A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Illyés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Illyés. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 17., szerda

Balázs Béla: Mosolygó Tündér Ilona meséje

 



     Balázs Béla novellája a felnőttmese műfajába sorolható, s arról szól, hogyan válik egy ember és tündér közötti kapcsolat kínszenvedéssé. A felnőttmese Perrault, ill. a Grimm testvérek korában volt divatban. Később sok effajta mese gyermekmesévé szelídült.

     Balázs Béla felnőttmeséje az alcím szerint Hajós Editnek, Balázs Béla első feleségének szólt. A mese eszközeivel fogalmazza meg a kor súlyos, a nők státuszát is érintő lélektani és társadalmi problémáját. Az indokolatlan férfigőgöt, s a nők kiszolgáltatottságát. Ugyanis a XX. század elején a nemek közötti hagyományos viszony kezd megváltozni. A nők egyenjogúságának a követelménye ellenreakciót váltott ki a férfitársadalomból. A novella ezt is érzékelteti: a vereség fájdalmát szimbolizálja Guidobaldo sorsa. A teremtés koronája elveszti kiváltságait, már nem mindenható. Rokon ezzel a tematikával A kékszakállú herceg vára, s a többi Bartók-mű, melynek szövegkönyvét szintén Balázs Béla írta.

     Az író férfiszemszögből írta meg a történetet. Csak Guidobaldónak van akarata, mintha minden körülötte forogna. Noha Balázs Béla megtartott sok mesei kelléket a Mosolygó Tündér Ilona meséje már stílusában is különbözik a gyermekmesétől. Erőteljes, költői nyelven szólal meg Guidobaldo. Különösen a 2. részben indulattól fűtött mondatai, cselekedetei érzékeltetik a múlt (és a jelen) durvaságát, kíméletlenségét.

     Maga a történet olasz eredetű. Magyar nyelven először a XVI. században bukkan fel Gergei Albert „széphistóriájában”. A befejezés itt még harmonikus. Árgirus a tündérek birodalmában találja meg boldogságát. „Nagy szeretettel éltenek egymásnak…” (Gergei) „Jőj, kedves örülni az éjbe velem / ébren maga van csak az egy szerelem.” (Vörösmarty) Vörösmartynak a Csongor és Tünde c. művében az egymást keresők a földön teremtik meg a mennyet. A Tünde nevet Vörösmarty alkotta a tündér szóból. Illyés Gyula a Gergei változatából merít: „Árgyélus hatalmas király lett, Tündérszép Ilona hatalmas tündér; ha meg nem haltak, most élnek.” (Illyés) Azonban az erőszak motívuma már Gergeinél is jelen van: először a tündérlány pofozza fel a hírvivőket, - nem hisz nekik -, majd a lakodalmon Árgirus üti arcul háromszor mátkáját. Illyés is ragaszkodik a pofonokhoz.

     Balázs Béla a cselekmény bonyolításában is újat hozott. Az eddigi változatok mindig arról szóltak, hogy a királyfi sok akadályt legyőzve elnyeri a szépséges tündér szerelmét: Balázs Béla innen, a beteljesüléstől kezdi a saját történetét. Másrészt az ő „meséjében” (nem inkább rémtörténet?) Guidobaldo halálra kínozza szerelmét, majd azt mondja a toronyőrnek: „Most már csukd be a láncos kapukat, toronyőr, és húzd fel a csapóhidat.” Visszatér az eredeti állapot, a várkapu ugyanis akkor nyílt meg, amikor Guidobaldo hazahozta Tündér Ilonát, s halála után újra bezárul a várkapu, s felhúzzák a csapóhidat. Minden – fény és árnyék - e két jelképes cselekedet között történt.

