Szövetségek

      2013. 01. 29.

Michelangelo: Jeremiás próféta

     Hahn István lesz a vezetőnk, amikor áttekintjük a Biblia könyveit. Az Ószövetséget a keresztények a következő sorrendben olvashatják: 1. Mózes öt könyve 2. történeti könyvek, ide tartozik Jób könyve is, mert azt történetinek vélték 3. Bölcsesség könyvek, ide sorolták a Zsoltárok könyvét, valamint az Énekek énekét. 4. A próféták könyvei: négy terjedelmesebb, tizenkét kisebb terjedelmű.  

     Mint korábban a kanonizációról írtam, az Ószövetség mintegy ezer évet fog át a legkülönbözőbb műfajokban. Nem minden része vallásos célzattal keletkezett, de ebben az összeállításban azzá vált. Az Ószövetség és az Újszövetség elnevezése Jeremiás könyvének (Jer 31,31) egy részletén alapszik, amikor is így szól az Úr:

„Eljön az idő, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amelyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről. …. Törvényemet a belsejükbe helyezem, a szívükbe írom be.”

     A keresztények úgy gondolták, Jézus fellépésével és tanításával köttetik meg az új szövetség. Könyvei az i.sz. 60-as és 130-as évek között keletkeztek. Alkotói, összeállítói tudatosan „szent iratokat” hoztak létre, egy vallási közösség tanításait foglalták össze. Az Újszövetség kanonizálása is hosszú folyamat. A mai kánont 397-ben állapították meg, majd 405-ben I. Ince pápa áldását adta rá.

     Hahn István felhívja a figyelmet arra, hogy milyen párhuzamosságok figyelhetők meg a két gyűjtemény között: Mózes öt könyvének a négy evangélium felel meg, a történeti könyveknek az Apostolok cselekedetei, a próféták könyveinek az apostolok levelei, Dániel könyvének (apokaliptikus irodalom) pedig János jelenései.

     Míg az Ószövetség nyelve héber, az Újszövetség görög nyelven maradt ránk. A kódexek őrzik a legrégebbi, nem teljes fordításokat. Majd nyomtatásban is megjelent egy-egy részlet. Az Újszövetség első teljes fordítása Sylvester János nevéhez fűződik, 1541-ben jelent, s ez az első Magyarországon nyomtatott könyv. Előszavát disztichonban írta meg:

„Próféták által szólt rígen néked az isten,
Azkit igírt, vígre megadta fiát.
Buzgó lílekvel szól most es néked ez által,
Kit hagya, hogy hallgass, kit hagya, hogy te kövess.
…..
Azki zsidóul és görögül, és vígre deákul
Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul:
Minden nípnek az ű nyelvín, hogy minden az isten
Törvínyinn íljen, minden imádja nevít.”

Ruth

 2011. 10. 10.

     Ruth könyve hál’ istennek (Istennek) rövid volt. Valami idilli hangulat tükröződött ebből a részből. Jól esett egy picit pihenni a sok harc, küzdelem, kinyilatkoztatás, büntetés, leszámolás között. Ruth odafekszik a mezőn az alvó Boáz lábához, s ez elég ahhoz, hogy jól alakuljanak a dolgok. Ráadásul a leszármazottak közt ott van Dávid király! A násznak tehát mindenképpen meg kellett történnie.

     Fel kell fedezni újra Victor Hugót, akinek szép versét Nemes Nagy Ágnes fordította magyarra: Az alvó Boáz címmel. Egy körkérdésre, mely azt tudakolta, ki a legnagyobb francia költő, Gide így válaszolt: „Victor Hugo, sajnos.”

Chagall: Ruth és Boáz, galeriart.cz

 

 Az alvó Boáz

Elcsigázta a nap, Boáz lefeküdött.
Szérűjén szüntelen, estig munkálva fáradt,
aztán szokott helyén vetett magának ágyat,
s aludt, rakott búzás, telt vékái között.

Bár gazdag, s mezein néki ért búza, árpa,
mégis jóra hajolt ez aggastyán szíve,
malmainak vizét sár nem mocskolta be,
nem rejtett ördögöt kohótüzei lángja.

Szakálla színezüst áprilisi patak.
Kévéje sose volt gyűlölködő, se fösvény,
látván egy-egy szegény tallózgatót a földjén,
- Hullassatok kalászt szándékkal - szólt az agg.

