Beethoven romantikája

2013. 04. 14.

Beethoven

    Beethoven művei képesek az erőt és a hitet megjeleníteni, mint Berzsenyi ódaköltészete:

Forr a világ bús tengere, ó magyar!
Ádáz Erynnis lelke uralkodik,
    S a föld lakóit vérbe mártott
        Tőre dühös viadalra készti.

     Bernstein egy fiataloknak szóló tanulmányában megjegyezte, hogy a klasszikus korszak a XIX. század elején Beethovennel fejeződik be. Természetesen átvette a klasszicizmus szabályait Mozarttól és Haydntól, de addig formálta, alakította őket, míg zenéje minden szempontból megújult. „… amit Beethoven a klasszikus zenéhez hozzáadott, a sokkal több személyes érzelem (…) annyira telítve volt érzésekkel, érzelmekkel, hogy a tizennyolcadik század szabályai közé nem tudta magát leláncolni.” (Bernstein)

     Az áttörés a 3. szimfóniával következett be. Az Eroica néven ismertté vált szimfóniát először Napóleonnak ajánlotta. Amikor azonban Napóleon császárrá koronáztatta magát, törölte az ajánlást, s maradt csupán a „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének ünneplésére…” („Nem te valál a győző, hanem a kor lelke: szabadság.” Berzsenyi)

     Goethe így írt Beethovenről: „Lenyűgöző tehetség, és noha nem minden ok nélkül tartja gyűlöletesnek a világot, semmit sem tesz azért, hogy önmaga és mások számára élvezetesebbé tegye.” (Világhíres zeneszerzők). Kivéve talán, ami a zenét illeti.

Goethe (1928), hu.wikipedia.org

     A 9. szimfónia minden tétele különleges szépséggel bír, legfőképpen a negyedik tétel mindent elsöprő szenvedélye s az emberi hang ragad magával. Ahogy Pándi Marianne írja: „Kevés egyszerűbb melódiát írtak le a zene története során, s kevésnek volt nagyobb hatása. Nincs az a ’hétpróbás’ zenehallgató, nincs az a hangoktól elfásult ’szakmabeli’, akinek a könnyek ne szorongatnák torkát, amikor ez a dallam első ízben, a basszusok unisonóján felhangzik.” (unisono=több szólam által egyidejűleg megszólaltatott azonos dallam.)

     Beethovennél és Schillernél, úgy érezzük, van átjárás az emberi és az isteni világ között. (Hölderlinnél nincs.) Az ember felemelkedhet az isteni szférába, s megvalósíthatja a harmóniát:

Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott,
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.

                (Rónay György fordítása)

Barcarolle

2016. 10. 07.

A részlet Offenbach Hoffmann meséiből való.

Bach és Lénárd

2013. 05. 17.

Iskolám a templom és a park mögött, ww2.legifotok.hu

      A 60-as években Bachot az tette népszerűvé az egész országban, hogy egy tévéfilm (krimi?) elején felhangzott a d-moll toccata és fúga drámai bevezetése. Bachot tekintve némiképp hátrányos helyzetben voltam még sokáig. Csupán A Tamás-templom karnagya c. könyvet olvastam. A Hősök Terei Általános Iskolában (ma Gregor József nevét viseli) Szabó István igazgató úr főként népdalokra tanított bennünket. Nagyon figyelt még az icipici, alig érzékelhető elcsúszásokra is. Talán az ő nyomán igyekszem felismerni én is a hamis hangot, még ha kellőképpen magabiztos is.

     A gimnáziumban (akkor I. László, ma már újra Szent... !) nem volt énekóránk, mert német tagozatosak voltunk, s így nem fért bele az órakeretbe. Mégis Gorilla tanár úr az egész osztályt meghallgatta, hátha beválunk énekkarosnak, de a végén jól érezhető haraggal távozott. Ekkor már komolyabb olvasmányaim voltak: egy könyv Albert Schweitzerről és Lénard Sándor lassanként hozzánk eljutó írásai. S persze már a zene sem maradhatott el.

