 |
| 1749.08.28. - 1832.03.22 |
Kétszáz évvel ezelőtt (legyünk pontosak,
1818. augusztus 27-én) a nagy Goethe
alaposan melléfogott, írja Gustav Seibt,
a Süddeutsche Zeitung esszéistája,
akadémikus. A színhely Karlsbad, ahol
is Goethe láthatóan jókedvűen (high
spirits) üdvözölte orvosát, dr. Rehbeint,
aki a délelőtti órákban felkereste a mestert, s hogyléte felől érdeklődött. Goethe borral kínálta: igyon az
egészségére. Rehbein zavarba jött,
no de excellenciás uram, csak holnap van a születésnapja!
Goethe
kéri a naptárát, mely olyan lehetett, mint ma egy határidő napló. (Gothaischer verbesserter Schreib-Calender)
Tanulmányozza a bejegyzéseket. Sajnálatos módon sok a javítás. Általában
titkára írja be diktálás után az eseményeket. Goethének olykor betűznie kellett. Az idegen nevek, rajongó
előkelőségek! Karlsbadban! Az
ellenőrzés után kijelenti: „Ma tévedésből
rúgtam be!” Ez történt. Pedig gondoljuk meg, hogy a „percek aszkétája” (Minutenasket,
Seibt költői jellemzése) milyen féltékenyen
óvta minden percét. Csak ő tudta, milyen nagy kincs az idő.
Fiának írta:
Hatvanat számlál az óra,
Egy nap tied több, mint ezer.
Fiam, figyelj a
szómra:
Ne hagyd, hogy tétlen
múljon el.
*
Amint reggel az órára nézek, rémülten
veszem észre, már csak 17 órám van a 24-ből. Pedig örülnöm kéne, milyen sok.
Végül hadd idézzem egyszerre Shakespeare-t
és Karinthyt (spórolás): a végzetet ugyan
nem lehet elkerülni, csupán késleltetni, „csak
idő, miért az ember küzd s haladék.” Karinthy
Tomi c. monológját ajánlom
mindenkinek szíves figyelmébe.
