Thészeusz maszkban

 Deutsch

                                                                                                      2020

     A bécsi körúton (Ringstraße) sétálva, mindig szívet melengető pillanat, amikor felbukkan a Kunsthistorisches Museum neoreneszánsz épülete, testvérpárjával a Naturhistorisches Museummal. 

                                                                            KHM

     2020-ban sem volt ez másként. Bár lehet, hogy azok közé a kevesek közé tartozom, akiknek megadatott a párnapos bécsi felfedező kirándulás: a Musikverein belülről, Heiligenstadt a Beethoven-emlékházzal együtt s természetesen a kimeríthetetlen Kunsthistorisches Museum. Az ember lépked fölfelé a lépcsőn, akár egy fejedelem, s megilletődötten áll meg Canova szobra előtt: Thészeusz legyőzi a kentaurt. A monda szerint ugyanis Peirithoosz és Déidameia lakodalmán a kentaurok úgy lerészegedtek, hogy rátámadtak a menyasszonyra és a többi nőre. Ebből aztán valóságos háború keletkezett, melybe Thészeusz is bekapcsolódott. 

                                                                   Thészeusz maszkban

     Ahogy az erő győzelmesen feszül, s a nemtelen gyötrődve enged, azt senki szebben nem ábrázolta Canovánál. Az a lefegyverző a klasszikus művekben, hogy elképzelni sem tudjuk másképpen. Thészeusz mindig legyőzi a kentaurt.

*

     1864-ben született meg az az elhatározás, hogy a két múzeumot a Habsburgok a körút túloldalán építtetik föl. Pályázatot írtak ki, s a versenyben részt vett Carl Hasenauer, Theophil Hansen, Heinrich Ferstel és Moritz Löhr. Döntőbírónak Gottfried Sempert hívták meg, aki először is egy nagyszabású tervet készített, melynek Kaiserforum volt a neve. 

                                                           A Kaiserforum alaprajza, wikipedia

     Ebből a két múzeum és az úgynevezett Neue Burg (1913) készült el. (A középső rész jobb oldala!) De talán jobb is így: nyitott maradt a tér a Volksgarten (Sisi-szobor), a Burgtheater és a Rathaus felé. Ugyancsak Semper döntötte el, hogy Hasenauer terve valósuljon meg. A Naturhistorisches Museum (1889) után nemsokára megnyílt a művészetek sokféle kincset magába foglaló gyűjteménye. Ilyen gazdag gyűjtemény persze csak hosszú évszázadok során jöhetett létre, s Európának ebben a felében csak királyok, császárok, főhercegek lehettek mecénások.
     II. Ferdinánd főherceg (1520-1595) volt az alapító. Ezt követően II. Rudolf (1576-1612) gyűjtötte megszállottan a festményeket. Alakja ismerős lehet Az ember tragédiájának 8. (prágai) színéből. Neki köszönhető a Bruegel-gyűjtemény, Dürer művei s a manierizmus több alkotása (Arcimboldo). Azonban a harmincéves háború végén (1648) a svédek sok képet „megőrzésre átvettek”. Most is őrzik, ami még megmaradt, pl. Arcimboldo portréját Rudolfról, de több kép elpusztult egy kastélytűzben, vagy máshova került. Krisztina királynő Dürer Ádám és Éva c. képét a spanyol IV. Fülöpnek ajándékozta. Most a Pradóban van. Nil admirari! Semmin se csodálkozz! Európa múzeumai tele vannak ilyen „átmentett” kincsekkel.
     Lipót Vilmos főherceg (1614-1662) mintegy 1400 képpel képviseltette magát. 

                                                Lipót Vilmos képei között, KHM

     

     A gyűjtemény 1781-ben - már II. József uralkodása idején - a Stallburgból a Belvederébe költözött, s ettől kezdve a nagyközönség számára is hozzáférhető volt. Végül 1891-ben került át a császári gyűjtemény az akkor megnyitott új épületbe.

*

     Azért maradt még Dürer-kép. Szám szerint nyolc. Köztük talán a legszebb: Mária gyermekével. 

                                                                 Mária gyermekével

     Ha erre a festményre nézünk, megsejtjük a reneszánsz művészet lényegét: az ember szépsége jelenik meg a vásznon. A költők is áhítattal éneklik meg ezt a harmóniát. (Petrarca, Balassi) Dürer képén azonban ott van a rejtett fájdalom is: miért kell elveszíteni a gyermeket.

                                                                               *

     Vajon milyen lesz a 2021-es év? Leveszi-e Thészeusz a maszkját?

A Tchibótól Canova szobráig

2012

          Az ember nemcsak fülével akarja megtapasztalni a szépet (Mozart, Bach, Csajkovszkij, Dvořak), hanem szemével is (épületek, szobrok, képek). A „hivatalos” program után (Arsenal), újra jártuk Bécs utcáit, hogy ismerősként köszöntsük a tereket, meghitt szögleteket, színeket. Lehet-e egy város nemcsak ember vacka, de műalkotás?

Mozart várja az adakozókat

          

     Nehéz kenyér. De a számlát itt is ki kell fizetni.
                                                        
                                                         *

     A Tchibo. Nálunk is van már. Otthon is ugyanolyan kedvesen kínálják a capuccionót, de nekünk a Grabenen kávét inni szertartás.

Kedvenc helyem

                                                           *

Az Augustienerkirche egy régi lapon

       Összefutunk E-vel és férjével. Kérdezem, hogy látták-e már Canova művét, a Mária Krisztina síremlékét. Nekem is „jól jön”, hogy bemegyünk a nevezetes templomba (Augustienerkirche), mely több száz éven át épült, s több korszak hagyta rajta nyomát.

A templombelső

     A hozzá kapcsolódó kolostort I. Albert fia, III. vagy Szép Frigyes alapította fogsága után, 1327-ben. A Loreto-kápolna különlegessége, hogy a Habsburg-család elhunyt tagjainak szívét itt őrzik ezüst urnában. A szívnek szimbolikus jelentősége van: a lelket, a személyiséget jelképezte már a középkorban is. Habsburg Ottó végrendeletében meghagyta, hogy szíve Pannonhalmán nyugodjon, mivel az itteni bencések tanították, s szerette Magyarországot.

     A templom legértékesebb műkincse Antonio Canova alkotása a Mária Krisztina főhercegnő síremléke. 1798-10 között készült. (Mária Krisztina Mária Terézia legkedvesebb lánya, Albert Szász-Tescheni hercegnek, az Albertina alapítójának a felesége volt.) Gyulai Gergely a következőképpen írja le a remekművet: a piramis formájú kriptába az Erény lép, kezében az urnával. Balra mögötte a Nagylelkűség, egyik oldalán szakállas, öreg koldus, a másikon egy kisgyerek. Jobbra a síró oroszlán és a szárnyas géniusz. A piramis közepén Mária Krisztina portréja, melyet egy nőalak emel magasba…
    Számomra legjobban az oroszlán alakja közvetíti a gyászt és a megrendültséget. Mária Krisztina arcképén a saját farkába harapó kígyó alkotja a keretet, mely az örökkévalóság jelképe.

Canova műve

                                                          *

     Most lelki szemeimmel újra látom Canovának egy másik művét, a Kunthistorisches Museum lépcsőházát „szent hellyé" avató szobrát: Thészeusz legyőzi a Minótauroszt. Ahogy az erő győzelmesen feszül és hajlik, a nemtelen pedig gyötrődve enged, azt senki szebben nem ábrázolta Canovánál.

Canova: Theseus, picasaweb.googl.com