Egy szép, szeles nap

      2012. 04.01

     Virágvasárnap. Ami azt jelenti, hogy valami elkezdődött, de még nem dőlt el. Akár Schönberg sírján a kocka.

 

Wotruba alkotása

     Április. Mit ír a naptár? Nemcsak a házban és a ház körül szükséges a nagytakarítás, hanem a lelkekre is ráfér egy kis reparáció. Okos dolog mérleget vonni. Olyan sok dolog van, ami árt. Az időnk olyan kevés, s fölösleges nehézzé tenni életünket. Megszabadulni a munkahelyi és az otthoni stressztől! Ha eltervezed, hogy a hétvégén ki akarsz kapcsolódni, ne törődj azzal, hogy mások mit akarnak. Egy séta a szabad levegőn új energiát ad.

*

Tegnapi képek  

A lébényi templom

A Batthyányi-kastély, Köpcsény

Az Arsenal

Utcai művész Bécsben

                    

Ébredés

2015. 02. 04.

I.
      Nehéz felébredni reggel 6-kor. Ólmos fáradtság bénítja kezem-lábam. A szememet is alig tudom kinyitni. A kávéban reménykedem, meg Linában, a fiatal német juhászban, akivel hamarosan útra indulunk.

      Néhány percre még elmerülök, mint egy álomban, Friedrich Glauser kis könyvében, hogy agysejtjeimet is érje valami frissítő hullám – nota bene: németül, hogy ne felejtsem el ezt a nyelvet. A sejtelmes regényben (Tee der drei alten Damen) többször felbukkan egy Roony nevű kutya (airedal terrier), aki szóra bír egy súlyos depresszióba esett szereplőt, Nydeckert, a pszichiátrián. (Istenem, de nehéz élete lehetett az írónak!) „Ronny hátsó lábaira állt, s mancsát kedvesen, de azért határozottan a hallgatásba burkolózó térdére tette. Aztán nyelvével lépett akcióba, s elárasztotta Nydecker kezét a gyöngédség jelével. Hozzá kis vakkantásokat hallatott, mely úgy hangzott, mintha egy jóllakott csecsemő gőgicsélne.”  Nydecker visszatért nyomasztó álmából a földre. Szeme felcsillant, beszélni kezdett.

      Nekünk is kezdődik a nap. Lina ugrásra kész, erőtől duzzad. Randevúja van barátjával, Bruce-szal, a berni pásztorral. Beszívjuk a friss levegőt, könnyed léptekkel indulunk útnak.

II.
      Almási Miklós (1932-) összefoglalta a Kritikában (2014, 9-10. szám) milyen 19. és 20. századi mítoszokból ébredtünk fel nagy keservesen az új évezredbe érve. (Bár a 20. század önmagában is nagy ébredés volt!)

      Elsőnek a felvilágosodás hagyományát tárgyalja, az észérvek erejét méri föl: „a többség gondolkozását az érzelmi gondolkodás vezérli.”

      „Ne higgy, hanem gondolkozz!” – idézi Descartes-tól. Ezzel szemben ma a „hiszékenység normál állapot.”

      A demokrácia, ha csupán a négy évenkénti szavazásra korlátozódik, üres szó.

      S vajon a „multikulti” (más szóval a városi sokféleség) álom vagy valóság? Maga Merkel mondta még 2010-ben, hogy a multikulti kudarcot vallott. E tekintetben Amerikától lehetne tanulni valamit. (De tanulni senki sem akar.)

      A gazdaság racionalitásába vetett hit is megrendült. Vajon mit lehet előre látni, mire lehet felkészülni?

      Végül az információs társadalom rejtélye. Az gondolná az ember, hogy főleg az internet segít abban, hogy egyre több információhoz jussunk, de a titok is növekedik. (WikiLeaks, Sowden)

      Összetörve ébred az ember, "okos fejével biccent, nem remél.”

Dolgozom...

     2012. 07. 20

     Amikor elővettem a fűnyírógépet, Blacky, aki eddig békésen heverészett a teraszon, fölugrott, és magából kikelve ugatta a zörgő masinát. Most megértettem, a zajártalom és mindenféle ártalom ellen tiltakozott.

                                                                  *

     Kis vers Tandori Dezső egyik kötetéből (Egy talált tárgy megtisztítása, 1973):

          Kant-emlékzaj

     A fűnyírógép (odakint)
     Villanyborotvám (odabent)

 

     A költő a címben a filozófusnak arra a híres mondatára utal, mely A gyakorlati ész kritikája c. opusz (1788) második részét zárja: „Kedélyemet két dolog tölti el egyre újabb és fokozódó csodálattal s tisztelettel, minél gyakrabban és kitartóbban gondolok rájuk: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem.” (Ford Berényi Gábor) Milyen csodálatosan tartozik össze erkölcs és kozmosz szépsége, a világegyetem rendje.

     Mára mindez eltűnt. A mi világunkban a gépek vették át az uralmat, jelen esetben a fűnyírógép és a villanyborotva. Mindkettő a felszínt érinti. (Nota bene: a versben az irányok is megváltoztak. A fentből és a lentből kint és bent lett. Vö. Juhász Gyulánál: „Benn emberek és künn komondorok.”)
                                                                                  

Deák jóslata

2012. 03. 03

Az Ómegyeháza

     Egy zalaegerszegi séta emlékét őrzi a fenti kép. Tetszett a régi Megyeháza épülete. Találtam hozzá két idézetet. Az egyik Keresztury Dezsőnek, a város szülöttének a verséből való, a másik Deák Ferenc beszédéből, mely 1833. júl. 13-án hangzott el. A vers megörökíti Deák nemes gondolkodását, ugyanakkor Keresztury személyes emlékeit is közvetíti. A beszéd rideg jóslat:

1.

                                            „A megyei Könyvtár
mellett áll az Ómegyeház, amelyben visszavetette
követi megbízását, mivel ólmosbottal, itallal
szerezte meg azt neki pártja; előtte magaslik
közhely-bölcs államférfiú-mozdulattal szobra,
mely alatt platánok árnyékéban ott golyóztunk,
fogócskáztunk szilaj gyerekekként, s melyet
- tisztelet érte a szülőföldnek! – le nem dönthettek
a képrombolók. A hőskorszakban ide gyűltek
egykor a kuruc vármegye kis-urai.”

(A józanság lángelméi, Deák Ferenc emlékének)

2.

     „Sok kincsekkel áldotta meg a természet hazánkat; de az irigy sors megtagadta tőlünk legszebb áldását, a közértelmet és egyetértést, talán azért, hogy a magyar soha virágzó nagyságra ne emelkedhessék, soha igazán szabad és független ne lehessen. Nem is a külső erőszak fog egykor minket elnyomni, hanem belső egyenetlenség, mely a közerőt és közlelkesedést kifejleni nem engedi, s polgári szabadságunk éltető gyökerein rágódva dúlja fel nemzeti létünket…”

Deák Ferenc, sojtor.eu