Az Utolsó vacsora Bécsben

2015. 12. 5.

A Minoriták temploma

        Ha fejedbe vetted, hogy látni szeretnéd az Utolsó vacsorát, bár Milánó kissé távol van, utazz el Bécsbe, és keresd fel a Minoriták templomát. Bedobsz egy eurót, s máris kigyulladnak a lámpák…
         Napóleon megrendelésére 1804 és 1814 között Giacomo Raffaelli készítette el Leonardo művének mozaikmásolatát. Később I. Ferenc császár 400 000 guldenért megvásárolta a Belvedere számára. Az óriási mozaiknak azonban még abban a monumentális palotában sem találtak megfelelő helyet. Így került a Minorita-templomba. Ferdinánd 1847-ben még 15000 guldent fizetett azért, hogy felrakták a templom falára. (Schubert 100 guldent kapott a Nagy D-dur szimfóniáért.)

Az Utolsó vacsora Bécsben

          A Minorita rend egyébként a 13. században jött az osztrák tartományba. A templom nyugati oldalán levő főkapu Bécs legszebb gótikus emléke. Jakobus von Paris alkotása a 14. század elejéről. A középső karcsú oszlopon Mária a Kisjézussal, majd fönt elkövetkezik, ami elrendeltetett: a fenti gótikus ívek már a drámai végkifejletet fogják közre, a keresztre feszítést. 

     A keresztfa törzse és ágai viszont az életfát, az örök életet szimbolizálják.  
 

A legszebb gótikus portál Bécsben

                                                                 
     Különösen szép még a főhajóban levő, gótikus Madonna-szobor (Madonna della Familigma/Familienmadonna), melyet II. Albrecht herceg 1345-ben ajándékozott a templomnak. Az olasz elnevezés magyarázata: II. József 1789-ben elvette a templomot a Minorita rendtől, s az itt élő olaszoknak adta, az olasz csizma szárából bőven jutott ide is. Talán a Szent Ferencet ábrázoló freskótöredék is az ő kezük munkája.

Madonna della famiglia, 1345

 

Szent Ferenc, XIV. század

Chopinről röviden

2012. február

Delacroix: A szabadság vezeti a népet

     A francia felvilágosodás és a forradalom után a zeneszerzők „státusza” megváltozott, a zenehallgató közönség a polgárság lett. Maguk a zenei formák is átalakultak. Egyrészt fontosabb lett az egyéniség, és a különféle nemzetek dallamkincse is belekerült a zene vérkeringésébe: „Te leszel az első nagy művész, aki feltárod lengyel zenénk dús kincseit.” – írta Chopinnek egyik apai barátja. (Szabolcsi: A zene története, 1940, 324. o.)

      Chopin 1810. március 1-én született Źelazowa Wolában. (Nemrég volt a Chopin-év, milyen gyorsan elszállt.) Apja Nicolas Chopin 1787-ben, tizenhét éves korában került Lengyelországba, ahol lengyel patrióta lett. Fia már gyermekként mindenkit lenyűgözött. Első útja Berlinbe (1828), majd Bécsbe (1829) vezetett.

      Közben forradalmak, felkelések törtek ki itt-ott (Párizs, Brüsszel - Varsóban lengyel felkelés, kezdete 1830. nov. 29. – leverése 1831. máj 26!) Vörösmartynk több versben is reagált a lengyel eseményekre. Ezek közül A hontalan (1835) szép zengzetes, Az emberek (1846) megrendítő.

     Chopin 1830. november 2-án – ekkor még nem tudta, hogy örökre – elhagyta Varsót. Stuttgartban tudta meg, hogy Varsó elesett. 1831 őszén érkezett Párizsba. Soha nem tért vissza Lengyelországba.

     Ebből a korból való a h-moll scherzo op. 20. A szenvedély elbizonytalanodó, elhaló futamai után egy lengyel karácsonyi dal megható dallama következik. Még a csengettyűket is érzékeljük. Rémült, disszonáns hang vezet újra a kezdet dinamikájához, s aztán a zongora kimondja: vége.

     Szabolcsi említett művében (327. o.) így ír: „Az ilyen végletesen személyes, minden mástól különböző művészet, mely beszélni és gondolkodni csak első személyben képes, melynek számára a világ ’én magam’-nál kezdődik és végződik: hol találhatott volna igazabb otthonra, mint a zongorán, ezen a minden kitágulásra és megszűkülésre alkalmas hangszeren?”

Delacroix: Chopin

Fantasztikus álmok és szenvedélyek

 2012.október

   Péntek este a MÜPÁ-ban voltunk, a Pannon Filharmonikusok koncertjén. A műsoron Hacsaturján D-dur fuvolaversenye és Berlioz Fantasztikus szimfóniája volt. Az első mű szólistája, a villachi születésű Michael Martin Kofler rokonszenves egyéniségével és virtuozitásával nyűgözte le a közönséget. A szünet után következett Berlioz. A zenekart a lengyel Pawel Przytocki vezényelte.

