A bécsi Operaház

     2012

Eduard van der Nüll, aeiou.at

     Nagy, emlékező cikket közöl a Wiener Zeitung  Eduard van der Nüllről, aki 200 évvel ezelőtt született, s legnagyobb teljesítménye az Operaházhoz fűződik. Akkoriban nem ismerték fel művészetének jelentőségét. Nem telt el azonban sok idő, s egész más színben tűnt föl a sokat kárhoztatott épület.
     Neve elválaszthatatlan August Sicard von Sicardsburgtól, akivel már diákkora óta szoros kapcsolatban volt. (Először a két név tetszett meg, gyakoroltam, mondogattam magamban.) A munkamegosztás a következő volt: Sicardsburg megtervezte magát az épületet, van der Nüll a külső-belső díszítésért volt felelős. 

  

August Sicard von Sicardsburg, aeiou

     Eduard van der Nüllt 1812. január 9-én keresztelték meg a Szent Ágoston-templomban. Apja, a Kölnből származó gabonakereskedő, három év múlva elvált a nála harminc évvel fiatalabb feleségétől. A fiú már korán rajzolni tanult, majd építészeti tanulmányokat folytatott. Az akadémia befejezése után Sicardsburggal együtt aranyérmet kaptak, majd hároméves ösztöndíjat, hogy utazzanak. Be is járták Itáliát, Franciaországot, Angliát és Németországot. Ragyogó volt az indulás.
     Első megbízatásuk a Sofienbad és a Carl Színház átépítése volt. Majd akadémiai professzorok lettek. Tanítványaik közé tartozott Ferstel, Hasenauer és Wagner. Meg voltak győződve arról, hogy az építészetnek is meg kell újulni, éppen ezért a stílus sokszínűségének szükségességét hangoztatták.

     Mint ismeretes, Ferenc József 1857-ben rendelte el a bástyák és a várfalak lebontását. Csupán ekkor kerülhetett sor a Ringstrasse megtervezésére, melynek első monumentális épülete az Operaház lett. A munkálatok 1861-ben kezdődtek. Az építészek nem is sejtették, mennyi nehézséggel kell megküzdeniük. Legfőképpen az önzéssel, a kicsinyességgel, a hozzá nem értéssel, a rosszindulattal. Valóságos hadjárat indult a tervezők ellen. Még a császár is bírálta a lassan kibontakozó épületet. Mindkét alkotót súlyosan érintették a gúnyos vélemények.

     Eduard van der Nüll 1868. április 4-én önkezével vetett véget életének, hátra hagyva fiatal feleségét, aki gyermekével volt terhes. Tíz héttel később Sicardsburg belehalt tüdőbajába.
     Az Operaházat 1869. május 25-én adták át rendeltetésének. A császár megfogadta, hogy művészeti kérdésekben nem fog véleményt mondani. Ilyen alkalmakra kitalálta azt a formulát, mely illett hozzá: „Nagyon szép volt, nagyon örültem.”

A bécsi Opera