Elviszi mind...

 2012. 01. 06.

1. Babiloni vizek

     Tegnapelőtt a Széchényi Könyvtárba mentem. Nagyon reménykedtem abban, hogy kezembe tudom venni a Hoffgreff-énekeskönyv fakszimile kiadását. Zenei-költői kincseinket az évszázadok során gyakran fenyegette a pusztulás. Az 1554-55-ben kiadott aprócska könyvből csupán két, igen csonkolt példány maradt fenn. Ennek a 11. verse Az Illyés prófétáról és Acháb királyról szóló história, melyet szerzője, Csikei István az Ószövetség alapján verselt meg. Ugyanitt Sztárai Mihály folytatja a próféta küzdelmeinek történetét, s az ő tollából való Az Holofernes és Judit asszony históriája 1552-ből.

            Illés próféta küldetése a Királyok könyvében van megírva. Ez a két részre osztott krónika persze nem elsősorban történeti munka, hanem – mint mindig a Bibliában – isten és ember kapcsolatát írja le. Az ország, a nép, a király sorsa mindig attól függ, hogyan tartják meg az isteni törvényeket. Az Úr így szól Salamonhoz:

     „Meghallgattam imádságodat és könyörgésedet, amikor könyörögtél előttem. (…) És ha nekem tetsző életet élsz, ahogy élt apád, Dávid, tiszta szívvel és őszintén, és megteszel mindent, amit megparancsoltam neked, megtartva rendelkezéseimet és végzéseimet, akkor állandóvá teszem királyi trónodat…”

Raffaello: Salamon ítélete, biblia.hu

             A Királyok könyve a babiloni fogság vége felé vagy azután keletkezett. A babiloni fogság Kr. e. 8-6. században sújtotta a zsidókat, részben átalakítva vallásuk gyakorlását. Ekkor kerültek a bibliai szövegek közé a mezopotámiai mítoszok (teremtés, vízözön stb.). Kürosz Kr. e. 538-ban visszaadta a zsidóknak szabadságukat. Ez a bibliai könyv elbeszéli Salamon uralkodását (Kr. e. 970-931). Szól bölcsességéről, építkezéseiről, Júda és Izráel elszakadásáról, a hatalomért folyó harcokról. Salamon után fia Roboám lett a király, ill. Jeroboám, aki bűnös módon két aranyborjút készíttetett.            

            A változatos időszak után Acháb huszonkét évig volt Izráel királya. Azt tette, amit „rossznak tart az Úr.” Feleségének, Jezabelnek hatására „Baalt kezdte tisztelni és imádni.” Ez ellen lépett fel Illés/Illyés.

            De erről a következő fejezetben írok, mert egy szép Ady-vers jutott eszembe:

                                  

                                   Ültem partjain Babilonnak

                                   S ültem már partjain a Gondnak.

                                   Láttam már apró szenvedelmet

                                   S láttam beteg, hosszu szerelmet.

                                   Lelkemet már nagy válság ülte

                                   S voltam kis álmok kis őrültje.

                                   Néhányszor, már-már, szinte hittem

                                   Néhányszor megjelent az Isten.

                                   Hárfámat már fölakasztottam,

                                   Hárfámat már leakasztottam.

                                   Isten, kétség, bor, nő, betegség

                                   Testem, lelkem összesebezték.

                                   Voltam trubadur, voltam bajnok,

                                   Rossz hátgerincen százszor hajlott.

                                   Mennyi sok mindent odaadtam,

                                   Amíg ily szépen elfáradtam.

                                   Ülök, csapdos ár és hideg szél

                                   Babiloni sötét vizeknél.
                                                        (Sötét vizek partján)

Ferencz J. linómetszete, 1941

2. Víz és kenyér

     Csikei István históriája így kezdődik:

                                   Sok királynak halálok után

                                   Acháb király lőn király azután.

