Énekek éneke

     Nemrég az egyik német rádióadón felolvasták a Énekek énekét, a Biblia egyik legcsodálatosabb szövegét, melynek érzékisége, merész képei, drámaisága, zeneisége évszázadokon keresztül csodálatba ejti olvasóját. Németül Hohelied – fenséges dal a címe, Luther fordítása nyomán.

     A költemény erotikus tartalmát, a menyasszony és a vőlegény vágyakozását, majd egyesülését az ókorban és a középkorban többnyire, mint Isten és ember viszonyát értelmezték. Sőt Szulamitban Máriát látták megtestesülni.
     Valójában a mű nem más, mint menyegzői és szerelmi dalok füzére, egy férfi (vőlegény), és egy nő (menyasszony/Szulamit) egymás iránti heves vágyát, nagy szerelmét, végül a szerelmi beteljesülést ábrázolja. A vőlegény nem lehet Salamon, mert ő több száz évvel korábban élt.

     Természetesen jók az eredeti bibliai szövegek, a szó szerinti fordítás, de mégis Babits Mihály fordítását szeretném idézni, az egész mű kis részletét, mely a Nyugtalanság völgye c. kötetben jelent meg. Babits saját ízlése szerint formálta át a szöveget, de minden motívum az Énekek énekéből való. A bevezető megszólítás után sorra veszi a kedves testrészeit. Majd az utolsó előtti versszak második sorának hasonlataival érzékelteti a szerelem igazi nagyságát:

„mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.”

     Az utolsó versszak a nagy vallomás, a nagy indulat lecsillapodását jelzi. A zárlat egyszerre bibliai és reneszánsz utalásokkal teljes. (Megjegyzés: fontos, hogy olyan Bibliát olvassunk, ahol jelölve van, mikor, ki beszél. Csak így érthetjük meg igazán az Énekek énekét. Az interneten van ilyen.)

Babits Mihály: Énekek éneke

- Salamon király könyvéből -

Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak körülete, mint a mesterek kezébül kikerült kösöntyü.

Lábadszára mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze
Hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése,

Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürükkel aranyosan gazdag.

Balkezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsu torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák,
már a szőllő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

Babits, users.abu.hu

Énekek éneke - négyszer

 2012. 03. 15.

     Az Énekek énekéről írtam már. Akkor a német fordítás lelkesített fel és Babits „átirata”. Most a könyvtárban egy négy, 16. századbeli fordítást tartalmazó kis kötetre bukkantam: Énekek éneke, sajtó alá rendezte és az utószót írta Komoróczy Géza, illusztrálta Reich Károly, Magyar Helikon, 1970. A fordítók: Károli Gáspár, a Döbrentei-kódex ismeretlenje, Heltai Gáspár és Bogáti Fazekas Miklós.

    A mai olvasóhoz persze a Károli-féle Biblia áll közelebb (1590). Nem okoz nehézséget a pár száz év. Mintha Adyt olvasnánk.

IV,
1.Ime szép vagy, szerelmes jegyesem, imé szép vagy,
az te szemeid ollyanok, mint az galambok szemei
az te hajadon kivöl.
Az te hajad hasonlatos a kecskéknek gyapjához,
mellyeket megnyítenek az Gilead hegyen.

2. Az te fogaid hasonlatosak
az szépen megnyíret juhoknak seregéhöz,
mellyek az feredőből feljőnek,
mellyek mind kettősöket ellenek,
és nincs egy is azok között meddő;

3. mint az veres cérna, az te ajakaid, ollyanok,
és az te beszéded ékes;
mint az pomagranátnak darabja,
ollyan az te két vakszemed
az te hajadnak fonatékja között.

4. Hasonló az Dávidnak tornyához az te nyakad,
melly építtetett fegyveres háznak,
melyben ezer paizsok függesztettek fel,
az erős vitézeknek paizsai.

5. Az te két mellyed hasonló az vad kecskének kettős fiához,
mellyek az liliomok között észnek.

     A Döbrentei-kódex az 1508 előtti évekből való. Gyulafehérvárott őrzik. Másolója, összeállítója Bertalan pap. Zsoltárfordításokat, himnuszokat, lecke- és evangéliumrészleteket, prédikációkat tartalmaz. Döbrentei Gábor másoltatta le először az Akadémia számára. Toldy Ferenc nevezte el róla a kéziratot.

IV. Mely szép vagy én barátom, mely szép vagy! Te szemeid galambaké, attól megválva, mi belől enyészik. Te fürtid mint Galad hegyéről hágó kecskéké. Te fagaid miként nyirett csordák, kik mosodóból hágának, és mindenik két ellővel, és közöttök nincsen meddő. Te ajakid miként erősből gyártott fűkötő, és édes te kedves beszéded. Te nyakad miként Dávid toronya, kiraktatott viadalhelyekkel, belőle ezer pajzs csügg, erősseknek minden fegyveri. Te két emlőid miként két gímborjó egy hasból, kiket őriznek liliomba.

     Heltai Gáspár protestáns prédikátor, nyomdász, a 16. század egyik legjelentősebb írója. 1551-1565 között majdnem az egész Bibliát lefordította.

