Avenidas

Sugárutak

Sugárutak és virágok

Virágok

Virágok és nők

Sugárutak

Sugárutak és nők

Sugárutak és virágok és nők és

egy csodálójuk

     Egy berlini főiskola falán olvasható a fenti költemény, Eugen Gomringer verse. A szociális munkásokat képző intézmény évekkel ezelőtt elhatározta, hogy költői díjat ad ki. Az Alice Salomon Költői Díjat 2011-ben Eugen Gomringernek, a svájci költőnek, a konkrét költészet atyjának ítélték oda. Ugyanakkor engedélyt kértek tőle, hogy egyik verse felkerüljön az épület homlokzatára. A költő a fenti kis költeményt javasolta. Igaz spanyolul íródott a vers, mert különös módon a svájci Gomringer apuka egy bolíviai nőt vett feleségül. Eugen Gomringer felnővén, főleg Németországban tevékenykedett, verseit németül, spanyolul, franciául és angolul írta. Ha elemezni akarnám a konkrét verset, elmondanám a kíváncsi diákoknak, hogy a vers hőse sétál valamely nagyváros sugárútján (Párizs? Berlin?), gyönyörködik a virágokban és a nőkben.

     Újabban az iskola diáktanácsa úgy véli, hogy Gomringer a klasszikus, patriarchális művészet képviselője, mely szerint a nők csupán szép múzsák, sőt ez a költemény kellemetlen szexuális zaklatás, melynek a nők nap mint nap ki vannak téve. Ugyanis a „csodálatot” a férfiak olykor túlzásba viszik. Helyes lenne tehát a költeményt az intézmény faláról eltávolítani.

     Eugen Gromingenek van egy lánya, szintén költő. Ugye jól gondolom, hogy, a ma 93 éves férfiú, egykor túlzásba esett!!

Az égő ház

Fritz Cremer: Brecht, la.wikipedia

     Nagy lelkesedéssel olvastam valaha ezt a Brecht-verset Hajnal Gábor fordításában. (Helikon, 1965) Kerestem a kötetet, de nem találtam meg. Így saját fordításomban teszem közzé.

Bertolt Brecht:

Buddha példázata az égő házról

Gotama Buddha szólt a

Mohóság kerekéről, melyhez kötve vagyunk, s ajánlotta:

Mondjunk le minden vágyról, és

Így lépjünk be a Semmibe, melyet Nirvánának nevezett.

Egy napon azt kérdezték tőle tanítványai:

Milyen ez a Semmi, Mester? Mindnyájan

Szeretnénk lemondani a vágyainkról, ahogy ajánlod, de

                                                                       mondd,

Ez a Semmi, melybe belépünk,

Olyan-e mint az eggyé válás minden teremtménnyel,

Mint mikor az ember könnyű testtel a vízben lebeg, délben,

Gondolattalan, lustán lebeg a vízben, vagy elalszik, s

Alig tudja, míg takaróját megigazítva,

Gyorsan álomba merül, vajon ez a

Derűs, a jó Semmi, vagy ez a Semmi csak

Egyszerűen semmi, hideg, üres, értelmetlen.

Hosszan hallgatott Buddha, aztán könnyed szóval mondta:

Nincs válasz a kérdéseitekre.

De este, amikor sétálni mentek,

Buddha a kenyérfa alatt ült, s elmondta

Azoknak, akik nem kérdezték, a következő példázatot:

Egy égő házat láttam nemrég, a tetőt

A láng nyaldosta. Odamentem és észrevettem,

Hogy emberek vannak még benn. Beléptem az ajtón, s felszólítottam őket,

Mivel lángban áll a tető,

Gyorsan menjenek ki. De úgy tűnt,

Nekik nem sürgős.  Valaki megkérdezte,

Mialatt már a tűz a szemöldökét perzselte,

Milyen az idő odakint, vajon nem esik-e,

Nem fúj-e a szél, lesz-e ott egy másik ház,

S hasonlókat. Válasz nélkül kijöttem. Ezek - gondoltam -

Meg fognak égni, mivel nem hagyják abba

A kérdezősködést. Valóban barátaim,

Akinek lába alatt nem oly forró a talaj, s inkább marad, minthogy

Menekülne, annak

Nincs mondanivalóm. Imígyen szólt Gotama Buddha.

….

     Itt nem fejezte be Brecht. Még aktualizálta a példázatot: írt még a kapitalizmus felszálló bombázó repülőgépeiről is…  Úgy gondolom ez a példázat minden magyarázat nélkül megáll önmagában. Kései felismerés: az égő háznak talán nincs is kijárata.