                                   Ki az Istennek nem jára útján

                                   De Baál istennek szolgála nyilván.

                                   Templomában ő oltárt rakata,

                                   Samáriában kit csináltata…

                                   (…)

                                   Kivel az istent ő felinditá.”

*

            Közbevetve: Baál főniciai eredetű istenség, mint a kánaániak istene szerepel a Bibliában. Szamária az északi országrész fővárosa, a szamaritánusok a város és a tartomány lakossága. Ugyanis II. Szargon asszír uralkodó 772-ben meghódította a várost. Az elhurcolt lakosság helyébe a környező népek települtek, a visszamaradt zsidóság velük keveredett. Így keverednek népek és vallások.

            Az irgalmas szamaritánius Jézus példabeszédében fordul elő (Lukács 10, 30-37). Segítségére sietett egy kirabolt, félholtra vert embernek, azaz a lenézett, megvetett szamaritánius is lehet tisztességes!

*

     Olvassuk tovább Csikeit: 

                                   Prófétál vala akkor az Illyés

                                   Ki az istennel vala nagy kedves,

                                   Emberek közt nagy dücséretes,

                                   Acháb királynak nagy híres-neves…

            Illyés tudta, mi a bűne a királynak, de nemcsak felismerte a vétket, hanem kiszabta a büntetést is:

                                   Megmondá néki, hogy mi történnejék:

                                   Három esztendeig esső nem esnék.”

Illés próféta a Karmel hegyen, keresztény.hu

            Ki tudja túlélni ezt a gyötrelmes helyzetet, szárazságot, szomjúságot? Illyésnek azonban nem kell csüggednie, az Úr segítségére siet. Először a hollók visznek neki ennivalót:

                                   Csudát az isten tészen vala,

                                   Az hollók kenyeret, húst hoznak vala.

            Vizet szerezni bajosabb volt a prófétának, Illyés már nagyon szomjas volt, erősen kérte az Urat, hogy adjon neki inni is. Saraptába küldte az Úr. (Főníciai város). Itt egy özvegyasszonnyal kellett találkoznia az Úr utasítása szerint. (Mint egy kémregényben) Az asszony éppen fát gyűjtött, de Illyés kérésére kénytelen volt abbahagynia a munkát, hogy elmenjen innivalóért. Illyés még idejében észbe kapva utána kiáltott:

                                   Asszonyi állat kérlek tégedet,

                                   Hozz te kezedbe nékem kenyeret!

            Az asszony zavarba jött, mert csupán egy kis lisztje és olaja volt, mellyel egyébként magát kenegette:

                                   Öl az isten, nincsen kenyerem,

                                   Csak vagyon nékem egy kicsin lisztem,

                                   Kit béfoghatna markába kezem;

                                   Kicsin olajom, kivel kenjem magam.”

            Illyés ragaszkodik hozzá, hogy az asszony süssön neki pogácsát. Nagyon éhes lehetett, a próféták is csak emberek! Kénytelen sokat ígérni Isten nevében, hogy ne aggódjon jótevője: sose fog elfogyni a liszt, de az olaj sem, sok eső fog esni, s ennek nyomán bőséges gyümölcstermés lesz. És így lőn. Sosem fogyott el a liszt és az olaj. S eképpen:

                                   Csak mü is bízzunk ő felségében,

                                   És higgyünk (az) ő istenségében.

                                  Nem hagy meghalnunk mü éhségünkben,

                                   De támasz lészen mü szükségünkben.”

            Az utolsó versszakban a szerző elárulja, hogy természetesen a Bibliából merítette a történetet, s az abból fakadó hitet, valamint azt is, hogy Nyigtótfalvában írta meg művét, 1542-ben. 

3. Elviszi mind…

     Az Útrakelő váltott lovakon száguld tovább. Most a Bibliát olvasom, hogy megismerjem Illyés/Illés (most már inkább Illés) további küzdelmét.

