A
felsőbb osztályok elvárják, hogy az alullevők kiszolgálják őket. Viszonzás
nincs.
Az elbeszélést itt olvashatod el
Előzmények. A porosz-francia háború
A Gömböc c. novella, Maupassant első remekműve, a porosz-francia háború idején játszódik. A megszállók elől postakocsin menekül egy kis civil csapat. Rouenből Le Havre-ba igyekeznek. Sokféle társadalmi réteget képviselnek, s van közük egy prostituált is. Az ő megaláztatásáról szól az elbeszélés.
Flaubert
Maupassant mindenekelőtt azt tanulta Flaubert-től, hogy eredetinek kell
lennie, kevés szóval sokat kifejezni: „a
jelenségek, tárgyak, személyek egyediségét, a történések, folyamatok
egyszeriségét (…) Ha lobogó tüzet vagy síkságon álló fát írunk le - oktatta
Flaubert -, álljunk olyan sokáig a tűz és a fa előtt, amíg csak nem különböznek
számunkra minden más fától és minden más tűztől." (1)
A visszavonulás
Először
gúnyos kritikával illeti a tönkrevert francia hadsereget, a felkelőket, a nemzetőrséget
s a legvégén kullogó, tehetetlen tábornokot.
Csönd, katasztrófa
Rouen lakosai várják a megszállókat,
nagyon félnek. S Maupassant leír egy
mondatot, mely talán érvényes korunkban is: „A földrengés, mely leomló házak
alá temet népeket, az árvíz, mely vízbe fulladt parasztok és ökrök tetemeit
együtt hömpölygeti a háztetők ledöntött gerendáival, vagy a győzelmes hadsereg,
mely legyilkolja a védekezőket, másokat fogságba vet, fosztogat a Kard jogán,
és ágyúszóval ad hálát istenének, megannyi csapás, mely megbontja az Örök
Igazságba vetett hitünket, s mindazt a régen belénk edzett bizodalmunkat,
melyet az Ég Oltalmába és az Emberi Észbe helyeztünk.”
A megszállás
Maupassant elejtett megjegyzései: a
megszállók nem vetik meg jobban az egyszerű polgárokat, mint a francia
vadásztisztek. De nemcsak a poroszokat bírálja, a franciáknak is odavág. Sőt,
az utazó társaság, mely az egész társadalmat reprezentálja, a bírálat tárgya.
Maga a háború, az éles helyzet úgyszólván csak alkalom arra, hogy
megmutatkozzon jellemük.
A
polgároknak alkalmazkodniuk kell a
megszállókhoz. Nem az a vétkük, hogy otthon barátságosak a beszállásoltakhoz,
de a városban nem állnak szóba velük. Képmutatás? Életben maradás.
Készülődés
Néhány
kereskedőnek és arisztokratának érdeke volt, hogy Le Havre-ba utazzon, vagy még tovább Angliába, ezért engedélyt kértek a parancsnoktól, hogy elhagyják a
várost. Hozzájuk csatlakozott néhány kevésbé előkelő ember. Kora hajnalban, már
javában havazott, mikor beszálltak a kocsiba. Sejtelmes atmoszféra.
Indulás
Maupassant
néhány ecsetvonással bemutatja az utasokat: Loiseau, bornagykereskedő, akinek a zsiványsága közismert. Vele van
felesége is. Carré-Lamadon
gyártulajdonos szintén a feleségével, a becsületrend tisztje, korábban
ellenzéki, most változtatott nézetein. S beszáll a kocsiba egy valódi gróf is, Hubert de Bréville, oldalán a felesége.
Arra nem lehet büszke, hogyan kapta a család a grófi címet. Ők vagyonosak,
derűsek, erősek, vallásuk és elvük van.
Hátra van még a két hitbuzgó apáca,
megközelíthetetlenek és a jelentéktelen, szocialista hitű Cornudet fontoskodó szólamaival.
Végül
Gömböc, aki alakjáról kapta nevét: „Alacsony, gömbölyded, szalonnásan-hájas nőcske volt (…) akit a férfiak mégis kedveltek, mert üdeséget árasztott
magából.”
Éhség
Újabb
akadály, először a havazás, most az éhség. Arra számítottak, hogy délre Totes-ba érnek, de a hó miatt csak
lassan haladhattak. Először Loiseau
mondta, hogy nagyon éhes, majd a többiek is panaszkodtak. Gömböc segít rajtuk. 3-kor elővette kosarát, s enni kezdett, s
megkínálta utastársait, először a leghangosabbat, Loiseau-t, majd sorra mindenkit: kiürült a kosár. A kocsi utasai
udvariasságból szóba elegyedtek vele, természetesen a háború volt a téma, s
kiderült, hogy a Gömböcnek azért
kellett elmenekülni, mert rátámadt egy porosz katonára, akit beszállásoltak
hozzá. Gömböcöt az érzelmei
vezérlik, nem óvatoskodik, nem megalkuvó. Viselkedésével nagy sikert arat, Cornudet egy kis szónoklatra ragadtatja
magát, s III. Napóleont „korhely Badinguet-nek” nevezi. (2) Erre
Gömböc nekitámad az egész
társaságnak, Napóleont védve. Amikor
Maupassant novellájának hősévé teszi
Gömböcöt, egyáltalán nem számít,
hogy milyen politikai nézetei vannak. Embersége számít, önfeláldozása és végül
megaláztatása. Abban azonban Maupassant
előítélete is megmutatkozik, mely szerint minden nő ösztönösen szereti a
csillogó és zsarnoki hatalmat.
Totes
Este
11-kor érkeztek Totes-ba…
Nem
mesélem tovább, nem akarom elvenni az olvasó örömét, hogy magától Maupassant-tól tudja meg, mi történt
ezen a kies helyen. Csupán annyit árulok el: ha egy prostituált szerepel egy
novellában, akkor annak ágyba kell bújnia valakivel. A konfliktus abból adódik,
hogy nem mindegy, hogy kivel. S újabb figurák bukkannak fel, pl.: „egy roppant karcsú és szőke, magas
fiatalember, aki úgy be volt szorítva egyenruhájába, akár egy leány a
derékfűzőjébe…”. Ő a porosz
tiszt, aki a továbbjutás akadályát képezi. Az Odüsszeia óta tudjuk, hogy – legalábbis az irodalomban – sok minden
nehezítheti a továbbjutást. Megismerhetjük továbbá a fogadóst, Follenvie a neve, mely kissé bolondos
voltára utal. Feleségének is megvan a véleménye a háborúról, nem fogja vissza magát: „"Hát nem szörnyűség-e embert ölni,
akár porosz, vagy angol, vagy lengyel vagy francia az illető? (...) még
kitüntetést is kap, aki legtöbbet gyilkolt. (…) nem kellene-e megölni inkább
azokat a királyokat, akik csupa mulatságból háborúskodnak?”
Hát
nem szörnyűség?
Másnap
a gróf látja, hogy a porosz katonák krumplit hámoznak, takarítanak, gyermeket
dajkálnak…
Nagyon
meglepődnének a veszteglő utasok, ha tudomásukra jutna, hogy a Rouen-ban végzett Charles Bovary, itt, Totes-ban
élt négy évet feleségével, Emmával,
aki „a lelke mélyén valami nagy eseményre
várt?”
