2017. január 9., hétfő

Hajnóczy és La Fontaine (2012. 08. 08.)

Rákosliget, I. világháborús emlékmű


     Öt perces sétára indultam gyermekkorom kis parkjában, melyet most agyongyötör a nyári hőség: a fák, bokrok aléltan szenvednek. Minden kiszáradt. 
     Az I. világháborús emlékmű két oldalán a hősi halottak neve. Száz évvel ezelőtt még élt Hancsók Leánder vagy Mehr Péter. Ki emlékszik különös nevükre?
     Mehr Péter! Több Pétert, így fordítom magyarra. Egyetértek. Mehr Licht! Több fényt, mondta állítólag Goethe a halálos ágyán. Az I. világháború mérlege: 661 ezer katona halt meg csupán a „magyar korona országaiban”. Kellenek ezek az emlékművek, de az Állatfarm szamarának a mondása jut eszembe: „… azt szokta például mondogatni, hogy kapott ő Istentől farkat, hogy elhessegesse a legyeket, ám jobb szeretné, ha nem lenne farka, de legyek se lennének.”
     Óriáshangyák hadművelete bontakozik ki előttem a köves talajon. Csatárláncba fejlődve tolják maguk előtt a zsákmányt. Gyűjtik télire az élelmet, mint ahogy azt La Fontaine megírta: 


          A tücsök és a hangya


          Mit csinált a Tücsök nyáron?
          Csak muzsikált hét határon.
          Aztán jött a tél a nyárra,
          s fölkopott a koma álla.
          Szomszédjában élt a Hangya.
          Éhen ahhoz ment panaszra,
          s arra kérte, egy kevéske
          búzát adjon neki télre.
        „Búzát? – szólt a Hangya sógor. –
          Már ez aztán sok a jóból!
          Tél elején sincs búzád már?
          Hát a nyáron mit csináltál?”
        „Mit csináltam? Kérem szépen,
          muzsikáltam – szólt szerényen
         Tücsök mester. – Aki kérte,
          nótát húztam a fülébe!”
        „Nótát húztál, ebugatta?
          No hát akkor – szólt a Hangya –
          járd el hozzá most a táncot!
         Jó mulatságot kívánok.”

                  (Rónay György fordítása)


     Tanulság: légy szorgalmas, amiért megdolgoztál, az a tied! (Hacsak el nem viszi a háború vagy más, előre nem látható körülmény.)

     Ennek a klasszikus műnek magyar változatát Hajnóczy Péter írta meg, megfordítva a tanulságot: a Kádár-kor kisembere hiába gürizik, ennélfogva feneketlen irigység tölti el, amikor kiderül, a tücsök játéka a piacon többet ér:

 ….
(A szorgalmas hangya kezdi a beszélgetést:)

- Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés, telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz... A tücsök cigarettára gyújtott. - Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az életben...- A hangya megcsóválta a fejét. - Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy ebben az évben nem is lesz tél? - Egy hét múlva elutazom - mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza... - Elutazik? - csóválta a fejét a hangya. - Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd? - Nem járok én vendégségbe - mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok... - Elárulná, hová utazik? - mosolygott rá a hangya. - Párizsba - mondta a tücsök. - Párizsba? A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt. - Tréfál, kedves szomszéd? - kérdezte kissé emelt hangon. -Miből telne magának arra, hogy Párizsban töltse a telet? - Meghívtak... a Conservatoire... - mondta a tücsök. - Hangversenyeken hegedülök... A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon megszólította a tücsköt: - Tekintettel a régi ismeretségre... - elintézne egy számomra fontos ügyet? - Kérem, nagyon szívesen... - biztatta a tücsök - csak mondja, szomszéd úr... - Arra kérném - mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja meg neki, hogy nyalja ki a seggem.

                                                                    2012. szeptember 8.

     Utóirat

 
1
     
Olvassuk el (jobb később, mint soha) Aiszóposz (Esopus) változatát. Ő a forrás. Magyarra fordította Pesti Gábor:

       Az picsekről és hangyáról.

