Habermas

2012. 09. 07.

I.

     Mennyi vallást visel el az állam?

     Az a kommunikációs közösség, amely vallási ügyekben a demokratikus-liberális állam feltételei között kirajzolódik, közvetítő közösség. A vallásos és nem vallásos polgároktól egy s más dolog elvárható. Így foglalja össze a NZZ (2012. aug. 6.) Jürgen Habermas előadását. Kíváncsi voltam mondanivalójára, s belevágtam a filozofikus szövegbe, melynek olvasása nem volt éppen könnyű. Bár Habermas egyszerű példával kezdi: a Südeutsche Zeitung címlapján az állt, hogy Mohammed Mursi, a demokratikusan megválasztott elnök, a politikai iszlám legnagyobb győzelmét segíti elő Egyiptomban, s elutasítja a nyugati értékeket.
     Valójában arról van szó, írja Habermas, hogy a mi kultúránk az olyan értékeket, mint szabadság és béke, egyenlőség és istenfélelem, más rangsorba rendezi, mint némely nem európai ország. Nyugaton is megvolt a politikai hatalomnak természetjogi megalapozása. (Természetjog: a természet örök rendjén alapuló és abból levezetett alapelvek, jogok és kötelességek összessége; észjog: az emberi természettel összhangban álló, az ész parancsán alapuló jogelvek összessége.)

     A modern társadalomban a demokrácia és az emberi jogok váltak a hatalom legitimációs tartóoszlopává. A 18. században történt a nagy fordulat: az észjog választotta le a fenti alapelveket a tetemes metafizikus és vallási tehertételtől.

    Ui. Most olvasom az ÉS-ben, hogy nemrég jelent meg magyarul Jürgen Habermas Esszé Európa alkotmányáról c. kötete. Radnóti Sándor írt róla kritikát.

II.

     Habermas a következő fejezetben az észjog alapján megkülönbözteti az igazságosságot és a legfőbb jót (das Gerechte und das Gute). A szabad és egyenlő individuumok, akik tudnak igent és nemet mondani, megbeszélés, vita, tanácskozássorozat során maguk alakítják ki a rendet – megkeresve azt a világszemléletet, amely mindenki számára elfogadható. (Az állam és az egyház szétválasztása az alap.)

     Akárha József Attilát olvasnánk:

S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Ennek az ellentéte:

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk.

(Hazám)

JA, mek.oszk.hu

      

     Ezután Habermas részletesebben kitér a polgári társadalom sajátosságaira. A liberális alkotmány biztosítja minden vallási közösségnek a szabad teret, de ugyanakkor védi az állami testületeket is a nagy vallási közösségek politikai befolyásától. Az egyeztetés, a párbeszéd nagyon fontos. Ha a liberális alkotmányos rend igényt tart a legitimitásra, alapvető dolga, hogy meggyőzze minden polgárát az alkotmány alapelveinek ésszerűségéről…

Ui. Miért gondolom, hogy József Attila egyre aktuálisabb?

III.

     Filozófusunk most John Rawlsra hivatkozik. A liberális államnak el kell várnia vallásos polgáraitól, hogy a szekularizált állam alapelveihez alkalmazkodjanak, azaz a demokráciára és a jogállamiságra, és ezeket „modulként” beépítsék vallásos meggyőződésük hátterébe.

     Számukra a hit az irányadó, de mint állampolgároknak a politikai döntések az elsődlegesek. A liberális állam összeegyeztethetetlen a fundamentalizmussal. Az állam biztosítja a szabadságjogokat a vallásgyakorlás tekintetében, ha a vallási közösség kilép a civil társadalom nyilvánosságába.

     (Rosszalló megjegyzés a kölni tartományi bíróság ítéletéről: kifogásolták egy négy éves muszlim kisfiú körülmetélését. Véleményük szerint meg kellett volna várni a tizennyolcadik életévét, hogy maga döntsön a beavatkozásról. Egy cím a német médiából: Kultúrák harca az alsónadrágban.)