            Föltámasztja az özvegyasszony gyermekét, s ezért gyanúba keveredik. Nem Jézusnak adott mintát ezzel a cselekedetével? Ám mikor már megérett a helyzet, különleges módon bizonyítja be Urának felsőbbségét, igazi isten voltát: Baál papjai hiába várják, hogy oltárukon kigyulladjon a tűz, ám azonnal „lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot…”

            Jezabel ennek ellenére vagy éppen ezért tovább üldözte Illést, aki elfutott egészen az Isten hegyéig, Hórebig. (Itt jelent meg az Isten Mózesnek lángoló csipkebokorban.) Itt megérezzük, hogyan születik meg Isten szellemi élménye, hogyan válik az Úr szinte eszmévé:

     „Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk susogás hallatszott.”

Hóreb/Sinai-hegy, scriptures.lds.org

            A próféta nemcsak az Urat képviseli, hanem az igazságot is védelmezi. Jezabel „megszerzi” Áhábnak Nábot szőlőjét. Ráadásul, hogy biztos legyen a dolgában, megvádolja, majd halálra kövezteti Nábotot. Áháb később hiába szaggatja meg ruháit, hiába ölt zsákruhát, hiába böjtölt, a találomra kilőtt nyílvessző halálra sebzi. Mi sejtjük, hogy ez nem lehetett véletlen.

            Illés a Királyok könyve 2. részének elején bukkan fel újra. Akháziát, Áháb fiát is megrója, tűzzel emészti el követeit. De hamarosan ő is eltávozik: „És lőn, amikor beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égre.” Lehet találgatni: büntetés vagy jutalom?

    Ady talán felel rá:

                                   Az Úr Illésként elviszi mind,

                                   Kiket nagyon sujt és szeret:

                                   Tüzes, gyors sziveket ad neki,

                                   Ezek a tüzes szekerek.

           

                                   Az Illés-nép Ég felé rohan

                                   S megáll ott, hol a tél örök,

                                   A Himaláják jégcsucsain

                                   Porzik szekerük és zörög.

                                   Ég s Föld között, bús-hazátlanul

                                   Hajtja őket a Sors szele.

                                   Gonosz, hűvös szépségek felé

                                   Száguld az Illés szekere.

                                   Szivük izzik, agyuk jégcsapos,

                                   A Föld reájuk fölkacag

                                   S jég-útjukat szánva szórja be

                                   Hideg gyémántporral a nap.

                                                   (Az Illés szekerén)

Bényi Árpád: Mennybe mentek, artline.hu

           

Akkor és most

2011. 12. 30.

 Régi helyek 

     A képen az a rét látható Keresztúron, ahol régen (az ötvenes évek elején) mi, gyerekek korcsolyázni szoktunk. Kiöntött a Rákos-patak, s csavartuk fel ócska korcsolyánkat, s gyerünk fogócskázni, jéghokizni. Sokszor feltöröltük a jeget, a mackónadrág átnedvesedett, és estére olyan keményre fagyott, hogy a kályha mellé állítottuk kiolvasztani. „Kócos kis ördögök voltunk.”

Zorán

     Jövőre 70 éves lesz. Közönsége sem fiatal, de kíváncsi arra a tartásra, amit képvisel: művésznek megmaradni, okosan, mindenkihez szólni, hűségesen értékeket képviselni. Néhány szöveg: 

Pár dolgot magunkkal viszünk - nem is nehéz
Van itt minden, orvos, katona, ács - meg zenész
Hosszú sorban vonulunk itt mind
Nem is névsor, nem is nagyság szerint
És súgod, ha sietve mész
Te is átérsz majd, átérsz a hídon 

Hidd el, a hajnal attól szép
Hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség 

A szerelem, az egy szép kabát
Kár, hogy ritkán illik ránk
Vagy túl kicsi vagy túl nagy
Mégis mindig benne vagy

Ez egy kabát dal
Ez egy kabát dal

A nagy füzet

Ketten, port.hu

 2013.10.03.

     Ritkán megyek moziba, de A nagy füzetre kíváncsi voltam. Talán mert nekem is van néhány nagy füzetem. (Még nem olvastam a könyvet, de egyszer biztos el fogom olvasni!)

     Számomra ez a film a felismerések filmje. Amikor mindenkiről lehull a lepel, s megmutatkozik igazi arcuk. Az egy órába sűrített változás legszembetűnőbben a nagymama alakjában érhető tetten: haragja, dühe, kegyetlensége kétségbeesett szeretetté válik. A magukra hagyott fiúk igyekeznek alkalmazkodni a háborús körülményekhez. Kezdetben engedelmes, jó gyerekek, de saját lábukra kell állniuk, saját fejükkel kell gondolkozniuk. Az ő esetükben az erőszak ellenállást szül, s ugyanakkor a nagymama életereje is gyengül. Amíg az ikrek összekapaszkodnak, együtt vannak, erősek. Egyre erősebbek. A végén arra is képesek, hogy szétváljanak.

     De vajon minek írni a nagy füzetet, ha az apa nem is akarja elolvasni, sőt félőrülten, gyermekeit hátrahagyva menekül egy jobbnak képzelt világba. Az anya sem törődik velük. Helyette szül egy csecsemőt, míg férje az orosz fronton, majd táborokban tengeti életét.

     A vak és süket öregasszonyról megtudjuk, hogy jól lát és jól hall, csak - rejtőznie kell. Lánya, a tolvaj (?), neki lopja az ennivalót. Egyedül van, és ha sérült is, lány, ezért lesz áldozat.

    A papról is kiderül egy s más. Nem beszélve a férfias német katonatisztről. Mindenki tovább lendíti - akár sejti, akár nem - a sors dülöngélő kerekét.
     A film, mely a Karlovy Varyban első díjat nyert, Agota Kristof regénye (1987) alapján készült. Rendezte Szász János.

Ui.
     Az ÉS kritikusa, Báron György, figyelmeztet (2013/38) a film utolsó, s egyben legkegyetlenebbb mondatára: "Igen, át lehet jutni a határon: valakit előre kell küldeni." A két gyerek közül az egyik apja holttestére lépve jut át a határon. Nem akadályozza meg, hogy az apja útnak induljon. A nemcselekvés is tett.

Agota Kristof, www.sendungen.sf.tv

A laptopod...!

2014. 04. 05.

     Tudod, mi a jó a mai napban? – kérdezem feleségemtől. – Az, hogy ma nem kell elmennem a fodrászhoz, mert tegnap már voltam, - válaszolok magam.
     (Sajnos, csak én tudok viccemen nevetni.)

                                                                 *

 

Vásáry Tamás, angelmusic.network.hu

     

     Vásáry Tamás stilisztának sem utolsó. Egyik növendéktársát így jellemzi: „iteti-fiteti orr, amellyel hol a szemüvegét fickantja helyre, hol a szuszkaságát próbálja kitöffenteni a csellista”, aki tud „vérig sértett kullancs” is lenni. (Üzenet, 354)

                                                                *

     Fölfedeztem, hogy a Bartók Rádión most megy Vásáry Tamás és az MR Szimfonikusok beszélgetős koncertsorozata. Éppen Dvořakról volt szó, s Vásáry elmondta, hogy Dvořak élete teljesen normális volt. Nem halt meg fiatalon tüdőbajban, mint Chopin, nem került élete végén elmegyógyintézetbe, mint Schumann, nem dobták közös sírba, mint Mozartot, nem volt egész életében magányos, mint Brahms; felismerték tehetségét, nem úgy, mint Schubertét, nem volt sanyarú gyermekkora, mint Beethovennek, sőt meg se süketült.