       Mikoron a picsek nyárba csak éneklésbe múlatná el dolgát, a hangya igen arat vala búzát hordván az ő fekvésébe. Azon közbe el közelgete a hideg tél is, és meg éhilvén kezde a hangyának könyergeni, hogy enni valót adna. És a hangya ez választ tevé neki, hogy mikoron az picsök éneklött volna, akkoron ő munkálódott volna.
     Értelme.
         Az, ki iffjúságába resten cselekedik,
         Az ollyan vénségébe osztán szíkelkedik,
         És másnak héjába sokszor reménkedik.

2.
      Amikor közreadtam egy kis részletet Hajnóczy La Fontaine-nek üzenő meséjéből, megvallom, elsősorban a jó poén tetszett. Ez a kis bejegyzés nagyon népszerű lett, ezért leemeltem a könyvespolcon lapuló Összes műveket (Szépirodalmi, 1982), melyet örököltem, s elkezdtem olvasni a Mesék c. fejezetet. Így válik teljessé a kép. A sün és a harkály is megdöbbentő látlelet arról a korról. A sünt kicsit önarcképnek látom, ugyanakkor jellemző magatartás is. Ma újra aktuális. A farkas is üvölthetné : "Akinek nincs, nem is lesz."
     Olvassuk tehát Hajnóczyt! Vajon mi történik Sün barátunkkal, a Csukával és a többiekkel.?

                                                                    2014. február 6.


2017. január 8., vasárnap

Bosch: A szénásszekér

Bosch: A szénásszekér 1


Boschról


     Anthony Bosman Boschról szóló kis könyvét olvasgatom, melyet 1962-ben adtak ki németül. (Eredetileg holland nyelven íródott.)

     Becsülöm logikus felépítését. Először a kort jellemzi, a 15. század végét és a 16 század elejét. Amikor a kétség, a bizonytalanság, a félelem és a megdöbbenés uralkodott el Európában. Ezeket az érzéseket fejezte ki Bosch.

     Halálát 500 évvel ezelőtt jegyezték be 's-Hertogenboschban a Miasszonyunk Testvérület (Bruderschaft) könyvébe: "Obitus fratrum: Ao 1516 Hieronimus Aquen alias Bosch insignis pictor” (Bosch fölvette a városa nevét. Az Aquen arra utal, hogy a család Achenből származik. Az insignis pictor pedig híres festőt jelent.)

     Az ő festményeinek különlegessége abból fakad, hogy figurái csak részben valóságosak, jórészt az álom átalakító-torzító világából eredeztethetőek, mint a 20. század szürrealista alkotásai. Bosman még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy amit az emberek egymás ellen elkövettek, gyerekjáték ahhoz képest, ami Bosch képein történik. (Bosman is tévedhet olykor.)

     De milyen volt Bosch, az ember? Semmit sem tudunk róla néhány életrajzi adaton kívül. 1450 körül született 's-Hertogenboschban. Nagyapja, apja is festő volt, sőt két testvére is ezt a pályát választotta. 1486-ban tagja lett a Miasszonyunk Testvérületnek. Nem kevés megbízást kapott tőlük. Egyebet nem tudunk róla, csak azt, hogy nagyon sokra becsülték. Szép Fülöp, Ausztriai Margit is vásároltak tőle festményt. II. Fülöp szívéhez is közel állt. Az Escorial cellájában, ahol haldoklott, a Hét főbűnre függesztette szemét.

     Ezután Bosman festőnk állítólagos önarcképét elemzi – nagyszerűen. Kár, hogy mostanában úgy gondolják a művészettörténészek, hogy ez nem is Bosch műve. Majd a pszichoanalízishez fordul, de ez zsákutca. Többet mond róla az a tény, hogy bár az ember ki van téve sokszoros csábításnak, szentjei: Szent Antal, Szent János, Hieronymus ellent tudnak állni a kísértéseknek.

     Majd Bosman sorra veszi a legfontosabb képeket, s leírásukkal, értelmezésükkel igyekszik megértetni azt a különleges kozmoszt, mely Bosch sajátja.

