2020
A bécsi körúton (Ringstraße)
sétálva, mindig szívet melengető pillanat, amikor felbukkan a Kunsthistorisches Museum neoreneszánsz
épülete, testvérpárjával a Naturhistorisches
Museummal.
2020-ban sem volt ez másként. Bár lehet, hogy azok közé a
kevesek közé tartozom, akiknek megadatott a párnapos bécsi felfedező kirándulás: a Musikverein
belülről, Heiligenstadt a Beethoven-emlékházzal együtt s
természetesen a kimeríthetetlen Kunsthistorisches
Museum. Az ember lépked fölfelé a lépcsőn, akár egy fejedelem, s
megilletődötten áll meg Canova
szobra előtt: Thészeusz legyőzi a
kentaurt. A monda szerint ugyanis Peirithoosz
és Déidameia lakodalmán a kentaurok úgy lerészegedtek, hogy
rátámadtak a menyasszonyra és a többi nőre. Ebből aztán valóságos háború
keletkezett, melybe Thészeusz is
bekapcsolódott.
Ahogy az erő győzelmesen feszül, s a nemtelen gyötrődve enged, azt senki szebben nem ábrázolta Canovánál. Az a lefegyverző a klasszikus művekben, hogy elképzelni sem tudjuk másképpen. Thészeusz mindig legyőzi a kentaurt.
*
1864-ben született meg az az elhatározás, hogy a két múzeumot a Habsburgok a körút túloldalán építtetik föl. Pályázatot írtak ki, s a versenyben részt vett Carl Hasenauer, Theophil Hansen, Heinrich Ferstel és Moritz Löhr. Döntőbírónak Gottfried Sempert hívták meg, aki először is egy nagyszabású tervet készített, melynek Kaiserforum volt a neve.
Ebből a két múzeum és az úgynevezett Neue Burg (1913) készült el. (A középső rész jobb oldala!) De talán jobb is így: nyitott maradt a
tér a Volksgarten (Sisi-szobor), a Burgtheater és a Rathaus
felé. Ugyancsak Semper döntötte el,
hogy Hasenauer terve valósuljon meg.
A Naturhistorisches Museum (1889)
után nemsokára megnyílt a művészetek sokféle kincset magába foglaló
gyűjteménye. Ilyen gazdag gyűjtemény persze csak hosszú évszázadok során
jöhetett létre, s Európának ebben a
felében csak királyok, császárok, főhercegek lehettek mecénások.
II. Ferdinánd
főherceg (1520-1595) volt az alapító. Ezt követően II. Rudolf (1576-1612) gyűjtötte megszállottan a festményeket.
Alakja ismerős lehet Az ember
tragédiájának 8. (prágai) színéből. Neki köszönhető a Bruegel-gyűjtemény, Dürer
művei s a manierizmus több alkotása (Arcimboldo).
Azonban a harmincéves háború végén (1648) a svédek sok képet „megőrzésre
átvettek”. Most is őrzik, ami még megmaradt, pl. Arcimboldo portréját Rudolfról,
de több kép elpusztult egy kastélytűzben, vagy máshova került. Krisztina királynő Dürer Ádám és Éva c. képét
a spanyol IV. Fülöpnek ajándékozta.
Most a Pradóban van. Nil admirari! Semmin se csodálkozz! Európa múzeumai tele vannak ilyen „átmentett” kincsekkel.
Lipót Vilmos
főherceg (1614-1662) mintegy 1400 képpel képviseltette magát.
Lipót Vilmos képei között, KHM
A gyűjtemény 1781-ben - már II. József uralkodása idején - a Stallburgból a Belvederébe költözött, s ettől kezdve a nagyközönség számára is hozzáférhető volt. Végül 1891-ben került át a császári gyűjtemény az akkor megnyitott új épületbe.
*
Azért maradt még Dürer-kép. Szám szerint nyolc. Köztük talán a legszebb: Mária gyermekével.
Ha erre a festményre nézünk, megsejtjük a reneszánsz művészet lényegét: az ember szépsége jelenik meg a vásznon. A költők is áhítattal éneklik meg ezt a harmóniát. (Petrarca, Balassi) Dürer képén azonban ott van a rejtett fájdalom is: miért kell elveszíteni a gyermeket.
*
Vajon milyen lesz a 2021-es év? Leveszi-e Thészeusz a maszkját?