Biztos haladt Boáz, nem csábította rossz út,
ruhája hófehér becsület s tiszta len;
s mert a szegény felé tárultak szüntelen,
búzás-zsákjai úgy buzogtak, mint közös kút.

És jó gazda Boáz, rokoni szíve hű,
nagylelkű, bőkezű, habár takarni is tud,
s asszonyszem követi, inkább, mint bármely ifjút,
mert szép a fiatal, de a vén nagyszerű.

Az agg, ki visszatér forrásához az árnak,
örök napokhoz ér, s elhágy futó napot;
az ifjú emberek szemében láng ragyog,
ámde a vén szeme világossággal árad.

Aludt, övéi közt, az éj ölében ő,
mint roppant házromok álltak körben a kazlak,
az aratók sötét csomókban szunnyadoztak -
s mindezek ideje az ősi ősidő.

Izráel törzseit akkor bírák vezették;
órjások lábnyomát leste a meggyötört
ember, sátraival bolyongva, és a föld
az özönvíz nyomán lágy, iszamos, vizes még.

Miként Jákob aludt, miként aludt Judit,
a hunyt-szemű Boázt lombbal takarta sátra;
s látta a mennyei kaput félig kitárva,
és hogy feje fölé álom ereszkedik.

S álmában álmodott Boáz egy deli tölgyet,
öléből nőtt ki az, s a kék égig hatolt,
nemzedék lánca nyúlt, kanyargott rajta följebb:
király dalolt alant, s fönt isten haldokolt.

És mormolta Boáz belső szóval a csöndben:
"Miként lehetne, hogy e tölgy tőlem fakad?
Éveim számjegye nyolcvanon túlhaladt,
és nincs nekem fiam, s nincs többé asszonyom sem.

Akivel háltam én, társam rég elhagyott,
Uram! s ágyam helyett ágyadat elfogadta;
és most is úgy vagyunk vegyülve és tapadva,
hogy ő még félig él, s én félhalott vagyok.

Nemzetet nemzenék? Higgyem hiedelemmel?
Hogy lenne gyermekem? Amikor fiatal
az ember, reggele még csupa diadal,
a nap az éjszaka öléből győztesen kel,

ámde reszket a vén, mint télben nyírfa-ág;
özvegy vagyok, magam, leszáll reám az este,
s úgy hajtom lelkemet a sír felé, repesve,
mint szomjazó barom a vízre homlokát."

Ekként beszélt Boáz, álomban, s révületben,
s szemét Isten felé emelte, húnyva bár;
cédrus nem érzi meg, ha tövén rózsa serken,
s ő nem érezte meg a nőt lábainál.

Amíg ő álmodott, ott feküdt lába mellett
a moabita nő, Ruth; keble meztelen,
s holmi sugárt remélt, amellyel hirtelen
a vágyott ébredés világa földerenghet.

És nem tudta Boáz, hogy asszony nyugszik ott,
és nem sejtette Ruth, hogy Isten mire céloz,
friss illatot lehelt nyalábnyi aszfodélosz,
és Galgala fölött lágy szellő futkosott.

Az árnyék nászi volt, fönséges, ünnepélyes,
angyalok szálltak ott bizonnyal, rejtezőn,
mivel át-átcsapott az éjjeli mezőn
valami kék, amit az ember szárnynak érez.

Alvó lehellete Boáznak a mohán
csobogó patakok neszével összeolvadt.
Az év legédesebb hónapja volt e hónap,
liliom virított a dombok homlokán.

Tűnődött Ruth, Boáz aludt; e csöndes órán
föl-fölcsendült a nyáj kolompja téveteg;
jóságot hullatott az ég a föld felett,
s a fekete füvön inni ment az oroszlán.

Aludt Ur városa, aludt Jerimadeth,
csillagokkal sűrűn tarkállt az éjszín égbolt,
s az árny e szirmai között a tiszta félhold
nyugaton csillogott, és Ruth elmélkedett,

fátylai közt szemét félig kinyitva, ébren
tűnődött, hogy vajon az örök aratás
mely hanyag istene, mentében mely kaszás
hagyta e színarany sarlót az égi réten.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása)

V. Hugo, hu.wikipedia.org

Kanonizáció

 2011. 10. 30.

     Hahn István beszélt egyszer az ezer évet átfogó bibliai könyvek kanonizációjáról (A Biblia világa, 1981.) Mint tudjuk, a legkorábban bibliai szöveg Debóra éneke az i.e. 12. századból való (A bírák könyve, 5. rész):

„Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek!
Én most az Úrnak éneket mondok,
Zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.”