                                                               *

     Nemrég az Ikszekről írtam, de nem volt szó a könyv egyik erényéről: Spiró nem általában ír Boguslawszki zsenialitásáról, hanem lépésről lépésre bemutatja, hogyan születnek meg a színpadi alkotások, hogyan telítődik meg jelentéssel a szöveg minden sora. A kéziratok a színpadon tárják fel titkukat, ám ez a rendező tehetségétől függ.

                                                              *

     A teremtés óta minden csak ismétlés.

                                                              *

     Ha valami kényes ügyről volt szó, János bácsi óvatosan „X úr”-ról beszélt. Pedig nem olvasta az Ikszeket, sőt egyetlen regényt se.

                                                              *

     Régebben áhítattal néztem a városfalakra, a messze néző várakra, a lőrésekkel díszített bástyákra, melyek a középkori ember hangyaszorgalmát dicsérik. S nem gondolkodtam el, milyen ösztön munkál az emberben. Még Jónás prófétában is!

     Az idő rég túllépett a városfalakon, az országhatárokon. Az ember védhetetlenné vált.

                                                             *

     Canetti. Olvasom egy recenzióban, hogy Canetti az egyedüli a nagy szellemek közül – Pascaltól Musilig -, aki nem nyugodott bele a halálba. Ő az én emberem. Hűséges olvasója leszek – mindhalálig, vagyis:
     "A laptopod, a laptopod / Szorítsd kebeledhez / ....../ Ujjod valamíg azt / Pengetheti: vígaszt / Bús elme talál." (Arany: Mindvégig)

A jó hangzás (archív, 2011. 11. 11)

     Hallgatom Kovács Márton előadását Haydn D-dúr (London) szimfóniájáról. Roppant mulatságos, mindamellett, hogy hallatlanul érdekes és tanulságos. Megtudjuk például, mi a generálpauza (amikor a zeneszerző egy pillanatra a partitúrában teljes csöndet rendel el.) Ilyen van a London-szimfóniában is két helyen, nagyon jól előkészítve.). Egy ilyen alkalommal a Zeneakadémián a hetedik sorban megszólalt egy hang: „én tojást teszek bele”.

     Felírtam a walesi herceg puncsreceptjét (elvégre közeleg a karácsony: 1 üveg pezsgő, 1 üveg burgundi, 1 üveg rum, 10 citrom, 2 narancs, 1 ½ font cukor. (A cukor soknak tűnik.)

 Tegnap este a MÜPÁban

Bogányi Tibor, kikotoonline.jpg

 

     A Finnországban élő Bogányi Tibort nevezték ki vezető karmesternek a Pannon Filharmonikusok élére. Egy interjúban elmondta – közhelynek számít, de megvalósítani nehéz -, hogy a jó hangzás a legfőbb célja. Persze a zeneszerzőtől is függ, átéljük-e azt az élményt, hogy minden „a helyén” van.
     Az est első zeneműve Dohnányi Szimfonikus percek c. műve volt, mely 1933-ban készült a Filharmóniai Társaság Zenekarának 80. születésnapját ünnepelték. Társai voltak azon az estén Kodály (Galántai táncok) és Bartók (Öt zenekar-kíséretes népdalfeldolgozása). Nem rossz társaság. Dohnányi konzervatívabb, mint Bartók, de az ő világa is gazdag és invenciózus. Kodályhoz áll közelebb. Bogányi elfelejtett zseninek nevezte.

     Most elhangzott még Csajkovszkij Rokokó variációi csellóra. A karmester most a csellón játszva irányította finom, alig észrevehető mozdulatokkal zenekarát. A szerző stílusválasztásával, eszközeivel Mozartnak hódol, s itt valóban létrejött az a jó hangzás, melyet csak a kiválasztottak tudnak kicsiholni a hangszerükből. Csajkovszkij 5. szimfóniája nagy küzdelem a halk, szomorú kezdettől a diadalmas befejezésig.