A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peter Greenway. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Peter Greenway. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 14., kedd

Ábrahám Berlinben



 2015. 08 15.

Ábrahám Berlinben

Cavaraggio: Izsák föláldozása, 1606
  
      Idéztem már többször is Ábrahám és Izsák történetét. Most újra kezdem egy kiállítás kapcsán, mely Berlinben, a Zsidó Múzeumban nyílt meg, s NZZ tudósítója számol be róla. S aki, rögtön a lényegre térve, úgy véli, tudja, mit kellett volna felelnie Ábrahámnak, amikor meghallotta az Úr utasítását: „Teljesen biztos vagyok benne, hogy a fiamat nem kell megölnöm. S abban is, hogy te, aki megjelentél nekem, nem vagy isten…”
      Ez lett volna az egyetlen értelmes reakció az állítólagos isten hangra. Ahogy Kant véli: teljességgel lehetetlen, hogy az ember érzékeivel felfogja a „Végtelent”…
      A bibliai történetben (Mózes, 1, 22, 12) Ábrahám másodszor az Úr angyalát hallja: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.”
      Mit tartson az ember – folytatódik a cikk - egy olyan Istenről, aki kegyetlen játékot űz a benne tökéletesen megbízó emberrel, arra kényszerítvén, hogy föláldozza gyermekét?
      Peter Greenway, a kiállítás rendezője (Saskia Boddekével együtt) az Engedelmesség címet adta a kiállításnak: „Öreg férfiak története, akik engedelmességet követelnek, és fiatal férfiakat a háborúba küldenek…”
      Nota bene: 100 évvel ezelőtt már egy éve tartott az I. világháború.

     Stefanie útja hazafelé

     "Napjainkban földgolyónk története - végre - csakugyan oszthatatlan egész, de az emberiség oly régóta álmodott egységét az ide-oda vándorló háború valósítja meg és biztosítja. Az emberiség egysége azt jelenti, hogy nincs hely, ahova bárki is megszökhetne." (Kundera: A regény művészete, 1986)

      Stefanie meráni nyaralásából utazik haza, s Bozenben (mennyivel szebb olasz neve: Bolzano) kell átszállnia München felé. A kis pályaudvaron gyülekeznek a menekültek is. A segítők vizet és élelmet osztanak, a rendőrök figyelnek. Az utas kevés. Stefanie egy dél-tiroli házaspárral helyet keres az egyik fülkében. Egy csapat menekült is fölszáll, s megpróbálnak elbújni a fülkékben az ülés alatt. Stefanie elutasít egy szenegáli fiút: reménytelen, a rendőrök úgyis felfedeznek, s leszállítanak a vonatról.
      A menekültek csoportját Kufsteinben leparancsolják a vonatról. Az itteni gyűjtőtáborban fognak dönteni további sorsukról. A piros pulóveres is ott van azok között, akiket körbe fognak a rendőrök.
      Stefanie gyötrődik, szemrehányást tesz magának. A vonat már Bajorországban jár, amikor észrevesz egy suhanó árnyat… A piros pulóveres! Utána megy, megtalálja az ülés alatt. Hihetetlen. Hogyan sikerülhetett neki? Pénzt, csoki szeletet nyom a kezébe. Hadd legyen tiszta a lelkiismerete. Más nem is kell neki. A szenegáli sugárzik a boldogságtól. Sikerült! Németországban van!

Bolzano (Bozen), www.wienstrasse.com