Itt az írás, olvassátok (archív, 16.I.19)

     

     Érdemes újraolvasni, mi volt fontos egy évvel ezelőtt. Szorgalmasan olvastam, de van még restanciám. Biztos, hogy azóta újabb listák készültek. Jó lenne tudni, mi változott.

     Lista

      2015 végén a Zeit összeállított egy 15-ös listát az ifjú évszázad legjobb regényeiből. Ismered őket? Mondd, te mit választanál?

1. Jonathan Franzen: Javítások (amerikai, magyarul 2012)
2. Jennifer Egan: Look at Me (amerikai, 2001)
3. Orhan Pamuk: Hó (török, magyarul 2005)
4. Daniel Kehlmann: A világ felmérése, (német, magyarul 2006)
5. Marie NDiaye: Három erős nő (francia írónő, anyja francia, apja szenegáli, Berlinben él, magyarul 2012)
6. Nádas Péter: Párhuzamos történetek, (2005)
7. Haruki Murakami: 1Q84 (japán, magyarul 2011-2012)
8. Herta Müller: Lélekzethinta (német, magyarul, 2010)
9. Vlagyimir Szorokin: Hóvihar (orosz, magyarul 2011)
10. Michel Houellebecq: Térkép és táj (francia, magyarul 2011)
11. John M. Coetzee: Diary of a Bad Year (dél-afrikai, Ausztráliában él, 2007) 
12. Chimamanda Ngozi Adichie: Americanah (nigériai, Amerikában és Nigériában él, 2013)
13. Karl Ove Knausgaard: Min Kamp (norvég, 2009-2011)
14. Rainald Goetz: Klage (német, internetes napló, 2008)
15. Roberto Bolano: 2666 (chilei, 2004, olvasom, hogy 2003-ban meghalt.)
     

      Franzen
    
     Franzen a Diszkomfortzóna c. kötetében (2015) sokat foglakozik Charles M. Brown képregény-figuráival, akikben önmagára ismer. Érdemes lenne megnézni a Peanuts (Semmiségek) c. sorozat alapján készült animációs filmet. Decemberben mutatták be. A csetlő-botló Charlie Brown és kutyája, Snoopy persze elsősorban a gyerekek számára lenne nagy öröm. (Bár ki tudja?)
     A felnőtteknek nem kevesebbet ajánlok, mint a Faustot. Franzen erről is szól! 
     Érdemes lenne összevetni a két alkotást. Itt a főhős ugyan nem kisiskolás, inkább nyugdíjas korban van. De neki is szüksége van egy segítőtársra, aki először kutya képében közeledik, s csak később derül ki róla, hogy ő bizony nem más, mint Mefisztó.
      (Lina csöndesen alszik. Meddig őrzi makacsul inkognitóját?)

      Rubin
 
      Szeretem az óriási nagy tréfákat, vagyis az életet. Rubin Szilárd a Római négyes c. könyvét a következő apróhirdetéssel kezdi: 
       „Kiskeresetű, öregedő, idegbeteg agglegény – atyai ágon galíciai zsidó - , súlyos gerincelmeszesedéssel és gyógyíthatatlan bőrbajjal, feleségül venne régi katonatiszti családból származó, kivételesen jól kereső, fiatal, fiús, nimfácska típusú leányt. Válaszokat ’Vidékre is elmennék jeligére’!”

     Shakespeare
 
      „Shakespeare egy maga a teremtés fele.” (Petőfi) Más vélemény szerint műveit nem is ő írta, hanem valaki más, aki szintén Shakespeare-nek nevezte magát. (Homéroszról sem tudni, hogy élt-e, de hogy vak volt, az biztos!)

      Beszorong

      Újabb gyöngyszem a ’be’ igekötő használatához: beszorong. Értem én, hasonló különbség van a ’sokall’ és a ’besokall’ között. De nagyon rossz érzés fog el, ha hallom. Nem felel meg az ízlésemnek.
      További példák: ’beszól’ (ettől szenvedek). Pedig régen is volt efféle, pl. a ’beolvas’ ige. Úgy látszik, amibe beleszületünk, azt természetesnek fogadjuk el. ’Bekérdez’, nem tudom mit jelent. Most olvasom, hogy Demjén Rózsi ’bevédte’ Ákost. (Ne a nevekre figyeljünk!) Persze régen is volt ’bevédte’, akkor mondták, ha a kapus nem tudta kivédeni a lövést, s gól lett belőle.

      Mozdulat

       Leesett egy kottalap az állványról. A pulpituson B. T., mellette B. Sch., a virtuóz hegedűs, aki halkan megkérdezi a karmestert, szüksége van-e arra a lapra… Nincs. Így Sch. lábával az emelvény alá pöcköli a papírt. Kezdődhet az előadás.

      Leleplezés

       December elején óriási botrány rázta meg Németországot. A hétvégén sok millió gyermek esett áldozatul egy aljas csalónak. A tettesnek szakálla volt és piros sapkát viselt. (Újsághír)

       Egy blogbejegyzésből

      - Van egy barátom… Várj csak! Hisz az a hűtőszekrényem!

     Mi a skizofrénia?

      „A skizofrénia nem ott kezdődik, amikor valakiben többen laknak, hanem amikor szétköltöztek már.”
(Centauri: Kék angyal, 179)

      Vizes

      Elegáns utca a Nemzeti Múzeumtól nem messze. Az egyik kapualjban – ócska takaróba burkolózva egy hajléktalan ember mocorog. Fél szemmel tartja a kapcsolatot a világgal. A szemközti palotából kijön egy jól öltözött férfi, s odakiáltja a pislogónak:
- Egy vizes zsemle nem kell?!
      (Utólag szégyenkezem, hogy nekem még ez sem jutott eszembe.)

      Még előtte

      A mai ember más, mint mondjuk a száz évvel ezelőtti. Nézd meg Szentendrén Ferenczy Károly (és gyermekei) műveit. Komolyságot, tisztaságot sugároznak portréi. Még előtte vannak a XX. századnak. A mai embert meggyötörte a történelme.

      Egy angol mondat (nyelvtanulás céljából, nem tudom, honnan való)
      „Peace cannot be kept by force, it can only be archieved by understanding.”