Cím nélkül, DRadioWissen

 

     A szekularizált Nyugat magától értetődően különbözteti meg magát a világ többi részétől. Közben persze komolyan kell venni más kultúrák kritikus észrevételeit. Habermas emlékeztet a gyarmatosítás borzalmaira, a bűncselekményekre, melyeket magasztos célok nevében követtek el. A szekularizált állam tulajdonképpen válasz a vallásháborúk erőszakos cselekedeteire.

     Ezzel zárom Habermas előadásának ismertetését. (Már csak filozófiatörténeti fejtegetések következnek: mi mindent köszönhet egymásnak teológia és filozófia.)

     Mindenkinek eredményes elmélkedést a mai napra!

Gracián

     2012. 06. 29.

Graciánt (1601-1658) olvasom, az Oráculo manualt (Az életbölcsesség kézikönyve), Schopenhauer fordításában. Egy mondatát keresem, mert emlékezetem szerint tőle származik egy fontos gondolat, mely napok óta foglalkoztat. Nem találom…

     Viszont jókedvre derített az életkorok játékos bemutatása: „Húszévesen az ember páva, harmincévesen oroszlán, negyvenévesen teve, ötvenévesen kígyó, hatvanévesen kutya, hetvenévesen majom, nyolcvanévesen: semmi.”

     Jelenleg a kutya létformájából a majoméba haladok. Blackyre tekintek. Őkutyasága némán szenvedi a 35-40 fokot fekete bundájában. Csupán a villámlástól fél, az ismeretlen üzenetétől, mely számára érthetetlen és soha nem látható előre.

Blacky

Gondolkodj pozitívan!

2013. 11. 22.

1.
     A Vásáry-család gyermekei példás nevelést kaptak. A Bibliát is olvasták, s az anya sokat beszélt nekik a csodákról, ill. a nagy könyvben nem szereplő legendákról. Az egyik történet a pozitív gondolkodásra tanított. Arról szólt, hogy amikor egy kocsi elgázolt egy kutyát, mindenki szörnyülködött, de Krisztus így szólt: „Milyen szép szeme van!”  Vagyis: ne csak a rosszat vegyük észre, hanem a jót is.

A sötéten látó Blacky

2.
     Kuksi, Vásáry Tamás nővére, elmesélte, hogy amikor történelemórán Hitlerről esett szó, az egyik lány felpattant, és „előretartott kézzel ’Heil Hitler’-t kiáltott, majd odafordult az osztályhoz, és felszólított bennünket, hogy mi is álljunk fel.” Mindenki felállt, csak Kuksi maradt ülve. A Dóczyban történt. Ide járt Szabó Magda is.

3.
     Micsoda véletlen, hogy épp most néztük meg az Abigélt a Tháliában! Jó előadás volt. Az egész „osztály” együtt mozgott, táncolt. De lassan kirajzolódott minden lány egyénisége. Tudnak aranyosak lenni, de kegyetlenek is.
     Költői kérdés: ha mindenért a németek a felelősek, akkor miért rohangált annyi magyar katona a színpadon?

     Egyébként régi ötletem: össze kellene vetni a Sorstalanságot az Abigéllel! Mindkét mű főszereplője gyerek, és ugyanabban az évben játszódik. Első gondolatom, hogy a Sorstalanságból nem lehetne musicalt csinálni.

4.
     Heltai-est a Radnóti Színházban Irodallam címmel. Bálint András és Dinnyés Dániel mutatja be a hosszú életű szerzőt (1871-1957). Fia 1944-ben, titokban kérte, hogy mentsék fel a zsidórendeletek alól. Heltai, a francia becsületrend viselője, a következőket írta az államtitkárnak: „(Fiam) nagyon jól tudta, hogy én magam sohasem kértem volna semmiféle mentesítést. Sok jót kaptam attól az országtól, melyben születtem, és amelynek a nyelvén írok, el kell fogadnom a rosszat is…”

Heltai jenő, www.hotdog.hu

Gizi néni

     2012. 03. 15.

