Bosch: A szénásszekér

Bosch: A szénásszekér 1

Boschról

     Anthony Bosman Boschról szóló kis könyvét olvasgatom, melyet 1962-ben adtak ki németül. (Eredetileg holland nyelven íródott.)

     Becsülöm logikus felépítését. Először a kort jellemzi, a 15. század végét és a 16 század elejét. Amikor a kétség, a bizonytalanság, a félelem és a megdöbbenés uralkodott el Európában. Ezeket az érzéseket fejezte ki Bosch.

     Halálát 500 évvel ezelőtt jegyezték be 's-Hertogenboschban a Miasszonyunk Testvérület (Bruderschaft) könyvébe: "Obitus fratrum: Ao 1516 Hieronimus Aquen alias Bosch insignis pictor” (Bosch fölvette a városa nevét. Az Aquen arra utal, hogy a család Achenből származik. Az insignis pictor pedig híres festőt jelent.)

     Az ő festményeinek különlegessége abból fakad, hogy figurái csak részben valóságosak, jórészt az álom átalakító-torzító világából eredeztethetőek, mint a 20. század szürrealista alkotásai. Bosman még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy amit az emberek egymás ellen elkövettek, gyerekjáték ahhoz képest, ami Bosch képein történik. (Bosman is tévedhet olykor.)

     De milyen volt Bosch, az ember? Semmit sem tudunk róla néhány életrajzi adaton kívül. 1450 körül született 's-Hertogenboschban. Nagyapja, apja is festő volt, sőt két testvére is ezt a pályát választotta. 1486-ban tagja lett a Miasszonyunk Testvérületnek. Nem kevés megbízást kapott tőlük. Egyebet nem tudunk róla, csak azt, hogy nagyon sokra becsülték. Szép Fülöp, Ausztriai Margit is vásároltak tőle festményt. II. Fülöp szívéhez is közel állt. Az Escorial cellájában, ahol haldoklott, a Hét főbűnre függesztette szemét.

     Ezután Bosman festőnk állítólagos önarcképét elemzi – nagyszerűen. Kár, hogy mostanában úgy gondolják a művészettörténészek, hogy ez nem is Bosch műve. Majd a pszichoanalízishez fordul, de ez zsákutca. Többet mond róla az a tény, hogy bár az ember ki van téve sokszoros csábításnak, szentjei: Szent Antal, Szent János, Hieronymus ellent tudnak állni a kísértéseknek.

     Majd Bosman sorra veszi a legfontosabb képeket, s leírásukkal, értelmezésükkel igyekszik megértetni azt a különleges kozmoszt, mely Bosch sajátja.

     Halálának 500. évfordulójáról szülővárosa különleges kiállítással emlékezik meg. Sok város múzeumából sorakoznak itt a festmények, mintegy 20 alkotás. Boschnak egyébként nincs sok műve, vagy nem maradt fenn, de itt látható most 450 év után többek között A szénásszekér a Pradóból. (A gyönyörök kertjét nem adták oda.)

A szénásszekérről

     A szénásszekér Bosch első nagy triptichonja. 1485-90-ben kezdődik el a nagy triptichonok korszaka és 1510-ig tart. Ebben az időszakban született még a Szent Antal megkísértése és A gyönyörök kertje.

     Voltam a Pradóban és az Escorialban. A sok kincs között szinte mellbevágott Bosch, akit a spanyolok El Boscónak neveznek.

     A triptichon középső részének allegóriája Ézsaiás szavaira vezethető vissza:

„Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, ha ráfúj az Úr szele. - Bizony csak fű a nép! Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.” 40,6-8

     Másfelől egy flamand közmondás is ide illik: „A világ szénaboglya; mindenki annyit vesz magának, amennyit csak kaphat.”

     Mint Wintermeyer leírja, körmenetek alkalmával valóban felvonultattak egy szénásszekeret, melynek tetején az „Ámítás” ült, s az emberek húzogatták ki a szénát.

     Bosch képén a szekeret mindenféle torz alak húzza – a pokolba. Fejedelmek, prelátusok, császár és pápa követik a szekeret. A szénaboglya tetején egy szerelmespár ül, jelképezve a bűnt: az ördög muzsikál nekik, egy angyal imádkozik értük. Felülről Krisztus figyeli kissé kétségbeesetten a menetet.

    A baloldali szárnyon Éva teremtése, a kísértés és a kiűzetés a paradicsomból látható. Ha összevetjük a jobboldali szárnnyal, akkor belátjuk, hogy a pokol sokkal izgalmasabb. Ördögök várják a bűnösöket, és egy épülőfélben levő toronyhoz hajtják őket. Háttérben égő rom.

