogy a nagy „leleplezések” végén (ugyan, rég tud mindenki mindent) egységesebbé, igazságosabbá válik az adózás. Piketty, a Paris School of Economics professzora, úgy írja le a világgazdaság fejlődését, hogy a gazdagok még gazdagabbá váltak, a szegények még szegényebbé.
      A Die Presse idézi a német pénzügyminisztert, Schäublét, aki szerint „az adózás elkerülése veszélyezteti a társadalom összetartozását” (14. 11. 22) Piketty javaslatai is az adózásra vonatkoznak: változtatni kell az örökösödési adón, meg kell adóztatni a tőkét, és nemzetközi (mindenkire vonatkozó) egyezményekkel szükséges szabályozni az adózást. (Könyve az angol és a francia kiadás után németül is megjelent: A tőke a 21. században. Ismertetése a Pressében: Nézz utána Marxnál! címmel: 14. 10. 10)

II. Kertész Imre mint tolmács

      Tankred Dorst, a híres drámaíró a 80-as évek elején több napig tartózkodott Budapesten. Földényi F. László így ír egy jelentéktelennek tűnő epizódról: „Kertész hűségesen kísérte őt – nemcsak fordítója volt, hanem barátja, és így tolmácsa is. Ljubimov, az orosz rendező a pesti Operában éppen akkortájt rendezte meg a Don Giovannit. Ismerte Dorstot, s meghívta a jelmezes főpróbára. A német írót elkísérte Kertész is, akit mindig is bensőséges viszony fűzött a zenéhez. A nézőtéren többszörös tolmácsolás zajlott: ott ült a minisztérium hivatalos orosz–magyar tolmácsnője, valamint Kertész, mint német–magyar tolmács. Itt adjuk át a szót ez utóbbinak: ’Dorst meleg szavakkal dicsérte a rendezést. Mialatt fordítottam, egyszerre az a téveszmém támadt, hogy én is itt vagyok, ezért hozzátettem: – Kérem, mondja meg Ljubimov úrnak, hogy én is gratulálok. – Mire a nő, lesújtó pillantással: – Maga ne gratuláljon, hanem tolmácsoljon.” (ÉS/14. nov. 7.)

III. Őszi vers Tandoritól, a hónap költőjétől:

         Lelkem újra, Párizs…

                                 Albert Pálnak

         Felhőbe hanyatlik a rue de la Pompe –
         ha nem jársz arra, semmi gond,
         és úgy sincs gond, ha arra jársz,
         de jót, befutót semmit se vársz.

         Semmi felé és semmi felől:
         futnak a lovak, ez már Auteuil –
         akadálypálya. De nincs akadály,
         ha az a futamod, hogy mit se várj.

                                    (A Tandori light c. kötetből, 2013)

      Auteuil Párizs egyik legszebb kerülete. Tandori többször megfordult itt a lóversenypályán.

Auteuil, en.wikipedia.org

Thomas és Alberto

 2014. 03. 03.

Bevándorlás – igen vagy nem

      Thomas Hürlimann svájci író, aki az év felét Berlinben tölti, a FAZ-ban megjelentetett egy cikket a svájci népszavazásról. Hürlimann szerint a svájci demokrácia akkor működik a legjobban, amikor kevesen mennek el szavazni. Ők ugyanis az újságolvasók, a politikailag tájékozottak. Most sokan aktivizálták magukat. (Több mint 50%!) Érdekes módon az összes párt ellenezte az SVP (Svájci Néppárt) bevándorlást korlátozó javaslatát. Hürlimannt „bevándorolt” német orvosok és ápolónők gyógyították meg. Ezért szavazott hálából a bevándorlásra. A másik ok: Svájcot szerződések kötik az EU-hoz. Ezek be nem tartása nehézséget fog okozni a kormánynak.

                                                                  *

     Hadd képzeljem el, hogy ebben a percben a római Villa Borghese termeiben iszom a fényt, ahol most a kőbe életet lehelő Bernini szobrai néznek szembe Alberto Giacometti figuráival. A derStandard cikkírója szerint nincsenek egy súlycsoportban Dávid és a Dülöngélő férfi. Máshol jogosnak látja a párhuzamot: Canova Paolinája és Giacometti Álmodozó nője között. Akkor mégis érdemes lenne Rómába utazni! (Kattins rá a képekre!)

Bernini: Dávid, sulinet.hu

Giacometti szobra

Tavasz, 2013

2013. 05. 21.

     Amikor február végén Németországban voltam, olvastam az újságban, hogy Werderben már metszik a szőlőt. Most találtam egy képet a MAZ-ban, és hozzátettem még az én itthoni felvételemet.

Werderben

Tavaszi fények

                                                                      *   

      Kedvenc német újságom (MAZ = Märkische Allgemeine Zeitung) megemlékezik a 335 évvel ezelőtt csodagyerekként született Anna Maria von Schürmannról.

     Már 3 éves korában tudta olvasni a Bibliát. Később tizenkét nyelvet tanult meg. Az Utrechti Egyetemen folytatta tanulmányait, de -nő lévén- egy elkülönített, rácsos ketrecben kellett az előadásokat hallgatnia. (Túl csinos volt?) Átfogó ismereteket szerzett a botanika, anatómia, csillagászat, geológia és a művészetek terén.

                                                                        *

     Schanigarten címmel még április közepén ajánló cikk jelent meg a bécsi Pressében. A kávéházak, éttermek a hosszú tél után kiköltöznek az utcára, kirakják az asztalokat, székeket. Ezt nevezik Schanigartennek (Schani-kertnek). Nevét valószínűleg egy bizonyos Johann - Schani - Taroniról kapta, aki a Grabenen levő kávéháza elé 1754-ben állított sátrat. A kis írás 24 Schanigartent sorol fel. Bécsben sétálva sokat magunk is észreveszünk. (Naná!) Az egyikbe én is szívesen beülnék: a Justizpalast tetejéről szép a kilátás a városra. Szemben van a Trautson-palota, ahol annak idején Mária Terézia magyar testőrsége lakozott. (Csak 4-ig van nyitva!)

Justizpalast

Édes az otthon 1

Édes az otthon 2

 

 *

     Száz évvel ezelőtt (1913. június 22-én) született Weöres Sándor. Emlékszem, az általános iskolai Olvasókönyvünkben volt egy verse, mely nagyon tetszett. Talán sokan ismerik:

Ó ha cinke volnék,
útra kelnék,
hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, buzára
visszaszállnék
anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen,
fehér holdsütésen
elcsitulnék
jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.

(A Rongyszőnyeg ciklus 19. darabja.)

Weöres Sándor, www.libri.hu