Úton Hévíz felé

a.

    Érzékeny búcsú Linától. A séta hajnali ötre tevődött át. Zavarában még nem sejti, hogy számára három napig nem leszünk.

     Annál inkább fog örülni, hogyha majd állandóan fülelve, meghallja hazafelé tartó lépteinket.

b.

     A buszon Tatár Sándor játékos versét olvasom: P. I. A. C. (Eredetileg a Bejáró művész c. kötetben, 2007.) Előző este érkezett egyik kedves olvasómtól. Persze ő is kapta valakitől. A vers olvastán ne keseredjünk el: a főhős értéknek tartja a megbocsátást és a megváltást. Miként – más vonatkozásban - Rochefoucauld írja: „A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt.”

     Nemcsak maga a vers örvendeztetett meg, hanem az is, hogy a magyar nyelvű eredeti mellett ott volt a vers nyolc átírása: német, angol, francia, olasz, dán, holland, orosz és horvát nyelven.

     Micsoda hatalmas vállalkozás! 

     Mindenekelőtt álljon itt legalább az első versszak magyarul és németül. Érdemben csakis a német szöveghez tudok hozzászólni, mely pontos és elegáns fordítás.


Mérjen a stanicliba, legyen szíves,

húsz deka megbocsátást.
Az mindig jól jön.
Már elkövetett s még ezután megvalósítandó
erkölcsi vásottságok (!) esetére is.
Igen, persze, hagyja csak nyugodtan.
Lehet valamivel hosszabb.

                                          ….       

Packen sie mir von der Vergebung 

bitte so zweihundert Gramm ein.
Immer gut, Vergebung auf Lager zu haben,
auch im Falle der bereits begangenen und der noch kommenden
kleinen moralischen Ausrutscher (!) 
Ja, lassen Sie nur, kann ruhig etwas mehr sein.

                                              (Kalász Orsolya és Monika Rinck fordítása)

     Kalász Orsolyát (1964) és Monika Rinckét (1969) dicséri. Kalász Orsolya Berlinben él, s anyanyelvi szinten birtokolja a nyelvet, s apjától, Kalász Mártontól költői tehetséget is örökölt. Ezt bizonyítandó, nemrég jött a hír, hogy munkásságát a rangos Peter Huchel-díjjal ismerték el. Monika Rincke már korábban megkapta ezt a díjat.

     Tatár Sándor (1962) több kötete közül az egyik német nyelvű. Ő maga is kiváló műfordító. Legutóbb H. G. Adler verseinek fordításaira figyeltem fel. (Jelenkor, 2016. január), mely Nádas Péter nagy, felfedező esszéjéhez kapcsolódott.

     Utoljára hagytam a kérdést, hogy vajon melyik fordítás tetszett nekem a legjobban. Hát az olasz. Nem értek belőle egy szót sem, de tiszta zene!

Színek

Két ihlető

Tükröződés

Újraalkotva

Jön a nyár

Egészségetekre!

A cukrászda neve legyen Keserű!

 

Ott a helyünk!