     Az első részben Guidobaldo megszerzi a Duna vizében fürdőző, szépséges lányt. Egyszerűen „ölébe kapta és vitte.” Nem kellett megküzdenie érte. A középső részben Tündér Ilona mosolyával besugározza az ódon várat, s lakóinak lelkét. Még akkor is mosolygott, amikor Guidobaldo anyja meghalt. Nem tehetett másképp. (A cím is erre utal.) De a vár lakói a kapitánnyal az élen ellene fordultak. Guidobaldo habozás nélkül tömlöcbe vetette a kapitányt. Amikor Guidobaldo két árvája meghalt, Tündér Ilona akkor sem tehetett másként: mosolygott. A második kapitány már gonoszsággal vádolta a tündérlányt. Ekkor Guidobaldo megölte a vádaskodót. De ettől kezdve mindenki gyűlölte a szépséges lányt, aki megvallotta, hogy magát Guidobaldót sem tudná megsiratni. Ezt már Guidobaldo sem tudta elviselni, hiúsága kerekedett felül: változatos módon kínozta Tündér Ilonát, aki a sok gyötrelem ellenére is szerette Guidobaldót. Végül hattyúvá változott, s szándékosan Guidobaldo kilőtt nyilába repülve halt meg. De hattyúként szállva, tudott már sírni: "Nyugatnak szállt, mellében a nyíllal, és dalolni kezdett, hanem a világ minden könnye csak esővíz, annyi szomorúság volt abban az énekben."

     Szimbolikus volt némasága: hiába találkoztak, nem vált eggyé az égi, a tündéri és a földi, az emberi szféra: örök magányra ítélve a férfit. „A szerelem egyenlet két ismeretlennel.”, írja Karinthy, s ez illik erre a kapcsolatra is. Az effajta küzdelmet Ady is megénekelte: „Egymás húsába beletépünk…”, vagy: „Én beszennyezlek. Én beszennyezlek / A leghavasabb, legszebb éjen…”, s „egyenlőtlen harcról” beszél az Elbocsátó, szép üzenetben.

     E novella hősei nem változnak. Csak a mindennapokban kiderül, kik is valójában. Tündér Ilona maga az odaadás. Guidobaldóról az derül ki, hogy mennyire befolyásolható, hogy mivé teszik a sorscsapások, a két várkapitány s a legvégén saját hiúsága, mennyire kötik a konvenciók, a földi világ hogy húzza le, s már nem tud belekapaszkodni a hattyú lábába.

                                                          A Harlekin Bábszínház előadásából


2019. február 16., szombat

Illyés Gyula: Kháron ladikja




Kháron ladikja nem akkor indul velünk,
        midőn lezárul és befagy a szem.
Bús átkelők soká s nyitott szemmel megyünk
        a végzetes vizen.

Esztendőkkel előbb irígy sorsunk behajt
        s ringat a csónakon, amely
- bár nem kedvünk szerint - épp oly gyönyörű part
        hosszában suhan el;

épp oly szép Canale-n s lagunákon, akár
        a nászutasoké!
Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,
        épp csak - visszafelé!

Minden oly gyönyörű, sőt - titkosan - ahogy
        elleng, még gyönyörűbb!
Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott
        hagyja a hegedűt.

Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,
        - vidám vita folyik -
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
        kifelé a ladik.

Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
        s ha sír is, hálakönnyet ont,
hogy hány piazza-t, hány s milyen Casa d'Oro-t!
        látott, ha nem lát is viszont!

                                                Lásd még: Tandori

2017. március 15., szerda

Illyés ladikján

2012. 09. 27.


     Este nyolc órakor már sötét van. Beköszöntött az ősz. Ilyenkor már, ha a kutyával a megszokott sétára indulunk, nagyon kell figyelni az árnyakra, az árnyakban megbúvó veszélyekre.
     Illyés Gyula Kháron ladikján (1969) c. kötetét olvasgatom. Jó bevezető az öregedés lélektanába s egy nagy szellem mindennapjaiba. Kháron, az alvilág révésze, a Sztüx (Akheron?) folyón vitte át a holtak lelkét. Danténak így jelenik meg:

S ím a folyón felénk egy gálya tartott,
Rajta egy agg, régi szőrtől fehéren,
S „Jaj nektek, hitvány lelkek!” – igy rivalgott.
(Babits Mihály fordítása)

     Illyés is "élve" került Kháron ladikjára. Hatvanhat éves volt akkor. Még itt a földön ringott vele a sajka. Tizennégy év adatott a költőnek.