     Az egészet betetőzte, amikor egy hosszú úton diákjainkkal már felnőttként – nemcsak képzeletben - beléptünk a lipcsei Tamás-templomba, és az égbe ívelő falak között, mintha minket fogadna,   megszólalt az orgona. A váratlanság, a meglepetés szükséges volt, hogy senki sem tudjon ellenállni. Ma már alig várom, hogy például e fúga elején a mélyből ellenállhatatlanul feltörjön a hang, s aztán elkezdődjön a variációk végtelen sora.

     Lénard Sándorral fejezem be. A Völgy a világ végén c. könyvében írja: „Szívesen hisszük, hogy nekünk süt a nap, nekünk fénylik a tejút. Szívesen hiszem, hogy a templom jótékony csöndjével, több mint egy emberéletre emelt falaival s a gótikára emlékeztető, csúcsíves ablakaival nekem készült. Azt is elhiszem, hogy Bach, a jóságos Mester, a két kötet kottát nekem írta, mint olyannak, aki ’ebben a tanulmányban már ügyesebb’. Sőt azt hiszem, hogy ironikusnak hangzó kijelentése: ’Orgonálni könnyű. Elég a helyes billentyűt a helyes pillanatban megérinteni, a hangszer elintézi a többit’, nem is irónia; az ujjak, az inak muzsikálás közben eggyé válnak a hangszerrel.”

 

Lénárd Sándor, hu.wikipedia.org

 

Liszt és Weimar

 2014. 08. 06.

 

     Többször volt alkalmam bejárni Weimárt. Elsősorban Goethe és Schiller nyomába eredtem. Egy alkalommal végigolvastam a Faust első részét – németül. Minden este ezt a könyvet emeltem le vendéglátóim (egy építészházaspár) polcáról.

      A városban járva szinte véletlenül fedeztem fel, milyen nagy kultusza van itt Lisztnek. A „hírhedett zenész” 1841-ben volt először a városban, s Carl Alexander, a trónörökös őt is számításba vette, amikor elhatározta, hogy olyan kulturális központtá teszi Weimart, amilyen az Goethe, Schiller idejében volt. Liszt 1846-ban így ír: „Oly jó mindenekelőtt Weimarra, állócsillagomra gondolnom, amelynek jótevő sugarai bevilágítják hosszú pályámat… Weimarra, az Eszmény honára, ahol valamikor annyira szeretnék polgárjogot nyerni…” (Id.: Hamburger Klára: L. F., 1967, 168. o.)

     Vágya 1848-ban teljesült, amikor egy lengyel hercegnővel, Karolina de Sayn-Wittgensteinnel, Weimarba költözött. Róla a kortársak lesújtó véleménnyel voltak: nem volt szép, a modora pedig egyenesen elviselhetetlen. Viszont elérte, hogy Liszt a weimari években főleg komponálással foglalkozzon.

     A valóságos Weimar gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyait tekintve messze elmaradt a klasszikus „aranykortól”. Éppen Liszt jelenléte és tevékenysége (nem kevés küzdelem árán) adott újra rangot  a városnak. A legfontosabb körülmény, hogy van zenekara, s ez Lisztet nagy zenekari művek írására ösztönzi. Ekkor született többek között a Faust-szimfónia és a H-moll zongoraszonáta, a Dante-szimfónia, az Esz-dúr zongoraverseny, az A-dúr zongoraverseny stb. Liszt hivatalosan udvari karmester volt. Különös gondot fordított arra, hogy bemutassa a kortársak műveit. A nibelung gyűrűjét többször is előadatta.

     Liszt először (1848-1861) az Altenburg nevű villában lakott. Majd következett egy hosszabb római tartózkodás, immár Karolina nélkül (1861-1869). 1869-től idejét Weimar, Róma és Pest között osztja meg. Általában a nyári hónapokat töltötte itt, az Ilm parti park bejáratánál. Az udvari kertészet épületének felső szintjét kapta meg.

