2012. 04. 17.
„A távoli
hegyek lágy hullámzással emelkednek, mint a csúszómászók. A végtelen
tejüvegszerű opálzás mindent valami tompa tündöklésben mutat. Az árnyak
bonyolult szövevénye alján még éjszaka van, a város lassan, lustán vetkezi
fátylait, és felvillantja a lágy fényben tompán aranyló kupolákat, antik
tornyokat.
...
A
nagyharangok még alszanak. Csak valamelyik vékony albaicíni harang hangja
röpdös ártatlanul egy ciprus közelében."
Granada,
nyári hajnal
(Albaicín: az Alhambrával
szembeni domboldal)
"Mint kísérteties visszhangok
emelkednek a fehér házak a hegyen… Szemben az Alhambra aranyló tündöklő tornyai
vetítik az égre egy keleti álom körvonalait.
…
Albaicín
odakuporodik a dombra, kikukkantja a mecsetek báját idéző tornyait. Valami
végtelen harmónia a árad a tájból. Az apró házak könnyed táncot lejtenek a hegy
körül. Néha a háztömbök fehérsége és vöröslő árnyai közt kiütközik a
kaktuszfügék fanyar és sötétzöld foltja…"
Albaicín
"Granada a semmittevés város, a
szemlélődés és a fantázia városa, az a város, ahol a szerelmes jobban írja be,
mint bárhol másutt a világon, szerelmese nevét a föld porába. Az órák
Granadában hosszabbak és ízesebbek, mint Spanyolország bármely más városában.
Bonyolult alkonyatai vannak, tele csupa addig soha nem látott fényekkel,
amelyek mintha soha nem is akarnának véget érni."
Granada
(András László fordításai)
(András László fordításai)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése