I.
Hans Ulrich Gumbrecht (Würzburg, 1948) a Stanfordi Egyetem professzora 2011-ben az ELTÉ-n tartott előadásokat. Kifejtette többek között az időélményünk megváltozásáról vallott felfogását:
”Korábban azt gondoltuk, hogy - akár akaratunk ellenére is -
kénytelenek vagyunk magunk mögött hagyni a múltat. Ma a múlt által
megszállva élünk.”
Mintha a
világ is megöregedett volna, az idő nem előre, hanem visszafelé folyik,
vagy legalábbis elakadt, hullámai felduzzadtak, s hirtelen Krúdy vagy Csehov világában találjuk magunkat:
„…a
jövő korábban a lehetőségek tárházát jelentette, most elsősorban
fenyegetés. (…) a korábbi téridőben folyamatosan magunk mögött hagytuk a
múltat, és folyamatosan beléptünk a jövőbe, a jelen pedig csak
felfoghatatlanul rövid átmenet volt. A 70-es, 80-as évek óta az
agresszív, elhagyhatatlan múlt és az elérhetetlen, félelmetes jövő
között ott a vég nélkül táguló, terjeszkedő jelen.”
Gumbrecht persze sokféle tevékenységgel igyekszik kitölteni a végét nem lelő időt.
II.
Mindennapi élményeit a FAZ (Frankfurter Allgemeine Zeitung) mellékleteként megjelenő blogjában írja le. 2016 májusában három hetet töltött az indiai Haidarábátban, melynek immár 8 millió lakosa van.
Gumbrecht
első élménye az volt, hogy milyen agresszívan vette körül őt a koldusok
raja, amikor a motoros riksával a rendkívüli forgalom miatt egy kis
időre le kellett állniuk. Arcukra rányomta bélyegét a rendkívüli nyomor.
Gumbrecht magán is megdöbben, amikor a mézet
körüldongó darazsakhoz, fertőző rovarokhoz, végül kiéhezett farkasokhoz
hasonlítja őket, s nem tudja bennük az embert látni.
A legmegrendítőbb a fekete lepelbe burkolózó leprás asszony látványa,
aki nem koldult, akit nem kellett türelmetlen mozdulatokkal
elhessegetnie, mégis: „Ettől az arctól nem fogsz tudni
megszabadulni, mert beleeszi magát az emlékezetedbe, benned van, éjszaka
fölébreszt, nappal is rajta gondolkozol.” Még jó, hogy Ahmed, a sofőr, bízik Allah gondoskodásában.
Ahmed
az egyetem egyik dékánját szállítja minden nap. Átszámítva 130 Eurót
kap havonta, s a duplájára van szüksége, hogy héttagú családját
eltartsa. Ezért dolgozik még hajnalban és késő este is. Gumbrecht kétszer annyit ad neki, mint ami jár.
Ezután Gumbrecht azon meditál, hogy mindketten a kapitalizmus világába tartoznak. Ahmed,
bár szegény, de megvan az a privilégiuma, hogy kizsákmányolhatják. Aki
azonban a rendszeren kívül reked, már nem is érdemes kizsákmányolni.
Egyszerűen nincs rá szükség. Nem törődik vele senki.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése