Mint orkideát...

     2015. márc. 23.

     Az Útrakelő összeszedte magát, és feleségével együtt felkereste a hétvégi Gartenexpo-kiállítást az Arénában. A csodaszép orchideák arra is alkalmat adnak, hogy idézze  egyik kedvenc hasonlatát Adytól. Ady szerette magát halottnak látni - Magyarországon. Párizs azonban az életet jelentette számára:

           Ott: ring lelkem muzsikás alkony
           Szent zsivaján
           S úgy csókolom meg az életet,
           Mint orkideát a Léda haján.
                              (Ady: A Szajna partján)

Aréna

Keményen

Ahogy mi láttuk

Szép

Kedvenc összeállítás

Virágok

Bécs közelebb van

A Bécsi Könyvvásárról

(november  8. - 12.)

     Alig lett vége a Frankfurti Könyvvásárnak, már itt van a legújabb könyváradat, a Buch Wien, azaz a Bécsi Könyvvásár. Bizonyára vannak olyanok, akik azon morfondíroznak, hogyan lehetne elkerülni a sok embert, s csöndben olvasni egy "barna, bús szobában" vagy egy könyvtár mélyén. De hát a könyveket ki kell adni, és - horribile dictu - megfelelő hírveréssel el kell adni. Az olvasónak is fontos, hogy az író előlépjen a könyvlapok közül: van keze, lába, arca. S van véleménye is!

     A megnyitóbeszédet 8-án este Karl-Markus Gauß tartotta. A Salzburg24 beszámolója szerint egy svájci példával kezdte. Egy kis, Lausanne melletti faluban nemcsak a francia nyelvet tanítják a migránsok gyermekeinek, hanem a könyvtárban létrehoztak egy soknyelvű irodalmi gyűjteményt, hogy a gyerekek anyanyelvi tudásukat is fejleszthessék, s így a francia elsajátítása is könnyebb legyen.

     S mi van Ausztriában? - kérdezi Gauß. Azok, akik a közelmúltban az integráció fontosságát hangoztatták, legtöbbször azt szeretnék, hogy ez a folyamat ne sikerüljön.

     Bizony, bizony. Túl magasak a költségek. Aki azzal az ígérettel lépett fel, hogy a migránsok a jövőben kevesebb támogatást kapjanak, mint ami a létfenntartásukhoz szükséges, az a méltányosság és az igazságosság védelmezőjének tüntette fel magát.

      Izgalmas kezdés. Gaußt nyilván sokkolták a választási eredmények. Egyébiránt a politikusok és a pártok vehemens bírálata Thomas Bernhard hazájában nem meglepő. Jó lenne majd a teljes szöveget elolvasni. Gauß biztosan megjelenteti majd folyóiratában, a "Literatur und Kritik"- ben.     

     Ebben az évben tizedszer rendezik meg a Bécsi könyvvásárt. A szervezőknek az volt a célja, hogy a könyvvásár nemzetközivé váljon. 20 nemzet írói vesznek részt rajta. (Frankfurtban 120-an voltak.) Szlovénia a díszvendég, de erős a francia, a svéd és a horvát jelenlét. További számok: 381 író, 350 kiállító és 451 rendezvény várja a látogatókat. A magyar irodalmat Bencsik Orsolya, Molnár T. Eszter, Selyem Zsuzsa, Bartis Attila, Kis Tibor Noé, Dalos György és a Mágó-testvérek képviselik.

     S ha már testvérek: emlékezetes lesz ez az év a Menasse-testvéreknek. Bármennyire is meglepő, a könyvvásár díját a Berlinben élő Eva Menasse kapta a Tiere für Fortgeschrittene (Állatok haladóknak) c. regényéért. (Bátyjának, Robertnek, ítélték a Frankfurti Könyvvásár díját.) Érdekesnek ígérkezik még Olga Flor Klartraum (Éber álom) és Paulus Hochgatterer Der Tag, an dem mein Großvater ein Held war (Azon a napon a nagyapám hős volt) c. regénye.

     A jelenben élünk, a könyvvásár az élő irodalom színtere. Ugyanakkor a Margó Fesztiválon Krasznahorkai László elmondta, hogy amikor reggel fölkel, nem az újságokat lapozza fel, hanem az Iliász megfelelő helyét.