     A legkésőbbi Dániel könyve, mely utal az i.e. 2. század eseményire is, ebből is lehet következtetni keletkezésének korára. Dánielt, az „álomfejtőt” nem bántják az oroszlánok: „Az én Istenem elküldte angyalát, és az bezárta az oroszlánok száját, úgyhogy nem bántottak engem.” (Dániel könyve, 6. rész)

 

Dániel, wikipedia.org

     A „mértékadó” könyvek összeállítása az i.e. 440 körüli években kezdődött, s összefügg Esdrás tevékenységével, aki Mózes tanításait az egész nép számára kötelezővé tette. A judeai Jamnis város rabbinikus iskolája még hozzátette a már meglévő könyvekhez az Énekek énekét, a Salamon királynak tulajdonított könyveket és az Eszter könyvét. I. e. 100-ban véglegesen kialakult az Ószövetség 24 könyve. (A héber beosztás szerint.)

     Az egyiptomi Alexandriában kibővítették a gyűjteményt Tóbiás, Judit, Ben Szira, és a Makkabeuok könyveivel. Itt készült a görög fordítás, melyet Septuagintának neveznek, ugyanis a legenda szerint 72 bölcs munkája. A keresztény egyházak a Septuagintát fogadták el érvényesnek. A végleges változatról a tridenti zsinat döntött.

     Viszont Luther bibliafordítását az eredeti héber változat alapján készítette, de a görög fordítás alapján. Ezért tartalmaz a protestáns Biblia 39 könyvet, míg a katolikus 45 ill. 46 könyvet. A katolikus változatban szerepel még a Makkabeusok két könyve, Tóbiás könyve, Judit könyve, a Bölcsesség könyve, Jézusnak, Szirák fiának könyve és a Báruk könyve. A könyvek száma azért változhat, mert Jeremiás könyvei hol egynek, hol kettőnek számítanak.

     Meg kell említenünk Hieronymus (Jeromos) egyházatya vállalkozását (élt: i. sz. 340-420 között, nem azonos a bibliai Jeromossal) Fordítása meglehetősen népszerű lett, ezért is nevezték Vulgatának. Luther Újszövetsége 1522-ben, Ószövetsége 1534-ben jelent meg. Amikor Wartburg várában voltunk, láttuk a kis toronyszobát, ahol dolgozott, s ahol az ördöghöz vágta tintatartóját, amikor az kísérteni merészelte. A tintafolt ma is ott van a falon!

     Károli Gáspár 1590-ben, Káldi György 1626-ban adta ki bibliafordítását magyar nyelven.

Judit

2011. 12. 18.             

     December 10-én, amikor másodszor mentünk Bécsbe, Judit napja volt. Híres Juditokat kerestem, s így találtam rá Judit könyvére, mely a katolikus Bibliában olvasható. Szerzője ismeretlen. Keletkezési ideje Kr. e. 1. század. Nem krónika, nem igaz történet, de mégis tükrözi korát. A makkabeusok kiharcolták a függetlenséget (Kr. e. 142), de 80 év múlva (Kr. e. 63-ban) a római csapatok bevonultak, a függetlenség elveszett.

            Nebukadnezár (ismertebb nevén Nabukonodozor), aki az „asszírok” fölött uralkodott „Ninivében”, kezdetben csupán a médeket, majd minden nyugati országot meg akart hódítani: „a föld egész felszínét katonáim lábával fedem be…”

            Holofernesz volt a hadvezére, akinek csupán Judea nem hódolt be. Érzékletes leírás: látjuk magunk előtt, hogyan szállják meg a védők a legmagasabb hegyek csúcsait, a hágókat. Achior úgy beszél a zsidókról, hogy most egységben vannak Istenükkel, nem lehet legyőzni őket. (Ha vétkeznek Isten ellen, az romlásukat okozza. Zrínyinél, Kölcseynél ugyanezt olvassuk, csak a magyarokról.) Judit: „A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen.

            Holofernesz körülzárja őket, és a kiéheztetés eszközéhez folyamodik. Betulia, az ostromlott város már majdnem feladja, mikor jelentkezik egy (fiatal) özvegy, aki „nagyon szép volt, s egész lénye vonzó!” És okos, hősies, önfeláldozó. („Olyan tettet viszek végbe…!) Mert az rendben van, hogy az Úr szereti népét, a népnek is kell tennie valamit.