     Halálának 500. évfordulójáról szülővárosa különleges kiállítással emlékezik meg. Sok város múzeumából sorakoznak itt a festmények, mintegy 20 alkotás. Boschnak egyébként nincs sok műve, vagy nem maradt fenn, de itt látható most 450 év után többek között A szénásszekér a Pradóból. (A gyönyörök kertjét nem adták oda.)


A szénásszekérről


     A szénásszekér Bosch első nagy triptichonja. 1485-90-ben kezdődik el a nagy triptichonok korszaka és 1510-ig tart. Ebben az időszakban született még a Szent Antal megkísértése és A gyönyörök kertje.

     Voltam a Pradóban és az Escorialban. A sok kincs között szinte mellbevágott Bosch, akit a spanyolok El Boscónak neveznek.

     A triptichon középső részének allegóriája Ézsaiás szavaira vezethető vissza:

„Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” 40,6-8

     Másfelől egy flamand közmondás is ide illik: „A világ szénaboglya; mindenki annyit vesz magának, amennyit csak kaphat.”

     Mint Wintermeyer leírja, körmenetek alkalmával valóban felvonultattak egy szénásszekeret, melynek tetején az „Ámítás” ült, s az emberek húzogatták ki a szénát.

     Bosch képén a szekeret mindenféle torz alak húzza – a pokolba. Fejedelmek, prelátusok, császár és pápa követik a szekeret. A szénaboglya tetején egy szerelmespár ül, jelképezve a bűnt: az ördög muzsikál nekik, egy angyal imádkozik értük. Felülről Krisztus figyeli kissé kétségbeesetten a menetet.

    A baloldali szárnyon Éva teremtése, a kísértés és a kiűzetés a paradicsomból látható. Ha összevetjük a jobboldali szárnnyal, akkor belátjuk, hogy a pokol sokkal izgalmasabb. Ördögök várják a bűnösöket, és egy épülőfélben levő toronyhoz hajtják őket. Háttérben égő rom.

     Végül ha összecsukjuk a szárnyakat, akkor a Csavargó (Landstreicher) c. képet kapjuk. Úgy tűnik, értelmezése nem egyszerű. Ugyanezt a témát még egyszer megfestette Bosch. Azt sokan a Tékozló fiúval azonosítják. A háttér is fontos. Én olyan alaknak látom, aki (Dante szavaival) keresi az igaz utat, de még nem lelte meg.
 
Bosch: A szénásszekér 2
Irodalom:
Ludwig Baldass: Hieronymus Bosch, Wien – München, 1959
Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983

Bosch: Szent Antal megkísértése



 
Bal oldali szárny

Középső tábla

Jobb oldali szárny

     Előre alig volt sejthető, írja Bosman, hogy a démonok a következő két triptichonon fognak elszabadulni: az egyik a lisszaboni Szent Antal megkísértése, a másik A gyönyörök kertje.
     Mintha lehullana az álarc a késő középkori gondolkodásról, az emberi élet pokoli természetéről, mely szédítő és nyomasztó is egyben.
     Bár a szent központi helyet foglal el a képeken, mégis a kínzó ördögök szinte betöltik a teret.
     A középső képen Szent Antal (251-356) egy elhagyott egyiptomi erőd előtt térdel, s a keresztre feszített Jézusra mutat.

                                                            *

     Itt közbe kell vetni, hogy Szent Antal egyiptomi volt. Egy, a Nílustól nem messze fekvő temető sírkamrájában, majd egy elhagyott katonai táborban húsz évet töltött, elvonulva a világtól. Később is a pusztába húzódott, s tovább vívta küzdelmét a kísértésekkel.

                                                            *

     Most visszatérve a képhez, Bosman úgy véli, hogy a szentet és Krisztust körülvevő démonok tulajdonképpen szimbólumok, melyek a világban benne lévő gonoszt jelképezik: a színlelt könyörületességet, a bujaságot, csalást, részegséget. Ezek Szent Antal folyamatos hallucinációi. A háttérben ég egy város. A levegőben különféle szörnyszülöttek röpködnek.

     A bal oldali képen viszontlátjuk őket, amint a levegőbe ragadják a kétségbeesett szentet. Majd az előtérben a halálra vált szentet társai vonszolják kunyhójába.

