Carpe diem

2015. 03. 14.

I.

     Egy idézetet kerestem Déry Tibortól. (Valamikor nagyon sokat olvastam könyveit. Sőt, személyesen is okvetetlenkedtem - egy autogram a bizonyíték!) Az arányérzék problematikája foglalkoztatott.

 

Déry Tibor, 1970, hvg.hu

     Átlapozva az Ítélet nincs és A napok hordaléka vaskos köteteit, éreztem, mégsem múlt el teljesen, amit elfed az idő jótékony homálya:

     "A jövőben nem bízom, menetirányunk rossz. Bizalmat csak akkor érdemelne, ha jelenünkön változtatnánk? Hogyan?" (Ítélet...)

     "S a harminc-negyven évvel ezelőtt írt munkáimra ráismerek-e? (...) Én írtam volna? Egy dologra ismerek rá a legjobb esetben - ha jól odanézek -, a mondataim lüktetésére. Igen, úgy látszik, ezt a ritmust a pulzusom verte ki, harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt, ugyanazt, amit ma." (A napok...)

     Nagy végre! Bár emlékezetemben másképpen él a szöveg:

     "Elképesztő, hogy épp ez, az arányérzék, mily kevés emberben működik. Hiánya vagy elégtelen munkája miatt nem ismerjük fel illő helyünket társaságban, a társadalomban, a nemzetek közt, a földön, a világban; s ezt ne csak a szerénytelenség rovására írjuk, mert akiben nincs arányérzék, az észre sem veszi, hogy mikor nyúlik ki keze, lába a takaró alól." (A napok...)

II.

     K. Aladár von Kutyafül megint nyitva hagyta a kert kapuját, s a kiszabadult kutya már a második embert harapta meg. Ez a második ember (nekem az első) történetesen a feleségem volt. Szombat lévén, irány az ügyeletes kórház traumatológiája. Jó hír: sokkal többen vannak azok, akik még gyanútlanul élvezik a napot. Carpe diem, az élet szép!

Boldog békeidők

2010. 09. 09.

     Azt hisszük, hogy a múlt oly messze van, pedig itt van közel, s ahogy lapozom a történelemkönyv lapjait, sok minden ismerős. A dualizmus kora foglalkoztat, a polgári társadalom kialakulása. Mennyi szenvedés van a sikeresnek induló történet hátsó udvarában. A fényt követi az árnyék, az árnyékot a vaksötét.

     „A reformkorban születettek 47 százaléka, a háború előtti generációból pedig a fiúk 62, a lányok 66 százaléka érte meg a 10. születésnapját. Ennél rosszabb mutatókkal Európában csak Oroszország ’dicsekedhetett.’ ”

     „… a forradalom előtt született generáció átlagosan 24, a kiegyezés nemzedéke 30, az 1910-es években született pedig már közel 40 évre számíthatott. A lényeges javulás ellenére Magyarország lakói így is átlagosan legalább tíz évvel rövidebb ideig éltek, mint nyugat- és észak-európai kortársaik.”

     „Egy szomorú elsőséget is magáénak mondhatott az ország: az öngyilkosok számát tekintve … az európai lista élén állt.”

     „A korabeli Európában nálunk volt a legmagasabb a tbc-ben elhunytak arányszáma, ezért méltán érdemelte ki a ’morbus hungaricus’ nevet.”

     „A szegényparasztság táplálkozása, főleg fehérjefogyasztása a századforduló táján, a munkaalkalmak fogyatkozása következtében még romlott is. A negatív tényezők között kell megemlíteni a nemzetközi viszonylatban igen magasnak számító pálinkafogyasztást is.”

     „A dualizmus fél évszázada alatt mintegy 2,2 millióan fogtak vándorbotot a kezükbe, 6/7 részük Amerika felé vette útját, a többiek a Monarchia másik felében, Németországban vagy Romániában keresték a boldogulást. (…) a kivándorlók negyede később visszatért.”