     Valamikor régen, a 60-as években csöndes világot éltünk. S te csöndesen, komolyan, fehér köpenyben, ősz hajjal, szemüvegesen léptél elénk. Először is kijavíttattad a falra gombostűkkel felerősített idézetet: A HAZA MINDENEK ELŐTT → helyesen: A HAZA MINDEN ELŐTT. Távolságtartó voltál, szemérmes, majdnem félénk. Minden tudnivalód ott lapult kis füzetedben. Versekről, regényekről, drámákról beszéltél. Mi pedig szorgalmasan jegyzeteltünk. Keveset árultál el magadról, tudtuk egyedül élsz. Talán Vörösmarty Előszójának egy sora ("Most tél van és csend és hó és halál."), Az apostol szőlőszem-hasonlata, a Bolond Istók szőlősgazdája remegtette meg hangodat. Idézted Madách egyik sorát: „Csak az a vég! – csak azt tudnám feledni!”, és majdnem sírtál.

     Érezted, hogy József Attila Ódájának bizonyos részeit nem fogja érteni az osztály, ezért elmondtad, az öcséd orvos, aki rajongva tudja dicsérni az ember belső szerveinek szépségét. Mi faragatlanok voltunk. Egyik osztálytársunk, amikor körbevittél egy nagy albumot, hogy bemutasd Ferenczy István Pásztorlánykáját, hangosan megjegyezte: „de jó csöcsei vannak.”

Pásztorlányka, mno.hu

     Mint tanár mindent szabály szerint végeztél. Vékony, kék füzetbe írtuk a dolgozatokat, meg kellett tanulni a formát. A dolgozatjavítás külön szertartás volt, megtudtuk, miben vétkeztünk és miért. A érettségi dolgozatot Arany balladáiról írtam, hozzávettem még Goethét, s négy év alatt először dicséretet kaptam tőled. A szóbelin Petőfi katonaköltészetét húztam.

     Emlékszem a Respublika c. versre, melyet egy prózai idézettel vezettél be: „Nem széttört korona, hanem a megvesztegethetetlen jellem, szilárd becsületesség a respublika alapja…enélkül ostromolhatjátok a trónt, mint títánok az eget, s le fognak benneteket mennykövezni; ezzel pedig leparittyázzátok a monarchiát, mint Dávid Góliátot!” (Lapok Petőfi Sándor naplójából)

PETŐFI SÁNDOR: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke
S szabadság anyja, világ jótevője,
Ki bujdosol, mint a Rákócziak,
Köszöntelek a távolból előre! 

Most hódolok, midőn még messze vagy,
Midőn még rémes átkozott neved van,
Midőn még, aki megfeszíteni
Kész tégedet, azt becsülik legjobban.

Most hódolok, most üdvözöllek én,
Hisz akkor úgyis hódolód elég lesz,
Ha a magasból ellenidre majd
A véres porba diadallal nézesz. 

Mert győzni fogsz, dicső respublika,
Bár vessen ég és föld elédbe gátot,
Miként egy új, de szent Napóleon
Elfoglalod majd a kerek világot. 

Kit meg nem térit szép szelíd szemed,
Hol a szeretet oltárlángja csillog,
Majd megtéríti azt szilaj kezed,
Melyben halálos vésznek kardja villog. 

Te lész a győző, a diadal-ív
Ha elkészűl, a te számodra lészen,
Akár virágos tarka pázsiton
Akár a vérnek vörös tengerében! 

Szeretném tudni, ott leszek-e én
A győzedelmi fényes ünnepélyen?
Vagy akkorára már tán elvisz az
Enyészet s ott lenn tart a sírba’ mélyen? – 

Ha meg nem érem e nagy ünnepet,
Barátim, emlékezzetek meg rólam...
Republikánus vagyok s az leszek
A föld alatt is ott a koporsóban!

Jertek ki hozzám, s ott kiáltsatok
Siromnál éljent a respublikára,
Meghallom én azt, s akkor béke száll
Ez üldözött, e fájó szív porára.

            (Pest, 1848. augusztus.)

sulinet.hu