     Végül ha összecsukjuk a szárnyakat, akkor a Csavargó (Landstreicher) c. képet kapjuk. Úgy tűnik, értelmezése nem egyszerű. Ugyanezt a témát még egyszer megfestette Bosch. Azt sokan a Tékozló fiúval azonosítják. A háttér is fontos. Én olyan alaknak látom, aki (Dante szavaival) keresi az igaz utat, de még nem lelte meg.

 

Bosch: A szénásszekér 2

Irodalom:

Ludwig Baldass: Hieronymus Bosch, Wien – München, 1959
Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983

Bosch: Szent Antal megkísértése

 

Bal oldali szárny

Középső tábla

Jobb oldali szárny

     Előre alig volt sejthető, írja Bosman, hogy a démonok a következő két triptichonon fognak elszabadulni: az egyik a lisszaboni Szent Antal megkísértése, a másik A gyönyörök kertje.
     Mintha lehullana az álarc a késő középkori gondolkodásról, az emberi élet pokoli természetéről, mely szédítő és nyomasztó is egyben.
     Bár a szent központi helyet foglal el a képeken, mégis a kínzó ördögök szinte betöltik a teret.
     A középső képen Szent Antal (251-356) egy elhagyott egyiptomi erőd előtt térdel, s a keresztre feszített Jézusra mutat.

                                                            *

     Itt közbe kell vetni, hogy Szent Antal egyiptomi volt. Egy, a Nílustól nem messze fekvő temető sírkamrájában, majd egy elhagyott katonai táborban húsz évet töltött, elvonulva a világtól. Később is a pusztába húzódott, s tovább vívta küzdelmét a kísértésekkel.

                                                            *

     Most visszatérve a képhez, Bosman úgy véli, hogy a szentet és Krisztust körülvevő démonok tulajdonképpen szimbólumok, melyek a világban benne lévő gonoszt jelképezik: a színlelt könyörületességet, a bujaságot, csalást, részegséget. Ezek Szent Antal folyamatos hallucinációi. A háttérben ég egy város. A levegőben különféle szörnyszülöttek röpködnek.

     A bal oldali képen viszontlátjuk őket, amint a levegőbe ragadják a kétségbeesett szentet. Majd az előtérben a halálra vált szentet társai vonszolják kunyhójába.

     A jobb oldali táblán Szent Antal egy kövön üldögél, olvas és meditál. A kísértő egy meztelen nő alakjában lép elő. A terített asztal ugyancsak a testi élvezeteket szimbolizálja.

     A szárnyak hátlapján szürke (grisaille) technikával készült Krisztus szenvedéseinek két stációja. Baloldalt a Getsemáné-kertben elfogják Jézust. Jobboldalt éppen összeroskad a kereszt terhe alatt, s Veronika a kendőjét nyújtja. Ha a két táblát kinyitják, feltárul a Szent Antal színes megpróbáltatása.

 

A Getsemáné-kertben

Veronika kendője

               Irodalom:
      Anthony Bosman: Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
      Wolfgang Wintermeyer: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983

Bosch: A gyönyörök kertje

     A harmadik nagyszabású Bosch-triptichon A gyönyörök kertje. (Prado) Ennek az értelmezése sok művészettörténész számára probléma. Bizonyára született sok okos koncepció, ám a Bosch-irodalmat áttanulmányozni éveket venne igénybe. Így csupán néhány szerzőre támaszkodom és a saját józan eszemre.

     Mindenesetre miként A szénásszekér bal oldali szárnyán, itt is a paradicsom látható. Az úr bemutatja Évát Ádámnak, aki fenékre ül meglepetésében. Mesés nyugalom, áhítat sugárzik a képről, csak az állatok küzdenek egymással. Semmi sem utal a bűnbeesésre, ellentétben A szénásszekér c. kép balszárnyával.

 

Bosch: Az Édenkertben, hu.wikipedia.org

     Bosman a középső táblát az édenkert-ábrázolás folytatásának látja. Háttérben szép épületek, ahol valamiféle „erkölcstelen dolgok” történhetnek, gondolják némelyek. Bosman a kép poézisét emeli ki. Úgy véli, a festő nem fogalmaz meg „kritikát” a meztelenséggel és a szerelmi játszadozással kapcsolatban. Nem a túlzás, a bujaság, hanem az öröm és a béke uralkodik a képen, bár néhol érezhető a boldogság törékenysége: az egyik szerelmespár üveggolyóba van zárva, s szerepelnek olyan szimbólumok is, melyek a szemérmetlenség, az erkölcstelenség és a romlottság jelképei: madarak, gyümölcsök, halak.