Kháron ladikján

Kháron ladikja nem akkor indul velünk
midőn lezárul és befagy a szem.
Zord átkelők soká nyitott szemmel megyünk
a végzetes vizen. 

Esztendőkkel előbb irigy sorsunk behajt
s ringat a csónakon, amely
- bár nem kedvünk szerint – épp oly gyönyörű part
hosszában suhan el; 

épp oly szép Canale-n s lagunákon, akár
a nászutasoké!
Hisz minden ugyanaz: az ég, az út, a táj,
épp csak – visszafelé!

Minden oly gyönyörű, sőt – titkosan – ahogy
elleng, még gyönyörűbb!
Olyanformán, mint a dallam attól, hogy ott
hagyja a hegedűt. 

Ülünk barátaink s fáink közt, nevetünk,
- vidám vita folyik –
s egyszer csak ringani kezd velünk, (csak velünk!)
kifelé a ladik. 

Bölcs, ki e kéjuton, ezen is mosolyog
S ha sír is, hála könnyet ont,
Hogy hány piazza-t, hány s milyen Casa d’Oro-t
Látott, ha nem is lát viszont!

2016. december 27., kedd

Június (archív, 2015. 06. 14)





     Vasárnap délután kirándulás Kőbányára, második hazámba (X. kerület).  Ott van ugyanis a Szent László Gimnázium. A Pataky Művelődési Házat átnevezték Kőbányai Kulturális Központtá. Pataky István szobrának a helyét átvette Lechner Ödön. Ő tervezte a templomot és a gimnáziumot. Az utóbbit Vágó Józseffel együtt. (Patakyt 30 évesen kivégezték Sopronkőhidán, de ellenállónak lenni ma nem érdem.)
                                                           *
     Nagy ugatásba kezd Lina hajnali ötkor. Kinézek az ablakon, semmi különös, de Lina biztosan olvasta Szabó Lőrinc versét: Semmiért egészen!
                                                           *
 Illyés: Nyári újév
1
     Kánikulában buja rózsafáról
     nyesi a szomszéd már a — hervadót.
     Úgy szólnak — s abban is az elmúlásról —
     hogy túlvigan rikongnak a rigók.

2
     A bohó-piros, a híg-édes cseresznye
     mellett már savanyú-mosolyú meggy.
     Kettős ízükkel nyelvem az eszembe
     azt juttatja: minden jó s rossz: elegy.

3
     Nem Szilveszter az év igazi vége —
     Férfinak annál zordabb forduló
     a június nap-éj-egyenlősége —
     (Nyárfák pihéje dől, akár a hó.)

4
     Januárban még minden újrakezdés,
     naponta több fény: diadal, remény
     föl s föl! S e nyárcsúcsban is ott a lent! és
     megállni — hol? — túl év s remény felén!

5
     Kínja örömét: lányom holnap hozza
     haza — már tizenkét napos! — fiát.
     Új időszámítást kap szoba, konyha.
     Perceit is másképp veri a világ.

     A fenti verset Illyés első unokájának születésére írta (1976). A naplóbejegyzés rávilágít a versírás folyamatára is. "Délután újabb farigcsálás a versen. Nem küldöm el. Szinte babonás érzés: ne üssem hírré, hogy Bálintunk van. (Még nincs beceneve.) Flórának változatlanul tetszik a vers, de a legelső formájában." (Napló, 5, 424)
                                                                  *
    Weöres Sándor A teljesség felé c. kötetének Szembe-fordított tükrök c. verséből származik a két sor, amit majd a Holdon helyezhet el a Puli űrszonda. ( Forrás: Kultúrpart) Nekünk szerencsénk volt, az iskolai könyvtár ajtajára függesztette ki Enikő:
     „Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
      Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”


Medvecky Jenő portréja Weöres Sándorról, 1946



Az iskolai könyvtárban