Karácsony idején

2012

Jékely Zoltán, nyugat.oszk.hu

    

     December 1-jén Bécsben voltunk. Kissé elfáradtam. De lelkesen készülök 8-ára is. A buszon felolvastam egy szép részletet Jékely Zoltán verséből:

Karácsonyfa-díszítés:

(részlet)

A nagy üveggömböt illeszd középre,
ez volt mindig karácsonyfánk szíve;
vörös-arany mélységibe nézz be:
tán gyermekkorod költözött ide.

S a többi cifraságot sorra mind,
a kéményseprőt s az aranydiókat,
rakosgasd fel régi törvény szerint,
melynek betűit a véredbe róttad.

*

         Forralt bort ittunk a Leiner előtt a Mariahilfer Straßén. Mellettünk egy osztrák család. A gyermek csodálkozva mondja szüleinek: Waas?! Irigylem tökéletes kiejtését. Kis füzetembe jegyzem szavait. A fiúcska lassan felém fordul: gyanús lettem.

*

2017

A Városháza előtt

     Minden nyelv másként szép. Épp most olvasom Daniel Kehlman Tyll c. regényében, hogy milyennek tűnt a német beszéd Elisabeth Stuart számára:
     "...nyögés és éles röfögés keveréke, úgy hangzott, mintha valaki a fojtogatás ellen  küzdene,  vagy mintha az orrából visszafolyna a sör."(230)
     Elisabeth Stuart, I. Jakab lánya, a harmincéves háború "téli királyának" felesége volt. Látta magát Shakespeare-t a színpadon, Chaucer és John Donne költeményein nőtt fel.

        

Gép és ember

„Gép a fejem. Gép a kezem.” (Kosztolányi)   

     Meglepő hír volt tavaly japánban, számolt be róla a Die Zeit, hogy egy számítógépes program által írt elbeszélés bekerült egy sci-fi pályázat döntőjébe. A zsűri nem tudta, hogy a”művet” egy algoritmus hozta létre. Bírálták ugyan a szereplők lélektani ábrázolását, ugyanakkor dicsérték a cselekmény határozott vonalvezetését. Még az sem tűnt fel, hogy az intelligens robot – kissé akadozva – a végén bevallotta, hogy milyen örömöt okozott neki az írás, megszabadult bénító korlátaitól, önállóvá vált.    

     A japán programozók megadták a cselekményt és a szereplők fontosabb paramétereit. De nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben ilyen utasítást is lehet majd adni: ríkasd meg az olvasót. Sőt a program alkalmazkodhatna az olvasóhoz, ha unatkozó arcot vágna, akkor az e-book olvasó szenzorai érzékelnék ezt, és felgyorsítanák a tempót.

     Az algoritmus segítene a sorozatszerzőknek eligazodni saját labirintusaikban (Trónok harca), s akár tovább is szőhetné a cselekményt. Ken Follett 22 fős csapatot alkalmaz, és excel-táblázatot vezet a szereplőkről.

     Nem kell a szavakkal, a mondatokkal sokat küszködni. Ady még elvérzett egy gondolaton, de hol van már a tavalyi hó.

     Elcsúszik a hangod, hamisan énekelsz? Helyre lehet hozni a szoftver segítségével. Sőt a program zenét is szerezhet! A számítógép jobb képet tud festeni Rembrandt stílusában, mint maga Rembrandt.

                          „Sírtam, nevettem az úton. / Én, ember, én. Emlékezem.” (Kosztolányi)

     Egy másik interjú a NZZ-ben (René Scheu) arról szól, hogyan születnek meg Jonathan Franzen regényei. Reggeli után az elsötétített "irodájában" kezdi napját Franzen. Itt semmi sem terelheti el figyelmét az írástól: "megpróbálok tovább álmodni, miközben már ébren vagyok. Olyan hangokra figyelni, amelyek nincsenek ott. Így jutok olyan állapotba, melyben a képzelet valósággá válik. Azáltal, hogy elszigetelem magam a külső zajtól. Ebben az állapotban minden apróság jelentőssé válik.

(…)

     Az írás számomra hosszadalmas folyamat, nagyon sok időre van szükségem ahhoz, hogy a személyek és a tárgyak, melyeket a történet összeköt, körvonalazódjanak és elmélyüljenek. Az anyagot a nem fiktív valóságból nyerem, mely az írás során - jó esetben - önmagán túlmutató értékkel gazdagodik. A mindennapi élet legtöbbször az marad, ami volt, mindennapi és jelentéktelen.”