     A jobb oldali táblán Szent Antal egy kövön üldögél, olvas és meditál. A kísértő egy meztelen nő alakjában lép elő. A terített asztal ugyancsak a testi élvezeteket szimbolizálja.

     A szárnyak hátlapján szürke (grisaille) technikával készült Krisztus szenvedéseinek két stációja. Baloldalt a Getsemáné-kertben elfogják Jézust. Jobboldalt éppen összeroskad a kereszt terhe alatt, s Veronika a kendőjét nyújtja. Ha a két táblát kinyitják, feltárul a Szent Antal színes megpróbáltatása.

 
A Getsemáné-kertben

Veronika kendője


               Irodalom:
      Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962

      Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983

Bosch: A gyönyörök kertje



     A harmadik nagyszabású Bosch-triptichon A gyönyörök kertje. (Prado) Ennek az értelmezése sok művészettörténész számára probléma. Bizonyára született sok okos koncepció, ám a Bosch-irodalmat áttanulmányozni éveket venne igénybe. Így csupán néhány szerzőre támaszkodom és a saját józan eszemre.

     Mindenesetre miként A szénásszekér bal oldali szárnyán, itt is a paradicsom látható. Az úr bemutatja Évát Ádámnak, aki fenékre ül meglepetésében. Mesés nyugalom, áhítat sugárzik a képről, csak az állatok küzdenek egymással. Semmi sem utal a bűnbeesésre, ellentétben A szénásszekér c. kép balszárnyával.

 
Bosch: Az Édenkertben, hu.wikipedia.org

     Bosman a középső táblát az édenkert-ábrázolás folytatásának látja. Háttérben szép épületek, ahol valamiféle „erkölcstelen dolgok” történhetnek, gondolják némelyek. Bosman a kép poézisét emeli ki. Úgy véli, a festő nem fogalmaz meg „kritikát” a meztelenséggel és a szerelmi játszadozással kapcsolatban. Nem a túlzás, a bujaság, hanem az öröm és a béke uralkodik a képen, bár néhol érezhető a boldogság törékenysége: az egyik szerelmespár üveggolyóba van zárva, s szerepelnek olyan szimbólumok is, melyek a szemérmetlenség, az erkölcstelenség és a romlottság jelképei: madarak, gyümölcsök, halak.

     Nagy dilemmája Bosmannak, miképpen jöhetett létre ez a festmény. Mert oltárra tenni, merész dolog lett volna. (Valószínűleg csak kevesen gyönyörködtek a középső tábla emberi forgatagában.)


A gyönyörök kertje, www.albrecht-dürer-apokalipse.de

     Ugyanezek az emberek kerülnek a pokolra? Mert pokol kétségtelenül létezik. Bosch bizonyára a lét fájdalmas, visszataszító oldalát óhajtotta bemutatni a jobb oldali képpel. Azt, hogy a kettő egyidejűleg létezik, kiegészítik egymást.

     A kép ugyan most A gyönyörök kertje címet viseli, de sokféleképpen nevezték. 1593-ban így vették föl az Escorial leltárába: „una pintura de la variedad del Mundo” címmel. Vagyis a világ sokféleségét érzékelteti a kép, még ha nagy szakadék van is a „változatok” között.


A gyönyörök kertje, Pokol, www.malerei-meisterwerke.de


     Most képzeletben csukjuk össze a szárnyakat. Még szürke, ködös fény válik ki az árnyékból. Bosch a teremtés 3. napját ábrázolja. A táblák felső részén a következő felirat olvasható: „Ipse dixit et facta, ipse mandavit et creata sunt.”  (Mert amit ő mondott meglett, / és amit parancsolt, előállott.” (Zsoltárok, 33, 9)


Becsukva, de.wikipedia.org


Irodalom
Baldass, Ludwig : Hieronymus Bosch, Wien – München, 1959
Bosman, Anthony : Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wintermeyer, Wolfgang : Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983
Döpfer, Matthias:  Warum in der Hölle gelacht weden darf, Die Welt, 2016. 02. 23.