Itt a nyár?

 2013. 06. 12.

Felfőszakadás, dpa

      Tandori Dezső, a költő több helyen írja, hogy amikor hazajött Bécsből, még sokáig beletemetkezett az osztrák újságokba. Én Berlinnel vagyok így. Olvasom, hogy a nyár kezdete Berlinben is ősznek álcázza magát. Werner Wehry a FU (Freie Universität) meteorológusa a steglitzi víztorony 6. emeletén figyeli a bejövő adatokat, s úgy véli: senki nem tudja megmondani, milyen lesz a következő nyár. A fagyosszentekre még lehetett számítani. Ha a fecskék alacsonyan szállnak, esni fog. De hol vannak a fecskék? S nincs levelibékám se, mely felkapaszkodna a fára, hogy jelezze a szép időt. Minden abszolút normális, nyugodjunk meg, mondja Wehry. Még hidegebb is lehetett volna májusban. (jún. 1.)

Gyerekek, derstandard.at

      
     Kicsit könnyedén írtam tegnap az időjárásról, pedig sejtettem, hogy a sok eső katasztrófához fog vezetni. Ausztriában Vorarlberget, Tirolt, Salzburg tartományt, Felső-Ausztriát, Salzkammergutot sújtja az ár. Egy emberről már biztosan tudják, hogy meghalt, többen "eltűntek", százakat evakuáltak. A földcsuszamlás a legveszélyesebb. Melk belvárosát elöntötte a víz!!!
     Németországban Bajorországot, Türingiát és Szászországot fenyegeti a víz. Passauban a pusztító ár 2002-ben 10.81 méter volt. (Gyerekekkel voltunk ott, és meg voltunk döbbenve.) Most már több mint 11 méter a víz magassága.

      Csehországban, Prága mellett is van már egy halálos áldozat.

     Babits Jónás könyve jut eszembe: "És én ne szánjam Ninivét, amely / évszázak folytán épült vala fel?" (jún. 2)

  Kitüntetések idején 

Habsburg Ottó, erdon.ro

        
     Habsburg Ottó lett volna 1919 után a magyar király. Persze butaság lenne azt hinni, hogy a dolgok változatlanul maradtak volna, s mert nagyapám 31 évet élt Ferenc József  s 3-at Károly  uralma alatt, én, a kései  unoka majd szintén őfelségének emeltem volna kalapot. 

    
     Ottó tehetséges ember volt, s bizonyára figyelemreméltó politikus lett volna, ha több lehetőséget kap. Tudtad-e, hogy a náci időkben nemcsak menekült volt, hanem ’menekítő’ is? „Mint Bokor Péter Isten akaratából c. dokumentumfilmjéből kiderült, körülbelül ötvenezer zsidó és baloldali életét mentette meg.” Valamint jellemző a következő kérdés és válasz is: „A beszélgetés vége felé megkérdeztem (Gervai A.) Habsburg Ottótól, hogy kapott-e valaha valakitől, kormányszervtől, intézménytől valamilyen kitüntetést, köszönetet azért, amit tett. ’Nem, de nem is szükséges, mert ez egészen természetes volt. Én azt tartom, hogy bárki ebben a helyzetben ugyanezt csinálta volna. (…) Isten tőlünk azt kívánja, hogy minden nap a legjobbat tegyük saját lelkiismeretünk szerint.”  (ÉS, 2013. 21. szám)

     Noszvaj nevezetessége a copf stílusban épült de la Motte-kastély. A névadó Mária Terézia udvarából való ezredes. A kastély belső, franciás díszítése neki köszönhető.

 

De la Motte-kastély, Noszvaj

      Nota bene: a Rákóczi Vendégházban nagyon finom volt a gulyás és a fánk. (jún. 6.)

Irodallam és Toldi

2014. 04. 04.

"Irodallam" (vers és zene) a Radnótiban

A Tavaszi Fesztivál keretében (márc. 29.) belecsöppentünk az Irodallam c. sorozat „áttekintő” előadásába. Volt már Heltai Jenő (Bálint András) és Szabó Lőrinc (Adorjáni Bálint), s lesz Weöres Sándor (Szávai Viktória) és Parti Nagy Lajos (Andrusko Marcella). Mindegyikben benne van Dinnyés Dániel zeneszerző.
     Érdemes „felidézni” két verset. Az elsőt Adorjáni Bálint adta elő, gyermekkorára emlékezve., a másodikat Szávai Viktória mondta el – varázslatosan:

 

Szávai Viktória, fidelio.hu

 1.

Versek a gyerekszobából

II.

Hörpentő

Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet, -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek.

(Minden sora aktuális, még az is, hogy "indul messze Angliába"!)