                        Megjelent a Libráriusban

Nagyapa és unokája

Jékely Zoltán: Honvágy

Csak még egyszer feküdnék az ingyenstrand porában,
Az ostiai parton, a tenger fövenyén!
Vagy a görög romokról lógathatnám a lábam,
Taormina fokáról, toprongyos jövevény!
Csak még egyszer loholnék ciprus-sorok homályán,
Sírok között siratva esendő önmagam!
Cyréne Vénuszára nézhetnék beteg-árván,
Gondolva drága nőre, ki messze-messze van!

S a tékozló fiaknak könnyével a szemében,
Ezüstös tengeröblök csillámló tavaszán,
Hallhatnám, hogy a boldog, zsivajgó idegenben,
Őrült anyák jajával hív elhagyott hazám!…                           

                                                      1953. január 30.

Ostia - Róma kedvelt fürdőhelye a Tiberis torkolatánál
Cyréne (Küréné) - romváros Líbia északkeleti részén, Zeusz-temploma nagyobb volt, mint az athéni Parthenon.

 

Péterfy Gergely: Honláz

- Még mindig rosszul van? Kérdezgettem a szüleimet.

Néma bólintás volt a válasz.

- De miért?

Erre már nem válaszol senki.

      Belestem a résnyire nyitott ajtón. Nagyapám a kanapén hevert, az arcára kispárnát szorított. A redőny lehúzva, a lemezjátszón Schubert szól. 

(…)  

     Nagyapám már harmadik napja így hever, a barátjánál volt kint egy hónapot, anyám keresztapjánál, akit a kommunisták halálra ítéltek, és ötvenhatban szökött ki Nyugatra a váci börtönből…
     (…)
     Anyámék azt mondják, három hétig szokott tartani. Ha visszajön az ember, három hét, mire újra megszokja a szervezete, mint a mérgeket. Amíg újra megszokja a hazugságot, a gyűlöletet, az ostobák és aljasok pöffeszkedését, és azt a tudatot, hogy számukra az ellenséghez tartozol."

       (In: Mindentől keletre, Kalligram, 2016)

Ősztől tavaszig

Ősz

Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.

Éjjeli zene

Még ne aludj. Figyelj az éjbe
s ne bánd, ha álmatlan halad:
tavaszi záporok zenéje
dalol az ablakunk alatt.

Már hold szitál az utcasorra,
fáradt felhőt szalaszt a szél,
s a mámoros fedél-csatorna
tovább zubog, tovább zenél.

Hallod? Kolompok muzsikája,
finom harangszóval rokon.
Most az acélkék éjszakába
úgy kondul, mint a xylophon.

Most halkul, turbékolva lágyan:
burukkoló galamb-torok.
A kisfiúnk felül az ágyon
és elbűvölve mosolyog.

     Áprily Lajos (1887-1967) a Nyugat első nemzedékébe tartozik. Csiszolt versei a harmónia megőrzésének a vágyát fejezik ki. Fia, Jékely Zoltán (1914-1982, felesége Jancsó Adrienne) már sokkal sebzettebb, sokkal többet tár fel a század tektonikus mozgásából. A családtörténet folytatódik. Lányuk, Jékely Adrienne hozzáment Péterfy László szobrászhoz. S ebből a házasságból született Péterfy Gergely író, (1966)

     Gerlóczy Mártonnak (1981) is Áprily a dédapja. Most jelent meg új könyve: Mikecs Anna: Altató címmel. Ebben dédanyjának, Schéfer Idának és nagymamájának, Jékely Mártának az írásait (emlékirat, levél stb.) dolgozza fel.

Goethe városában

       "Amikor több mint fél évszázada német férfiak és nők megalapították ezt a díjat, még mindenki pontosan tudta, mi a béke és mi a háború. (…) Én nem ismerem a háború rémületét, én csak a béke rémületét ismerem." (Esterházy Péter, Frankfurti beszéd, 2004)

     Október 10-én nyílt meg a 69. Frankfurti könyvvásár. Az 1949-ben alapított vásáron adják át a Német Könyvdíjat, illetve a Német Könyvkereskedők Békedíját.

     A vásárnak ebben a városban nagy hagyománya van, azonban a felvilágosodás óta a legfontosabb város Lipcse volt. A 2, világháború után újra Frankfurtban rendezik meg a világ legnagyobb könyvszemléjét. Ebben az évben kb. 300 000 látogató volt és 7300 kiállító. Az idén Franciaország volt a díszvendég. Macron elnök, Merkellel párban, előadhatta vízióját az európai kultúráról.

