2016. 03. 15.
Marie NDiaye 1967-ben született Pithiviers-ben, a Loire völgyében. Édesanyja francia, apja szenegáli, aki nagyon korán elhagyta családját, s visszaköltözött Afrikába.
NDiaye első regénye 1985-ben jelent meg. A három erős nő című, 2009-ben megjelenő regény Goncourt-díjat kapott. Magyarul 2012-ben adták ki Gulyás Adrienn fordításában.
NDiaye ebben a könyvében előre jelezte a migrációs problémát. Iris Radisch, a neves kritikus bevallotta, hogy itt olvasott először a „kerítésről”, mely Európát
hivatott megvédeni. Magától értetődően kapcsolódik ehhez az identitás
megőrzésének problémája, az idegenség érzése és egyéb traumák.
Ennélfogva fontos a lélekelemzés, a tudatállapot rögzítése.
Regénye elnyomásról, kiszolgáltatottságról szól. A pária lények nem
tudják elmondani, kitől-mitől szenvednek. Nemcsak a nők, hanem például Sony is, aki magára vállalja a gyilkosságot, mert nem tud ellentmondani. Rudy Descas-t rosszindulatú és hóbortos anyja teszi tönkre, s Rudy alig tudja megfogalmazni, hogy felszabadultan szeretne élni.
II.
Franciaország → Afrika
Afrika → Franciaország
Afrika →
A fenti „képlet” a három rész szereplőinek mozgásirányát jelzi. A
harmadik nem véletlenül csak töredék. Ez azonban nem azt jelenti, hogy
ha valamelyik szereplő eljut az „ígéret földjére”, az ott automatikusan
boldogulni fog. Hiszen sérülnek az emberi kapcsolatok. Előfordul, hogy a
család sem nyújt védelmet, sőt még kiszolgáltatottabbá teszi az embert.
Az első rész hősnője, az ügyvéd Norah Párizsból érkezik Dakarba fekete apja meghívására, aki még kisgyerek korában Franciaországban hagyta családját, s most segítséget kér lányától. (NDiaye
sosem találkozott apjával.) Értjük persze az apát: a múltunk,
neveltetésünk meghatároz minket. Nem tudunk elszakadni a gyökereinktől.
Nem akarunk örökké idegen lenni egy idegen országban. S azt is tudjuk,
hogy milyen hagyománya van Afrikában a férfiszerepnek. A feltörekvés, a kiemelkedés vágya zsarnokká tette Norah és Sony apját, aki magával vitte a fiút (csak a fiút!) Afrikába, hogy legyen méltó utóda. De hiába: kiölte a lelkét…
Norah-nak nehéz dolga lesz a börtönből kihozni Sonyt… De hát Norah-nak erősnek kell lennie.
A középső rész is egy vegyes házasságról szól. Egy francia férfi, Rudy Descas és egy afrikai nő, Fanta kapcsolatáról. Ez a történet viszont Franciaországban játszódik. (Taine szerint az irodalmi mű megértését a faj, a miliő és a pillanat határozza meg.) Az európai és az afrikai kultúrkör érintkezik itt is. Az afrikai
társadalomban – mint említettem már – nagyon fontos a család, a
rokonság hatása. Francia földön izoláltabban élnek az emberek. A
kapcsolatok rejtettebbek vagy hiányoznak.
Rudy Descas végtelenül gyenge, paranoiás férfi. Kínozza gyönyörű szép feleségét, aki némán tűri a lelki terrort.
Krízisszituáció. Descas életének ebbe a napjába NDiaye
minden belesűrít: a férfi összes kudarcát, kisebbrendűségi érzését,
hazugságait, feleségével, fiával szembeni bántó viselkedését. Ugyanakkor
mennyire függ őrült anyjától! Itt is az a baj, hogy nem lehetséges a
kommunikáció. Mégis NDiaye itt villantja fel először és utoljára a reményt:
„… mintha egy bűvös ág, fura hajtás bukkanna elő a babérbokor mögül:
tágra nyílt szemmel, derűsen nézett át Pulmaire-néhez, és szélesen
mosolygott.” (223. old)
A 3. rész Khady Demba
története, akivel már futólag az 1. részben is találkoztunk. Nemcsak a
neve árulja el, hanem sérült füle is, melyből az iskolában kiszakították
a fülbevalót. Külön pech, hogy nem érti az oktatás nyelvét, a franciát.
Nem is tudja megtanulni.
Először Norah
apjánál szolgál, majd férjhez megy. Hamar megözvegyül. Volt egy „bűne”:
nem szült férjének gyereket, s végül mivel senkije sincs, anyósa meg
akar szabadulni tőle. Északra viteti, hogy onnan szökjön át Franciaországba.
Egyébként kukának nevezik, mert kiszolgáltatott helyzetében meg se tud
szólalni. Mindenki megalázza, kihasználja, kifosztja, míg félholtan
eljut a várva-várt kerítéshez.
De visszahull róla. Egy valami marad vele: az a tudat, hogy ő Khady Demba, és senki más.