Altenburg

Az Ilm parti parkban

A Liszt-ház

     Figyelemre méltó azonban, hogy Liszt csupán (még ő is!) egy lépcsőfok a weimari kultúra piramisán., melynek széles talapzatát Bach rakta le. Bach először 1703-ban, majd 1708-tól 1717-ig működött itt. (Bach egyik kantátája is itt született!) Lisztet még ugyanabban a században Richard Strauss követte. Itt kezdte pályáját (1889-1894). Az aranykorban Goethe és Schiller mellett ott volt Wieland és Herder. A Péter és Pál templomban, melynek oltárképét Lucas Cranach festette, Bach orgonált, és Herder hirdette az igét. A 20. században Gropius itt hozta létre a Bauhaus-iskolát. S a város adta nevét, mert itt kiáltották ki, az 1933-ban sajnálatosan elbukott köztársaságnak.

   Kíváncsi lennék, mit hoz a 21. ill. a 22. század. Lesznek-e olyan nagy szellemek Weimarban, mint korábban, hiszen:

     „Változik a világ: gyengül, ami erős,
      És erős lesz, ami gyenge volt azelőtt.”
                                           (Arany: Toldi estéje)

Utolsó szavak

         

                                                              Cadizban volt a bemutató
                                                                                                               

"A domb a domb alatt melyen állsz a Duna folyik a Duna nagy itt a folyó Sitio"

     (Esterházy Péter szavai. A helyszínt a Duna partjára teszi át. Sitio=szomjazom)

     „Azon a bizonyos napon a templom falait, pilléreit és ablakait fekete lepellel vonták be. Csupán a középen függő óriási lámpa világította be a szent sötétet. Délben minden ajtót bezártak, és elkezdődött a zene. A megfelelő előjáték után a püspök a szószékre ment, kimondta a hét szó közül az elsőt, és elmélkedett róla. Miután befejezte, lejött a szószékről, térdre borult az oltár előtt. A szünetet a zene töltötte ki. A püspök másodszor, harmadszor stb. fölment a szószékre, s beszéde végeztével újra belépett a zenekar. (…) Bizonyára a legnehezebb munkám volt.” 

     Így számolt be Haydn életrajzírójának, Griesingernek, A Megváltó utolsó hét szava a keresztfán c. művének spanyolországi bemutatójáról, mely 1787. április 6-án nagypénteken volt. Haydn még ebben az évben elkészítette a vonósnégyes-változatot is, illetve jóváhagyta a zongorakivonatot. Majd később énekszólamok hozzáírásával oratóriummá bővítette.

      Álljon itt az utolsó hét szó:
Jézus kereszten mondott szavaiból mind a 4 evangélium idéz, a következő sorrendben:

1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). 

2. „Még ma velem leszel a paradicsomban” (Lk 23,43).

3. „Asszony, íme, a te Fiad”; „Íme a te anyád!” (Jn 19,26-27)

4. „Éli, Éli, lamma szabaktani ('Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?') (Mt 27,46; Mk 16,34) 

5. „Szomjazom” (Jn 19,28). -

6. „Beteljesedett” (Jn 19,30).

7. „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” (Lk 23,46)

(Természetesen a fentiekhez hozzá kell számolni a Bevezetést és a művet lezáró Földrengés megjelenítését!) 

A Festetics palota

Háttérben a töviskorona

      

     Most nagypénteken (április 14.) a vonósnégyes változatot hallgattuk meg a Festetics palotában a Pulzus vonósnégyes előadásában. Ami Haydnban megfogott, sőt rajongással töltött el, az a klasszikus fegyelem és a kiegyensúlyozottság. A legnagyobb fájdalom csupán átcsillog az akkordokon, s meditatív jelleget ölt.

     Nem lehet véletlen, hogy ez a zenemű inspirálja a kortárs művészeket. 2010-ben Balogh Máté és Tornyai Péter egy-egy tétellel bővítette a kvartettet. Majd csatlakozott hozzájuk Horváth Márton Levente, Dargay Marcell, Kedves Csanád, Sándor László és Lackó Bálint. (2016) Így már, ha jól számolom, heten vannak.