            Judit az „öröm ruhájába öltözött (…) lábára sarut húzott, s föltette nyakláncait, karpereceit, gyűrűit, fülönfüggőit, s minden ékszerét. Olyan szép lett, hogy minden embernek magára vonta tekintetét, aki csak látta. Szó, ami szó, Holofernesz csapdába esett. A bortól megrészegedve hevert ágyában, amikor Judit fogta a nagy hadvezér kardját, s „minden erejével kétszer lesújtott a nyakára, és levágta a fejét.”

            Így mutatott Judit példát népének, s most már rátámadtak az asszírokra, és elűzték őket.

            A bécsi Kunsthistorisches Museumban látható az alábbi festmény, Johann Liss műve (1595-1600 k.) Érdemes még tanulmányozni Gentileschi, Cavaracggio és Klimt Juditjait is.

                                                                                                               artclon.com

Énekek éneke

     Nemrég az egyik német rádióadón felolvasták a Énekek énekét, a Biblia egyik legcsodálatosabb szövegét, melynek érzékisége, merész képei, drámaisága, zeneisége évszázadokon keresztül csodálatba ejti olvasóját. Németül Hohelied – fenséges dal a címe, Luther fordítása nyomán.

     A költemény erotikus tartalmát, a menyasszony és a vőlegény vágyakozását, majd egyesülését az ókorban és a középkorban többnyire, mint Isten és ember viszonyát értelmezték. Sőt Szulamitban Máriát látták megtestesülni.
     Valójában a mű nem más, mint menyegzői és szerelmi dalok füzére, egy férfi (vőlegény), és egy nő (menyasszony/Szulamit) egymás iránti heves vágyát, nagy szerelmét, végül a szerelmi beteljesülést ábrázolja. A vőlegény nem lehet Salamon, mert ő több száz évvel korábban élt.

     Természetesen jók az eredeti bibliai szövegek, a szó szerinti fordítás, de mégis Babits Mihály fordítását szeretném idézni, az egész mű kis részletét, mely a Nyugtalanság völgye c. kötetben jelent meg. Babits saját ízlése szerint formálta át a szöveget, de minden motívum az Énekek énekéből való. A bevezető megszólítás után sorra veszi a kedves testrészeit. Majd az utolsó előtti versszak második sorának hasonlataival érzékelteti a szerelem igazi nagyságát:

„mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.”

     Az utolsó versszak a nagy vallomás, a nagy indulat lecsillapodását jelzi. A zárlat egyszerre bibliai és reneszánsz utalásokkal teljes. (Megjegyzés: fontos, hogy olyan Bibliát olvassunk, ahol jelölve van, mikor, ki beszél. Csak így érthetjük meg igazán az Énekek énekét. Az interneten van ilyen.)

Babits Mihály: Énekek éneke

- Salamon király könyvéből -

Szép vagy, óh szerelmesem, szép! Lábadat sarú diszíti, ritka drága gyöngyű;
tomporodnak körülete, mint a mesterek kezébül kikerült kösöntyü.

Lábadszára mint aranyszín fundamentumon szökellő karcsú oszlop, márvány;
a te két emlőd nyugalma, mint a liliommezőkön legelő két bárány.

Köldököd mint illatozó olajok nyomától síkos szép kerekded csésze
Hasad mint a zaffirokkal rakott elefánttetemnek drága tündöklése,

Hasad mint a liliommal köröskörül megkerített dús gabonaasztag;
karod ámbraszín pereccel, két kezed nehéz gyürükkel aranyosan gazdag.

Balkezed a fejem alatt, jobb kezeddel megölelgetsz, megcirógatsz, édes;
nyakad mint a karcsu torony kimagaslik hasonlóan Libanon hegyéhez.

Nyakad mint a Dávid tornya; méz csepeg nyelved hegyéről; ínyed édességes;
fogaid mint most fürösztött tiszta hófehér juhocskák; ajakad tömjénes.

Halántékod mint a sűrű selyem lomb közül kitetsző darab pomagránát;
szemed mint a kék halastó; arcod ékességeinek ki mondhatja számát?

Tégy engem mint egy pecsétet a te kebeledre, mint egy bélyeget karodra,
mert kemény a szerelem mint a koporsó, és erős mint nagy vizeknek sodra.

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőre, illatoznak künn a mandragórák,
már a szőllő is virágzik, s kifakadtak ajtónk előtt a gyümölcshozó fák.

Babits, users.abu.hu