(Szabó Lőrinc Különbéke c. kötetében)

2.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

Hold-lepte úton,
Csillag-lepte úton
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

A nagyfülü kutya kérdi:
Rózsa-rózsa mit csinál?
A nagyorru kutya kérdi:
Mályva-mályva mit csinál?
Rózsa-szál, mályva-szál
Kék gyöngyöt tesz bársony-tokba,
Addig jó, míg szundikál.

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!

(Weöres magyarázata: a kék gyöngy a bársonytokban: véraláfutás a kézen.)

(Rongyszőnyeg, 47)

Toldi a Pestiben

     Annak idején Nagy Attila vagy Koncz Gábor csupán elmondta Arany Toldiját, s a kisiskolások csöndben figyeltek. Ma (ápr. 1., főpróba) Csőre Gábor mindent és mindenkit eljátszott: Toldit, a bátyját, az anyját, Bencét, a királyt, a cseh vitézt, aki természetesen anyanyelvén szólal meg, s akinek sörös dobozként szorította össze vaskesztyűjét. Játékát kiegészítette az abszolút modern díszlet (kopott buszmegálló), elektromos gitár és dob, az animáció, a mozgás.

Csőre Gábor, femina.hu

     Kezdetben jobban figyeltünk a nyelv szépségeire, később fontosabb volt a mának szóló üzenet: az értékek átrendeződése. Ebben a cirkuszban, a jelen görbe tükrében, Toldi meg tudja mutatni, mit ér. Az örökség, a vagyon számára mellékes, viszont a Toldi György-félék semmitől sem riadnak vissza. (Rendezte Paczolay Béla)

Gavrilov játszik

     Kevés koncertet vártam úgy, mint a Gavrilovét. (Müpa, jan. 20.) 2014-ben már volt a Pannon Filharmonikusokkal a Müpában. Akkor Prokofjevet játszott. Most Rahmanyinov 3. zongoraversenyét. 

     Rahmanyinov és Gavrilov: szerencsés találkozás. Úgy gondolom, hogy Rahmanyinov művét nem adhatja elő akárki. A virtuozitáson túl rokon lélek, rokon szenvedély kell. Olyan, aki fel tudja tárni, meg tudja csillogtatni a kompozíció adta lehetőségeket: a tempóváltásokat, a ritmus örömet sugárzó játékosságát, a finom, halk csillogást, a vibráló, őrült lendületet. Mindezt könnyedén, hisz már tizenöt évesen eljátszotta ezt a sokáig eljátszhatatlannak tartott zongoraversenyt.

      A zenekar méltó partnere Gavrilovnak, aki - ha más dolga nincs - néha rákönyököl a zongorára, és a zenekarral szembefordulva figyeli szép, komoly játékukat. Amikor célba érnek, Gavrilov felugrik, és összeölelkezik a karmesterrel, Bogányi Tiborral, aztán majd mindenkivel. Három ráadást ad. Végül búcsút int, de úgy érezzük, maradna még, és boldogan játszana tovább.

Egy régi felvétel: 

   

Harangok

     2011. 10. 07.

 Amikor a könyvtárban a Magyar Zene c. folyóirat legújabb számában lapozgattam, szemembe ötlött Schaffhausen neve. Most nyáron voltunk a vízesésnél (Rheinfall) Újra körbejártuk a zuhatagot, s megtapasztaltuk, milyen pici az ember a természettel szemben. Más csendül ki a schaffhauseni, 1486-ból való harang feliratából, mely ékes latin nyelven így hangzott:

„Vivos voco, mortuos plango, fulgura frango.”

     Magyarul: Hívom az élőket, elsiratom a holtakat, szétzúzom a villámokat. Szépen hangzik - főleg latinul - ez a középkori leoninustöredék. (Leoninus=rímes disztichon) Nem véletlenül tette meg Schiller a Dal a harangról c. versének mottójává.

     Erről jutott eszembe, hogy találkoztunk mi nyáron egy másik, harang ihlette verssel is, mégpedig Schwazban, ebben az Innsbruckhoz közel fekvő kisvárosban. Hans Sachs, Paracelsus, Anton Fugger nyomait követtük. A Miasszonyunk plébániatemplom (gyönyörű fényképet készítettem róla) harangja a következő verset szavalja németül:

„Maximilian heiß ich,
alle Wetter weiß ich,
für alle Wetter bin ich gut,
wenn man mich nur läuten tut.”

Vettem a bátorságot, és magyarra fordítottam a szöveget:

„ Maximilian a nevem,
az időjárást kémlelem,
vihar ha jő, figyelj rám,
harangozás a munkám.”

Schwazban