Oakeshott

2012. 02. 12.

(Egy angol úr)

     „… egy barátot elhagyni, mert nem úgy viselkedik, ahogy vártuk, és nem hajlandó elvárásaink szerint megváltozni: ez olyan ember magatartása, akinek tökéletesen elhibázott elképzelése van a barátságról. A barátokat nem az érdekli, hogy mivé lehet egymást alakítani, pusztán az, hogy élvezetüket lelik egymásban; ez az élvezet pedig előfeltételezi a készséges elfogadását annak, ami van, és a változtatás vagy tökéletesítés vágyának hiányát.. Egy barát nem az a személy, akitől azt várnánk, hogy bizonyos szükségleteket elégítene ki, akinek hasznos képességei vagy pusztán kellemes tulajdonságai volnának, vagy aki számunkra elfogadható véleményekkel rendelkezne, egy barát olyan valaki, aki foglalkoztatja képzeletünket, aki elmélkedésre sarkall, aki érdeklődést, együttérzést, örömöt vált ki, s mindennek forrása egyszerűen a kialakult kapcsolat.”

                                                                    *

     „Vagy vegyük például egy játék szabályait. Ezek is gondolatmunka és választás termékei, és vannak alkalmak, amikor helyénvaló az újabb tapasztalatok fényében újbóli megfontolás tárgyává tenni őket, ennek ellenére csak konzervatív alapállásból közelíthetünk hozzájuk helyesen, s elhibázott dolog lenne egyszerre az összeset teljesen átalakítani, kivált a játék hevében és zűrzavarában megváltoztatni vagy tökéletesíteni őket. Sőt minél hevesebben áhítják a győzelmet a felek, annál értékesebb a hajlíthatatlan szabályrendszer. A játék során a játékosok kitalálhatnak új taktikákat, rögtönözhetnek új támadási és védekezési módszereket, megtehetnek bármit ellenfeleik kijátszására, kivéve egy dolgot: nem találhatnak ki új szabályokat. A szabályok megváltoztatása olyasmi, amivel takarékosan kell bánni, s akkor is csak szezonon kívül.”

                                                                    *

     „… semmiféle emberi tapasztalat nem támasztja alá azt a feltételezést, miszerint a kormányon levők valamiféle felsőbbrendű bölcsesség letéteményesei volnának, melynek köszönhetően a mi meggyőződéseinknél és tevékenységeinknél jobb meggyőződések és jobb tevékenységek ismeretének beavatottjai, és amely bölcsesség felhatalmazná őket, hogy állampolgáraikra teljesen eltérő életmódot kényszerítsenek. (…) Elviseljük a monomániás embereket, mert ez a szokásunk, de miért kellene, hogy ők kormányozzanak is bennünket?”

                                       Michael Oakeshott: Konzervatívnak lenni (1956)

                                                           (Bánki Dezső fordítása, Holmi, 2000/4)