     Nagy dilemmája Bosmannak, miképpen jöhetett létre ez a festmény. Mert oltárra tenni, merész dolog lett volna. (Valószínűleg csak kevesen gyönyörködtek a középső tábla emberi forgatagában.)

A gyönyörök kertje, www.albrecht-dürer-apokalipse.de

     Ugyanezek az emberek kerülnek a pokolra? Mert pokol kétségtelenül létezik. Bosch bizonyára a lét fájdalmas, visszataszító oldalát óhajtotta bemutatni a jobb oldali képpel. Azt, hogy a kettő egyidejűleg létezik, kiegészítik egymást.

     A kép ugyan most A gyönyörök kertje címet viseli, de sokféleképpen nevezték. 1593-ban így vették föl az Escorial leltárába: „una pintura de la variedad del Mundo” címmel. Vagyis a világ sokféleségét érzékelteti a kép, még ha nagy szakadék van is a „változatok” között.

A gyönyörök kertje, Pokol, www.malerei-meisterwerke.de

     Most képzeletben csukjuk össze a szárnyakat. Még szürke, ködös fény válik ki az árnyékból. Bosch a teremtés 3. napját ábrázolja. A táblák felső részén a következő felirat olvasható: „Ipse dixit et facta, ipse mandavit et creata sunt.”  (Mert amit ő mondott meglett, / és amit parancsolt, előállott.” (Zsoltárok, 33, 9)

Becsukva, de.wikipedia.org

Irodalom
Baldass, Ludwig : Hieronymus Bosch, Wien – München, 1959
Bosman, Anthony : Hieronymus Bosch, Berlin – München, 1962
Wintermeyer, Wolfgang : Hieronymus Bosch fantasztikus életműve, Budapest, 1983
Döpfer, Matthias:  Warum in der Hölle gelacht weden darf, Die Welt, 2016. 02. 23.

Rimszkij-Korszakov és a Sheherezade (archív, 2013. 07. 23.)

     Szabolcsi Bence zenetörténetében (1940) külön fejezetet szentel Európa kitágulásának, az új nemzeti mozgalmaknak: „Kelet-Európa titokzatos földjén a zenei szellem eddig a népi muzsikában virágzott és tenyészett, személytelen, derengő, ködös féltudattal, fél ébrenlétben.” Oroszországban először Glinka (Ivan Szuszanyin, 1836) ébredt rá nemzeti küldetésére. Majd az Ötök következtek élükön Milij Balakirevvel. Ide tartozott Kjui, Musszorgszkij, Borogyin és Rimszkij-Korszakov. Arra törekedtek, hogy valódi, nyugati hatásoktól mentes orosz stílust hozzanak létre. Más szóval a romantikában nemcsak az egyéniség akarja megmutatni önmagát, hanem a nemzetek is meg akarják fogalmazni hasonlíthatatlan önmagukat. Rimszkij-Korszakov később eltávolodott a csoporttól. Csajkovszkijt azzal vádolták, hogy nem elég nemzeti, bár Sztravinszkij megjegyezte: „Ő volt mindannyiunk közül a legoroszabb.” (Persze kérdés, mit értünk oroszság alatt.)