     „Penészes vályogfalak, ’az örökkön nedves szoba földje, amelyik olvasatlanul szüli a baciluskultúrákat, a sárral betapasztott, ökölnyi ablakok, … a Szent Mihály-naptól Szent György-napig fölgyülemlett bűz, aminél telente melegszenek a boldogtalanok’ – nem egészen olyan idilliek, mint amilyeneknek a robogó vonatról tetszenek a ’fehérfalú, napsugaras, eperfás tanyaházak’ – józanította a tanyák világát közelről ismerő Móra Ferenc a magát hamis pusztai romantikába ringató utazót.”

                          (Fónagy Zoltán: Modernizáció és polgárosodás, Debrecen, Csokonai Kiadó, 2001,  150-161. old.)

Bécsbe mentünk karácsony előtt

2011. 11. 19.

     A karácsony ünnepe a téli napfordulóhoz kapcsolódik. Sokszor mentünk Bécsbe karácsony előtt. Nagyon sötét volt. A buszban mindenki fázott és álmos volt. Eleinte csöndben voltam, hadd pihenjen mindenki. Aztán lassan derengett, világosodott. Végül diadalmasan kisütött a nap. Ez az igazi karácsonyi élmény, mondtam utasaimnak. Ébredjetek fel:  ezt ünnepelték Alexandriában, máshol is, a szűztől született Nap születésnapját (Héliosz Aion).

Goes: A királyok imádása, creativ.commons

     Ennek az átváltozásnak a jelképe a betlehemi csillag: a fény megküzd a sötétséggel, elhozza a reményt az embereknek. (Az Ómagyar Máriasiralomban is ez áll: „világ világossága”) „… elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak a feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a felett a hely felett, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” (Máté 1.2)

     A niceai zsinat hozott döntő fordulatot a "hitvallások" történetében. Fellépnek Arius és tanai ellen. Arius azt vallotta, Jézus nem egylényegű az Atyával, csupán hasonlatos hozzá. Az arianusok vereséget szenvedtek. A püspökök szinte egyhangúlag azt a nézetet képviselték, hogy Jézus Krisztus valóságos isten egylényegű az Atyával: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.” (Niceai- konstantinápolyi hitvallás)

     Madách művének a konstantinápolyi színét (VII.) érdemes tanulmányozni. Nagy drámaírónk itt  elítéli a kereszt nevében végrehajtott öldöklést:

Patriarcha:

„Fiam, csekély dologra most nem érek,
Az Isten dícse, a nép üdve hív,
Eretnekek fölött kellvén ítélnem,
Kik mérget szórva dudvaként tenyésznek
S tűzzel vassal bár irtjuk, szüntelen
Ujúlt erővel küldi a pokol ránk.-
……
Fel falvaikra, irtsátok ki őket,
Pusztítsatok nőt, aggot, gyermeket.”

Arius vesztésre áll, creativ.commons

Alma

 2011. 12. 02.

 

     Az alma mint jelkép! Nürnbergben is találtam bizonyítékot arra, hogy milyen kitüntetett helye volt az almának a középkor művészetében. A Lőrinc-templom bejáratánál balra Éva, középen Mária és jobbra a könnyen befolyásolható Ádám is kezében tartja az annyi szenvedést okozó tiltott gyümölcsöt. Vajon ki lehet az a szent, aki szinte vádlón mutat Ádámra? Miért van Mária kezében is alma?

 

Éva

Mária

Ádám

 Mára csak ennyi.
                                                     

Ui.:
     Az ókorban az alma sokjelentésű szimbólum. Most legyen szó csak a keresztény mitológiáról. Nem vagyok nagyon járatos a jelképek erdejében, ezért A keresztény művészet lexikonát forgatom. A Bibliában a bűnbeesésnél a gyümölcs (egyértelműen a bűn jelképe) nincsen pontosan meghatározva. Hogy Nyugat-Európában almának képzelték, abban az is szerepet játszott, hogy a középkori latin a malum '=alma  és a malum=baj, gonosz jelentésű szavak egybeestek.
     Azonkívül az alma Máriát új Éva jelentéssel ruházza fel.

     Most ennyi.
                                                     2013. 10. 22.