Ephialtes
I
Egy
Tóth Krisztinával készült interjú kavarta fel - ki tudja hányadszor és abszolút
fölöslegesen, mert minden marad a régiben - az állóvizet a kötelező
olvasmányok ügyében. A költőnő Az arany ember nőalakjainak ábrázolását
kifogásolta, feltételezve, hogy ők rossz mintát adnak az ifjú olvasónak:
Timeának nincs szabadsága, Noémi megosztozik a férfin. Csupán azt felejti el Tóth Krisztina, hogy Jókai, bár a regénynek sok valós részlete van, alapjában véve a romantika
elkötelezettje volt, s képzelete alakította emberábrázolását, nem pedig a
szürke valóság.
Jó,
elismerem, Jókai óta mi is kissé romantikusnak látjuk a világot. Talán jobb
lenne Móriczcal kezdeni?
De most
hagyjuk az „arany ember” feleségeit, vegyük górcső alá inkább A kőszívű ember
fiait, mely az általános iskola 7. osztályában kötelező olvasmány. Ráadásul
olvasmánynaplót kellett írni, 50 kérdésre válaszolva. Könnyelműen megígértem
Mariettának, egy utcabeli kislánynak, hogy segítek megírni azt az (átkozott)
naplót. Kár, hogy majdnem 60 évvel ezelőtt olvastam a regényt. Akkor viszont a
gimnáziumban. Máig emlékszem, mit emelt ki tanárnőnk: „Lélekcserélő idők
járnak.” (Errefelé most is így van!)
Újraolvastam. Nem részletezem: nem volt könnyű, Mariettának sem. Sokszor
elveszítettük a fonalat. Bonyolult, szövevényes a regény. A sok latin szó,
kifejezés, idézet persze valamikor nagyon jól jöhet Mariettának, feltéve, ha
majdan filológus lesz. Itt van például az Ephialtes című fejezet. Nincs
jegyzetelt kiadásom, így nehéz volt eldönteni, melyik Ephialtesről van szó, kire vonatkozik ez az név.
"Lélekcserélő idők járnak,
fiam!" Így hívja Richárdot haza az özvegy, bár a katonát köti legjobban
esküje, mégis az anyának nagyobb hatalma van: a közös anyára, a honra
hivatkozik, mint Vörösmarty:
„Oh gyertek ölembe,
Szép gyermekeim;
Áldásra emelten
Várnak kezeim.”
(Elhagyott anya, 1837)
Ugyancsak itt olvasható az az emlékezetes mondat: „Asszony! Fiadat meg
akarják ölni, rettenetes, gyalázatos halállal! Siess! Keresd fel! Válassz
számára valami szebb halált." Szerencsés esetben, s mindenképpen a
gimnáziumban, össze lehet kötni Radnóti egyik sorával: „… várja őt az asszony s
egy bölcsebb, szép halál.”
Ezenkívül, ha jól sejtem, Jókai
volt az első kubista, egyedül az egyiptomi piramisok építői előzték meg:
"Egy magas, szikár úr, egész
termete csupa szeglet, arca egy rendetlen prizma, szegletbe menő szemöldök,
hegyes szegletű orrhegy, trapezialis állkapca, divergens, hegyes bajuszok a
felső ajk fölött, s azokkal trigonometrice ellentétes, kis, hegyes szakáll az
alsó ajk alatt."
A jóval
szükséges szembe állítani egy gonoszt is (vagy fordítva?), és ez a szereplő
Rideghváry Bence, aki arra hivatott, hogy haldokló Baradlay Kazimirt helyettesítse. De egyben
mesei rém is: "Ki egy időben erdőt nyövni, sziklákat morzsolni küldetett
alá a bűnös földre, s nagy úr volt, ahol sok szolgára lelt."
Baradlay Kazimir utasítása szerint a leendő
özvegynek Rideghváry Bencéhez kellene férjhez menni! Nagy szerepjátszóvá válik Rideghváry,
amikor a kézfogó napján kiderül, hogy hoppon marad: "Poligonális arcának
minden szeglete iparkodott gömbölyűvé lenni a nagy mosolygástól.” Őt ne lássa
senki vesztesnek.
