Rilke Cézanne-ról írott leveleiben majdhogynem megírta a színek történetét.
Egyik nap a Salon d’ Automne helyett a Louvre-ba ment a színeket tanulmányozni. Fantasztikus lenne több, mint száz évvel Rilke után az ő útmutatása nyomán újra végigjárni a Louvre termeit, végigkövetni a levelekben felsorolt képeket Tintorettótól Manet-ig.
A
legizgalmasabbnak Rosalba Carriere tűnik, akitől Rilke idejében
három kép függött a Louvre falán. S itt van Chardin: „az ő gyümölcsei sem gondolnak az
étkezésre, konyhaasztalon hevernek szanaszéjjel, és egy kicsit sem törődnek
azzal, hogy szépek legyenek. Cézanne-nál pedig teljesen megszűnik az
ehetőségük, annyira dologiasan valóságosak lesznek…”
Rilke csodálatosan
írja le, hogyan születik meg egy Cézanne-festmény: „Mindig a
legsötétebb színnel kezdi, aztán ennek mélységét egy olyan színárnyalattal fedi
le, amelyet kicsit túlvezet rajta, és így tovább az egyik színen a másikkal lép
túl, míg el nem jut egy másik kontrasztáló képelemhez, melynek esetében (egy
másik centrumból kiindulva) hasonlóan jár el. Én úgy vélem, hogy nála ez a
folyamat, a látás, a biztos átvétel és az átvett elsajátítása, személyes
felhasználása a tudatosítás révén egymásnak feszül, aminek következtében
elkezdenek dialogizálni egymással, egymásnak állandóan a szavába vágnak, és
állandóan összecsapnak.”
Rilke felidézi
leveleiben Balzac Ismeretlen remekmű c. elbeszélését. Zola mesélt Cézanne-nak
arról a festőről, aki „ama felfedezés révén, hogy nincsenek kontúrok, csak
lebegő átmenetek, egy megoldhatatlan feladattal szembesült, amellyel kínlódva
tönkre is ment.” Cézanne „hang nélküli felindultságában az ujjával
újra és újra magára mutatott, magára, bármilyen fájdalmas is volt.”
 |
| Felesége portréja, commons.wikipedia.org |
Végül
megjegyzendő, hogy Rilke maga is beleszőtt leveleibe néhány
impresszionista képet: „Te biztosan el tudod képzelni, hogy milyen lehet
egy fényes zöld kocsi a Pont-Neufön, vagy valamilyen piros, amely nem tudja
tartani magát, vagy egy plakát egy gyöngyszürke házcsoport tűzfalán. (…) A
könyvárusok a Qai mentén kinyitják ládáikat és máris előtűnik a könyvek friss
vagy fonnyadt sárgája, a borítók lilásbarnája, egy mappa zöldje: minden
egybehangzik, érvényesül, részt vesz és megszólal egy világos összefüggés
egészében.” El tudjuk képzelni, bár a szürke is csodálatos olykor.
 |
| Provance-i házak, commons.wikipedia.org |
2014. február 14.