      Két évvel korábban Dubóczky Gergely ösztönzésére Esterházy Péter „szavai” léptek a megszokottak helyére. (Megjelent: Alföld, 2014/5)

                

Irodalom:

Tillmann J. A.: Szavak a szóközökhöz (Pannonhalmi Szemle, 2016/3)

Eszes Kinga: Hét szó (Muzsika, 2016/5)

Magyar Katolikus Lexikon

Wikipedia

Fanny Mendelssohn

Fanny Mendelssohn, britannica.com

       Fanny Mendelssohn 14 éves korában édesapja születésnapjára megtanulta Bach összes prelúdiumát és fúgáját. Az apa így válaszolt az ajándékra: "Nagyon kedves, drága, de ne felejtsd el, hogy te lány vagy, s nem gondolhatsz nyilvános fellépésre."

      1829-ben bátyja, Félix, nagy, európai körútra indul, hogy magába szívja, játssza a zenét, addig Fanny készülődött az esküvőjére. Bár több mint 460 műve maradt fenn, mint zeneszerzőt elfeledték.

      Most a BBC közvetítette a nőnapon Húsvéti szonátáját, melyet eddig Félix Mendelssohnnak tulajdonítottak.

A Guardianben Sheila Hayman, Fanny leszármazottja (great-great-great granddaughter) mesélte el a történetet.


 

Ibsen és Grieg

2012. 09. 08.

     Ha valaki, mint én idősebb korba lépett, talán emlékszik, hogy milyen különös zenéje volt egy gyerekeknek szóló rádióműsornak. Moha bácsi, a törpe szólalt meg Kőmíves Sándor hangján. A zene pedig (A hegyi király csarnokában a címe), ma már tudom, Griegnek a Peer Gynthöz írt művéből való.

Ibsen, hu.wikipedia.org

 

     A másik örökzöld műsorszám volt Aase anyó halála: jutalomjáték egy nagy színésznőnek. Gobbi Hilda mondta el. 

Aase:
S ott, Peer, ott messze, mi rémlik?
Honnan jön a fény? Van ezer!

 Peer Gynt:
A vár ezer ablaka fénylik.
Hallod? Zene. 

Aase:
Tánczene, Peer. 

Peer Gynt:
Szent Péter jön kapujából
s int: jöjj be. 

Aase:
Köszön?

Peer Gynt:
Köszön. Áll
s mézízű, drága borából
tisztelve, hajolva kinál.

Aase:
Borral? De kalácsa lesz-é?

(Ibsen: Peer Gynt, 3. felvonás, ford.: Áprily Lajos)

*

     Akarsz mindent szépnek látni? Itt a recept: 

Dovre apó:

A bal szemedbe vágok,
de csak finoman – kancsal leszel.
De amit látsz, mindent szépnek érezel.
Most mély metszést jobb szembe a hártyakörnek –
(…)
Gondold meg, a szem sok éven át mi rosszat,
mi bajt, mi bosszúságot okozhat,
s a könny s ami lúgként csíp savában,
nem a szem forrásaiból ered?

                     (Ibsen: Peer Gynt, 2. felvonás, ford.: Áprily Lajos)

      *

     A romantika, mely megújította a művészetet, nemcsak az egyéniségnek adott tág teret, hanem a nemzeti kultúrának. Grieg a lipcsei konzervatóriumban tanult, de később azt vallotta, hogy ezek az évek elhomályosították látását. Koppenhágai tartózkodása idején így nyilatkozott: „A népdal volt az, amely nekem utat mutatott.”

Grieg, en.wikipedia.org

 

     Grieg és Ibsen neve összekapcsolódott. Grieget a Peer Gynthöz írt zenéje tette világhírűvé. Nem is kísérőzene ez már, hanem egyenrangú társa a költői szónak.

     Talán még egy nagy nevet ismer mindenki a norvég kultúrából: Munch. Sikolya elsősorban a szemnek szól, de fülünk is hallani véli.

Munch: Sikoly, sulinet.hu