Ámde ezután a főispáni posztért folytatott
párharcban is kudarcot vall. Amikor Baradlay Ödön megjelenik a beiktatáson / választáson vitathatatlan a győzelme: (Rideghváry) "Olyan volt, mint mikor a sakál találkozik India
fejedelmi tigrisével az őserdőben." A paradoxon az, hogy sorozatos
veresége majd visszájára fordul, nyerni fog, Baradlay győzelmei pedig nem
mások, mint a vérpadhoz vezető út állomásai. (Jenő fogja megmenteni.)
A polygonális (1) arc a bécsi forradalom napjaiban is megjelenik, majd érezve a
veszélyt, elsőnek menekül Bécsből.
Rideghváry persze minden Baradlay-fiút le akar győzni
vagy megnyerni magának. Ödön fölényesen kiüti őt a nyeregből, Richárd tudomást sem vesz róla,
Jenő a gyenge pont. (S lám a gyengéből lesz legnagyobb hős.) Őt csak a szerelem
(Alfonsine) érdekli, még egy szentpétervári (nagyon kényes ügy) titkári állást
is elvállalna, ha anyja nem lépne közbe.
Elérünk végre az
Ephialtes c. fejezethez. Mint említettem, Jókai pazarlóan szórja az olvasó elé
tudásának gyöngyszemeit. Coriolan, Salamon, Belizár, Foscari, Bolivár, Béldi
Pál s maga Krisztus kerül szóba. Aztán Pausanias, Epikur, Xerxes nevével
találkozunk két oldalon, a földrajzi nevekről nem is beszélve. Jókai sorra
veszi azokat a történelmi alakokat, akik meggyűlölték hazájukat, de vissza is
vonják átkaikat. (Szegény Marietta.)
Nagyon éles kijelentéssel kezdődik ez a fejezet: "Én gyűlölöm a
hazámat." Az az Ephialtes mondja ezt, aki elárulta a
spártaiakat, de Jókai mindjárt vissza is vonja a megdöbbentő szavakat:
"Nem lehet gyűlölni a hazát. Ahhoz nincs elég nagy lélek. Nem gyűlölte
Ephialtes Hellászt, csak eladta." (Ilyen humor ma nincs.) Sejtjük, hogy az Ephialtes név
Rideghváryt jelöli. Nem is a gyűlölet mozgatja Rideghváryt elsősorban, hanem a
haszonlesés. "Távol legyen, hogy piedesztált rakjunk a törpék alá, s mint
démonokat mutassuk be őket." - mondja Jókai. Milyen nagyszerű játék a szavakkal! Ez a nagyra nőtt törpe Rideghváry, aki Tallérossy Zebulonnal társalogva szórja latinul a
Vergilius-idézeteket. Szegény Zebulon nem ért az egészből semmit. (Marietta se.) Végül
Rideghváry németül veti oda: elfogni, felakasztani, mármint Ödönt.
Zebulon csapdába esett, magában ezt gondolja: de hát Ödön meggyőződésből tette azt,
amit tett: részt vett a szabadságharcban. Nem a haszon céljából. Rideghváry érzéketlen, de Alfonsine-t a
gyűlölet vezérli, elvesztvén mindent, ami számára fontos volt. Jól megértik
egymást a minden-tagadásban. (Sötétség c. fejezet)
III
Jókai műve kiválóan alkalmas arra,
hogy a tanár bemutassa, mi a romantika. De lehet, hogy a regényből egy kis részlet, egy
fejezet elég lenne. (Pl. Ödön útja hazafelé Oroszországból, kedvencem volt
annak idején, a farkasok miatt.) Egyébiránt az lenne jó, ha a tanár és a diákok
közösen döntenék el, hogy mit olvassanak. Úgyis minden út Rómába vezet.
A
regénynek az a kritériuma, hogy szövevényes legyen. A kőszívű ember fiai
túlságosan az egy általános iskolai tanuló számára. Tele van latin idézetekkel,
mitológiai utalásokkal. Annak idején mi is nyilván sok részletet átlapoztunk. De tudtuk,
hogy nagy és fontos író szól hozzánk, akihez még nem nőttünk fel, akit még nem
értünk teljesen. Tudtuk, mert olvastuk. Tudtuk, hogy van egy És mégis mozog a
föld, egy Rab Ráby, s A kőszívű ember fiait megelőzte az Egy magyar nábob és a
Kárpáthy Zoltán.
Marietta nem tudja, még nem eredt a könyvek titkainak a nyomába.
(1) sokszögű