IV. Ime én szeretőm szép vagy te, imé szép vagy te. A te szömeid olyanok, mint a galamb a te fürt hajaid közett. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyeket megnyírtenek Gileadnak hegyén.. A te fogaid olyanok, mint a megnyírt juhoknak nyája, kik az usztatásról jöttenek fel, kik kettőt-kettőt ellenek és kik közett egy sincsen meddő.
     A te ajakid olyanok, mint a veres bársony és a te beszéded ékes. A te két tügyed olyan, mint pomagranátnak hasadása, a te fürt hajaid közett. A te nyakad olyan mint Dávidnak tornya, mely erkélyekkel felépíttetett, kin ezer pajzsok függnek, erőseknek minden fegyverek. A te emleid olyánok, mint két kettős kecske gedelye, kik a rózsák közett legelnek…

     Bogáti Fazekas Miklós erdélyi unitárius tanító és pap, zsoltárfordító és énekszerző. A teljes zsoltárkönyvet legelőször ő fordította le. Virágéneknek nevezi verses fordítását.

NEGYEDIK FEJEZET

SALAMON

Ah virágom! Mely szép és mely jó te vagy,
szemeid mint a galambnak úgy állnak,
fodros üstököd köziből villámlanak,
hajad, mint kecskeszőr laposan állnak.

Neked fogaid tiszták és fejérek,
mint juhok, kik csak iment feredtek,
kik között meddőt csak egyet sem leltek,
sőt mindenha kettőt-kettőt ellettek.

Narancs színű szemed alatt két pofád,
kin ékesen lenyúlt szép fodor hajad,
piros gránát színű te szép ajakad,
ékes és kedves mindenben te szavad.

Olyan nyakad, mint Dávid király tornya,
kit derék bástyának ő csináltata,
Jeruzsálemben erősen rakata.
minden hadi szerszámmal kit megraka.

Nemes melljeden két szép termés alma,
erdei kecskének mint két szép fia,
ki mindenkor a rózsahegyet lakja,
színét, szépségét a rózsától kapta.

     Végül néhány gondolat Komoróczy Géza utószavából. Megtudjuk, hogy Rabbi Aqibának milyen nagy szerepe volt abban, hogy az Énekek éneke bekerült a szent kánonba. De csak vallásosan lehetett értelmezni: a Vőlegény Jahvét, a Menyasszony pedig Izrael népét jelenti.

     A keresztény értelmezésben hármat különböztet meg: 1. az Énekek éneke „Krisztus és az Egyház szeretetének költeménye”. A 2. értelmezés szerint az Énekek éneke „Isten és a feléje törő lélek költeménye”. A 3., a mariologista felfogás azt vallja: „Krisztus és Jegyese, Szűz Mária ’amor sanctus’-áról van szó.

     Korunk bibliatudományának véleményét Komoróczy így összegzi: „… a könyv: gyűjtemény; egymástól eredetileg teljesen független és különböző műfajokba tartozó, szerelmi, lakodalmi és egyéb világi témájú énekek, énektörmelékek szerencsés kézzel összeválogatott antológiája.”

Reich Károly: Énekek éneke, biblia.hu

Ábrahám fordulata

  2014. 04. 07.

Rembradt: Ábrahám áldozata, mmi.elte.hu

     

     A Die Welt c. német napilapban egy vita során érdekes írás jelent meg Ábrahámról, az ábrahámi fordulatról. Írója, Hannes Stein, felidézi Rembrandt rézkarcát. A Mórijjá hegyen három alakot látunk: Ábrahámot, Izsákot s az Úr angyalát. Ő menti meg Izsák életét. Ezt mondja Ábrahámnak: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt…” (1Móz, 22 12) A legszebb a képen az, hogy az angyal mindkettőt védi!

     Ezt a pillanatot nevezi Hannes Stein a civilizáció kezdetének. Megszámolta a héber eredeti szövegben a szavakat. 242 szó mondja el a történetet, mely az Ószövetség legmegrázóbb szövegei közé tartozik, jóllehet a Bibliában van vérfertőzés, háború, népirtás, erotikus költemény, öngyilkosság. Éppen azért a legmegrázóbb, mivel itt egy apa készül feláldozni a gyermekét, s az Úr követelheti azt, amit követel: ő adta a fiút, és ugyanúgy el is veheti. Mindenesetre egy midrás (magyarázat a bibliai szöveghez, kiegészítés) leírja, hogy amikor Sára meghallotta, hogy Ábrahám kis híján megölte fiát, a fájdalomtól felkiáltott, és holtan esett össze.

     Gunnar Heinsohn szerint a zsidó volt az egyetlen nép, mely nem a gyermekek megölésével „szabályozta” a születésszámot. A római szokás az volt, hogy a pater familias lába elé helyezték a csecsemőt. Ha kezébe veszi, életben maradhat, ha nem emeli föl, a gyermeket megölik.

     Nota bene, teszi hozzá újságírónk, a rómaiak, görögök (Taigetosz), perzsák stb. nem voltak barbárok, csupán nem tartották szentnek az emberi életet.   Konstantin császár 318-ban tiltotta meg a gyermekek kitételét és a gyermekgyilkosságot.

Konstantin császár, hu.wikipedia.org