Az ezeregyéjszaka meséi, hu.wikipedia.org

    Közben Az ezeregyéjszaka meséit olvasom. Elsősorban a „tengerjáró Szindbád” utazásai érdekelnek. A történet szerint Szindbád Harún al-Rasid kalifa idejében élt, szegény sorban, s teherhordással kereste kenyerét. Egy forró napon egy gazdag kereskedő háza előtt lerakta terhét, hogy megpihenjen, s így imádkozott: „Ó, Uram, nem lehet szót emelni a te bölcsességed és a te hatalmasságod ellen, mert te nem kérdezel senkit, csak cselekszel, és neked mindenre van hatalmad: magasztaltassék a te neved! Gazdaggá teszed, akit akarsz, és szegénnyé, akit akarsz, felmagasztalod, akit akarsz, és megalázod, akit akarsz.”
     A ház ura meghallotta szavait, behívta csodálatos palotájába, s bemutatkozott: „Tudd meg, ó, teherhordó, hogy engemet éppígy hívnak, mint téged, mert én a tengerjáró Szindbád vagyok. És szeretném, ha elmondanád nekünk azt a verset, amelyet szavaltál, amikor a kapuban voltál.” Ő a tengerjáró Szindbád! Döbbenetes, hogy mindkettőt Szindbádnak hívják. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy valamennyien Szindbádok vagyunk, azaz emberek.
     Rimszkij-Korszakov így foglalja össze a művét inspiráló történetet: „Szamarkand szultánja, Sahriár, abbéli meggyőződésében, hogy minden nő csalfa, megfogadta, hogy a nászéjszakát követően kivégezteti minden feleségét. Egyikük azonban, Seherezade ötletes tervének köszönhetően megmenekült: a szeretkezés után ezeregy éjszakán át különböző történetek mesélésével kötötte le a szultán figyelmét. Sahriár szultánt rabul ejtették az éjszaka során hallott elbeszélések, ezért mindig elhalasztotta Seherezade kivégzését, mígnem végül lemondott kegyetlen fogadalmáról.”
     A mű koncepciója – ugyancsak Rimszkij-Korszakov szerint – a következő: „A Seherezade komponálásakor szemem előtt lebegő programot Az ezeregyéjszaka meséinek különböző, egymástól független részleteiből válogattam össze. Ezek a szvit mind a négy tételében szétszórt részletek és képek: a tenger és Szindbád hajója, Kalender herceg fantasztikus elbeszélése, a herceg és a hercegnő, a bagdadi ünnep és a sziklán szétzúzódó hajó a rézlovassal. Az I., II. és IV. tétel előtti rövid előjátékokat és a III. tétel közzenéjét szántam összekötő anyagnak…”

     Tóth Dénes (1956) érzékletesen mutatja be a zenemű drámai világát. A bevezetés a kegyetlen és zsarnok Sahriárt állítja elénk, majd a hegedű és a hárfa Seherezadét szólaltatja meg. Ez a motívum átszövi az egész művet. A szultán haragját mindig megenyhíti Seherezade meséje. Az utolsó tétel végén is a Seherezade-motívum szárnyal a magasba. A kezdetet és a véget összeköti még a tenger- és a hajó-motívum. Hogy elsimuljon a küzdelem, a hajónak a mágneshegynek kell ütköznie: „… már közel voltunk ahhoz a hegyhez, és az áramlat nagy erővel sodort minket feléje. Alighogy a hajók odaértek, keringeni kezdtek a hegy körül, a szögek és az összes vasalkatrészek kiröpültek a Mágneskő-hegy felé, és estére a hajók darabokra szakadtak.”  (A harmadik koldus története)

     Rimszkij-Korszakov művészetének titka azonban a hangszerelésben rejlik. Ez adja szépségét, ragyogását. Azonkívül a teljes zenei frázisok (legalább két motívum alkot egy „frázist”) ismétlődnek állandóan. (Lásd később Ravelnál!) A hajó-motívum emlékezetes egy Tóth Árpád-versből, melyben az Ezeregyéjszaka mágneshegye is felbukkan:

     Én is hajó vagyok, de melynek minden ízét
     A kínok vasszege szorítja össze testté,
     S melyet a vad hajós őrült utakra visz szét,
     Nem hagyva lágy öbölben ringatni búját restté,
     Bár fájó szögeit már a létentúli lét
     Titkos mágneshegyének szelíd deleje vonzza:
     A néma szirteken békén omlani szét
     S nem lenni zord utak hörgő és horzsolt roncsa.

                              (Elégia egy rekettyebokorhoz)

Tóth Krisztina: Tímár Zsófi muskátlija

(Érettségiző tanítványom kért meg, mondanék neki valamit a novelláról.)

A mű (Mikszáth)
A mű (Tóth K)