     Természetesen ott voltak a magyarok írók is. Nádas Péter Világló részletek c., már németül is megjelent könyve a kiadó jóvoltából óriási publicitást kapott. De ott volt Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Szőcs Petra, Temesi Ferenc és Térey János is a Kassák ihlette pavilonban. Esterházy Hasnyálmirigynaplója németül is megjelent.

     A Német Könyvdíjat az osztrák Robert Menasse (1954) Die Hauptstadt c. regénye kapta. Az indoklás szerint ez a mű "egy sokrétegű regény, mely mesterien ötvözi a magánélet és a politikum egzisztenciális kérdéseit, és a megoldást az olvasóra bízza. (…) Könnyű kézzel, jó dramaturgiai érzékkel tája fel annak a világnak a mélyrétegeit, melyet magunkénak vallhatunk." A főváros maga Brüsszel. Itt játszódik az izgalmas társadalmi regény.

     Valószínűleg még nem jelölték a díjra Daniel Kehlmann új regényét a Tyllt, melyről a német lapok szuperlatívuszokban írnak. Csak egyet lehet választani, hiába van még száz legjobb.

     Mindig nagy figyelmet keltett, hogy ki kapja a Német Könyvkereskedők Békedíját. Először 1950-ben adták át. Csak néhány név: Albert Schweitzer, Hermann Hesse, Václav Havel. A magyarok közül Konrád György (1991, Jorge Seprún méltatta), illetve Esterházy Péter (2004, Michael Naumann) kapta meg a díjat.

     Ebben az évben Margaret Atwood (1939), kanadai írónőt választották. Eva Menasse, Robert Menasse testvére köszöntötte. Az ünnepség szokás szerint a Paulskirchében zajlott. A közönség, gondolom, a ceremónia előtt halkan megbeszélte az előző napon történteket. Ugyanis a politikai változások visszatükröződnek a könyvvásár hangulatában. Sok csendes évet megszakítva, most vad jelszavakkal és transzparensekkel feszült egymásnak a szélsőjobb és a szélsőbal.

     A Paulskirche különleges hely. Itt ülésezett 1848/49-ben a Frankfurti Nemzetgyűlés, az első szabadon választott népképviselet német földön. 1944-ben lebombázták, de az elsők között épült újjá. 1949-ben itt vette át Thomas Mann a Goethe-díjat. Kaliforniából jött, de nemcsak Frankfurtban, hanem Weimarban is tartott előadást. 1952-ben Svájcba költözött.

    Hallgassunk bele Atwood beszédébe:

     "Olyan időket élünk, amikor a talaj, mely nemrég még meglehetősen stabilnak tűnt - a vetést követte az aratás, egyik születésnapot a másik, és így tovább -, amikor a lábunk alatt a talaj inogni kezd, hatalmas szél fúj, és már nem tudjuk pontosan, hol vagyunk. Nem tudjuk már pontosan, kik vagyunk: kié az arcunk a tükörben. Miért nőnek tépőfogaink? Tegnap még tele voltunk jóindulattal és reménnyel. És most?

     Az Egyesült Államok éppen egy ilyen pillanatban van. A 2016-os választás után fiatalemberek azt mondták nekem: 'Ez itt a legrosszabb, ami valaha is történt', mire azt válaszoltam: 'Nem, ez nem igaz, még nem.'

    Nagy-Britannia hasonlóképpen nehéz időket él át, kétségbeesve és fogvacogva. És ugyanez érvényes, habár kevésbé drasztikus módon, de figyelembe véve a legújabb választási eredményeket, Németországra is. Ezt a sírboltot eddig zárva tartották. De valakinek megvolt a kulcsa, és a tiltott kaput kinyitotta. Miféle szörnyűség születik ebből?"

     Atwood beszédében mintha visszacsengene valami Esterházy Péter 2004-es félelméből. Az írónő okos, a világ bajait boncolgató beszédébe beleszőtt egy kis állatmesét is, mely szerint a farkas azt javasolja a nyúlnak, hogy őt válassza meg vezetőnek. Majd ő elhozza a tökéletes világot, melyben jégkrém lóg a fákról. De először le kell építeni a civiltársadalmat…

     Hogy átértékelődött a javasolni szó jelentése! Vagy reménykedjünk valami enyhébb megoldásban, ahogy Konrád György a sokat ígérő 90-es évek elején mondta:    

     "Bízom benne, hogy a következő perc a jelenlegitől csak abban különbözik, hogy óramutatónk eggyel odébb percen a halál felé, amely gondolat Mozart szerint megnyugtató és kívánatos. " (Frankfurti beszéd, 1991)

 Megjelent a Librariusban!