 |
| Forrás: wikipedia.at |
Feltehető, hogy senki sem ismeri Franz Karl Ginzkey (1871-1963) osztrák író nevét. Sok ilyen van, a
magyar irodalomban is, elsüllyednek az idő mélységes mély kútjában. Mégis, ha
csak pillanatokra is, érdekessé válhatnak.
(Közbevetőleg: ilyen német Willibald Alexis is (1798-1871), akinek a Bredow úr nadrágja c. regénye fontos szerepet tölt be Peter Kiennek, a sinológusnak az
életében: elindítja őt végzetes útján. Peter
Kien kitalált személy, akit Elias
Canetti hívott életre a Káprázat
c. szintén kevéssé ismert, de létező regényében. A Bredow úr nadrágja meglepő módon szintén valóságos mű, s
lehetséges, hogy éppen Canetti alkotása
fogja fenntartani emlékezetét.)
Visszatérve Ginzkeyre:
a Fogfájós Krisztus c. novellája
1922-ben jelent meg. Megható, kis történet, amelyben fontos motívum a fájdalom
gyötörte Krisztus szobra…
Régen történt, a mesélő ifjú éveiben, amikor találkozója
volt Bécs belvárosában. Míg
várakozott az esőben, (mily romantikus), fölfigyelt egy házaspárra, s követte
őket. Még az asszony nevét is meghallotta: Magda.
Az írók szeretnek bekukucskálni mások életébe, hogy
legyen miből megírni egy novellát vagy regényt.
Amikor a házaspár elvált, a férfi villamosra szállt, a nő
továbbment, s a szenvedő, a Stefanskirchének
támaszkodó Krisztus-szobor előtt beszállt egy tiszt fiakerébe. (Milyen vonzó lehetett egy tiszti egyenruha a
monarchiában vagy akár a cár atyuska birodalmában.) Főhősünk ekkor – hirtelen
ötlettől vezérelve - odalépett a kocsihoz, s egy pici résen bekiáltotta: „ne kövess el házasságtörést, Magda!”
Évekkel később a kíváncsi és szemtelen mesélő Steiermarkban egy egyetemi tanárhoz volt
hivatalos, akiről azt gondolta, hogy személyesen nem ismeri. Azonban a professzor
nem volt más, mint Magda férje. A házaspár boldogan élt, érezhető volt a
harmónia. Professzornak lenni sem alávaló dolog, bár meglehetősen unalmas.
A rossz nyelvek
szerint, (mindig vannak rossz nyelvek), ez nem volt mindig így. Mióta Bécsből elköltöztek, Magda, aki korábban szabad szellemű
volt, vallásos lett, s mindig magánál tartotta a Fogfájós Krisztus képét.
Miért Fogfájós?
Eredetileg erről akartam írni, de most már késő. Majd legközelebb.