     Berlioz művének azt az alcímet is adhatnánk: egy szerelem története. Maga a szerző vezet be minket előszavában az egyre drámaibbá váló történetbe.

Signol: Berlioz (Villa Medici), hu.wikipedia.org

      Az első tétel címe: Álmok, szenvedélyek, s azt mutatja be, hogyan lesz a még ködös ábrándozásból szenvedély, s hogyan jelenik meg az „idee fixe”, mely a szerelem fellobbanását jeleníti meg.

     A második tétel a báli jelenet, s a keringő édes, magával ragadó dallama andalít el. De váratlanul az idill ellenpontjaként újra felhangzik a „fixa idea”. Első alkalommal szerepel keringő egy szimfóniában – lásd még Csajkovszkij 5. szimfóniája.

     A harmadik tétel Beethoven Pastorale-szimfóniájának nyomába lép. („Ott folytattam, ahol Beethoven abbahagyta” – mondta Berlioz.) Miért érezzük fájdalmasnak az idilli jelenetet, melyben két pásztor felelget egymásnak (oboa és angolkürt)? Újból a „fixa idea”!! Vele jár a viharos dobpergés, s elhallgat az egyik pásztor hangszere. Magány, csönd.

     Negyedik tétel: a romantikus érzelemvilágból nem hiányozhat a pusztító szenvedély sem. Miután a szerelmes művész ópiummal meg akarja mérgezni magát, lázálmában azt hiszi, hogy megölte kedvesét, s ezért a vérpadra viszik. A „fixa idea” motívum félbeszakad, mintha lesújtana a bárd…

     Az ötödik tétel nagyon összetett. Boszorkányszombat a címe, s a művész temetéséről szól. A boszorkányok rikoltozásába beleszövődik a „fixa idea” torz változata, majd a harangozás után félelmetes erővel szólal meg a Dies irae, a halotti szertartás dallama.

     Tételről tételre hallgattam ezt a fantasztikus zenét idehaza is, s nagyszerű sorokat olvastam Szabolcsi Bencétől, Molnár Antaltól, Németh G. Istvántól Berliozról, aki személyes élménnyé tette a Dies irae-t.

A fixa idea, hu.wikipedia.org

Beethoven romantikája

2013. 04. 14.

Beethoven

    Beethoven művei képesek az erőt és a hitet megjeleníteni, mint Berzsenyi ódaköltészete:

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
    S a föld lakóit vérbe mártott
        Tőre dühös viadalra készti.

     Bernstein egy fiataloknak szóló tanulmányában megjegyezte, hogy a klasszikus korszak a XIX. század elején Beethovennel fejeződik be. Természetesen átvette a klasszicizmus szabályait Mozarttól és Haydntól, de addig formálta, alakította őket, míg zenéje minden szempontból megújult. „… amit Beethoven a klasszikus zenéhez hozzáadott, a sokkal több személyes érzelem (…) annyira telítve volt érzésekkel, érzelmekkel, hogy a tizennyolcadik század szabályai közé nem tudta magát leláncolni.” (Bernstein)

     Az áttörés a 3. szimfóniával következett be. Az Eroica néven ismertté vált szimfóniát először Napóleonnak ajánlotta. Amikor azonban Napóleon császárrá koronáztatta magát, törölte az ajánlást, s maradt csupán a „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére…” („Nem te valál a győző, hanem a kor lelke: szabadság.” Berzsenyi)

     Goethe így írt Beethovenről: „Lenyűgöző tehetség, és noha nem minden ok nélkül tartja gyűlöletesnek a világot, semmit sem tesz azért, hogy önmaga és mások számára élvezetesebbé tegye.” (Világhíres zeneszerzők). Kivéve talán, ami a zenét illeti.

Goethe (1928), hu.wikipedia.org

     A 9. szimfónia minden tétele különleges szépséggel bír, legfőképpen a negyedik tétel mindent elsöprő szenvedélye s az emberi hang ragad magával. Ahogy Pándi Marianne írja: „Kevés egyszerűbb melódiát írtak le a zene története során, s kevésnek volt nagyobb hatása. Nincs az a ’hétpróbás’ zenehallgató, nincs az a hangoktól elfásult ’szakmabeli’, akinek a könnyek ne szorongatnák torkát, amikor ez a dallam első ízben, a basszusok unisonóján felhangzik.” (unisono=több szólam által egyidejűleg megszólaltatott azonos dallam.)

     Beethovennél és Schillernél, úgy érezzük, van átjárás az emberi és az isteni világ között. (Hölderlinnél nincs.) Az ember felemelkedhet az isteni szférába, s megvalósíthatja a harmóniát:

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott,
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.

                (Rónay György fordítása)