      Tóth Krisztina műve a Palócföld c. folyóiratban jelent meg 2010-ben, a Mikszáth-centenárium alkalmából. Mikszáth elbeszélése, a Tímár Zsófi özvegysége romantikusabb, Arany Tengerihántás c. balladájának motívumaira épít.
      A téma egy szerelem és egy házasság rövid története, mely tragédiával, a férj halálával végződik. A tragikus vég még jobban kiemeli, mennyire fontos az összetartozás.
      Az elbeszélésben a narráció dominál. A szereplők nem nagyon beszélgetnek egymással, nem szavakkal adják tudtára egymásnak mondanivalójukat. A történet arról szól, hogy két vidéki fiatal összeházasodik, felköltöznek Budapestre, pontosabban Kőbányára, ahol meglehetősen sivár körülmények között, egy panellakásban kezdik közös életüket. A fordulat akkor következik be, amikor a férfi elkezd kimaradozni, s hamarosan kiderül, hogy van valakije. Péter, nevezzük néven az ifjú férjet, hamarosan elköltözik. Zsófi szenved az egyedülléttől, de nem keresett magának senkit.
      Körülbelül egy év múlva a férj visszalátogat a régi lakásba, s talán a szerelem jeleként muskátlis ládákat szerel fel az ablakokba. Ez Zsófi vágya volt. Amikor Zsófi hazafelé tartva megjelent az utcán, Péter izgalmában elvétette a lépést, és kizuhant a 9. emeletről. A drámai novella erre a fordulatra koncentrál: a különélés után hogyan próbálja meg helyrehozni bűnét a férj.
      A vidéki, otthonos környezetből kerülnek a külvárosba, a panellakásba, meglehetősen rideg környezetbe. Nem véletlenül szeretne Zsófi legalább egy macskát, vagy legalábbis virágot, mely pótolná az elveszett természetet. Valójában az lenne természetes, ha egy gyermeket szülne. Ez teljesítené ki életét. De erről nem beszélnek, tulajdonképpen semmit sem beszélnek meg. Igaz, sokat dolgoznak, az utazás is sok időt elvesz. Péter később autóval jön haza.
      Mint említettem, a főszereplők keveset beszélnek egymással. Ez Zsófira fokozottabban igaz. Vele csupán megtörténnek a dolgok. Mindent szó nélkül tudomásul vesz, beletörődik az áldozat szerepébe. Azt gondolta, minden házasság ilyen. Még szüleitől is visszahúzódik, mert ők biztatják, lépjen tovább, alakítsa maga az életét.
      Péter a fővárosba kerülvén, önző módon (szexualitás) csak magára gondol, kalandokba bocsátkozik, melyek természetesen kudarccal végződnek. A végén ráébred, hogy csak Zsófit szereti, ő volt és lesz a biztos pont az életében. De most sem beszélnek meg semmit. A muskátlis láda fölszerelése szimbolikus jelentésű, azt jelenti, mégiscsak Zsófi az igazi.
      A hangnem tárgyilagos, a cselekmény vezetése klasszikusan lényegre törő. A cím egyrészt utal Mikszáth novellájára, másrészt a virág, falusi házak dísze, a szerelmet jelenti, mely nem teljesedett be.

Turner

Önarckép, 1798     wikipedia.org

     Nagylelkű rokonaimtól kaptam születésnapomra egy kis Turner-albumot. Tudták, hogy rajongok Turnerért, akinek a műveiből nem is olyan rég (2009) Budapesten is nyílt kiállítás.

         A művészettörténet Constable-lel és a barbizoni iskolával együtt az impresszionisták előfutáraként tartja számon. A könyv első képe a Szent Anzelm kápolnát ábrázolja (Canterbury katedrális), mely Becket Tamás koponyájának egy darabját őrzi (1794). Az utolsó címe A flotta elvonulása. Turner az elsőben az épület, a gótikus ablakok, az előtte elhaladó lovas kocsi hűséges visszaadására törekedett, míg az utolsó már szinte látomás, egybefolynak a körvonalak. A gomolygó színekben alig azonosíthatóak az épületek, az alakok, a folyó.

         Turner 1795-ig csupán vízfestményeket állított ki. Első olajfestménye, a Halászok a tengeren 1796-ban készült romantikus stílusban. Mégis ahogy a felhők közül előbukkanó hold fénye visszatükröződik a tenger hullámain, azt Debussy A tenger c. műve egyik tételének címével lehet kifejezni: Párbeszéd a tenger és az ég között. (K. Clark: Nézeteim a civilizációról)

         A Napfelkelte ködben (1807) már majdnem teljesen impresszionista. A Jelenet a Loire-on (1828) színtiszta Monet. A Hóvihar (1842), mely az elemek áramlását ábrázolja, egyik legmodernebb műve.

Jelenet a Loire-on    impressioniste.net

Hóvihar       litera.hu

        S a maga sajátos módján – Whitmanre emlékeztetően – meg tudta festeni az ipari civilizáció előretörését is: Eső, gőz és sebesség (1844). Sokáig álltam a National Galleryben e kép előtt, melyről a kortársak azt mondták, hogy ez a „derék Mr. Turner újabb kis tréfája.” (Ventus Libro Kiadó)

                                                                                    Eső, gőz, sebesség      wikipedia.org

                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                   2012