Őszi élmények

 Grendel Lajos-idézetek

     "Ebben a világban csak úgy lehet boldogulni, ha mást gondolsz és mást mondasz. Sose azt mondd, amit gondolsz, hanem mindig az ellenkezőjét. Mert ha nem így teszel, börtönbe csuknak."
             (Vigyázat, ezt még a szocializmusról írta!)

     "... az idő annak a következménye, hogy van halál. Vagy éppen fordítva: idő és halál ugyanaz. Egy másodperc megállás sincs számunkra. Azt látjuk, hogy előbb-utóbb minden a fölismerhetetlenségig megváltozik körülöttünk."
             (A két idézet az Einstein harangjai c. könyvből van.)


Élmények

1

     A Notre Dame-i toronyőr c. musicalt először - sok évvel ezelőtt - Berlinben láttuk. Magyar szereplői is voltak az előadásnak , melyben varázslatos módon lézertechnikával a szemünk előtt épült fel a katedrális. 

     Ebben az évben már másodszor néztük meg az Operettszínházban a darab próbáját. (Közben bemutatták a Szegedi Szabadtéri Színpadon!) 
     Sokkal több részletet észrevesz így az ember, ugyanúgy, mint amikor kétszer olvasol el egy könyvet.
     Romantika a javából. Nagy szenvedélyek, önfeláldozás, a cigányok vándorló népe. Érdekes, mintha némelyik mondat a mához-a mából szólna: "...meg kell állítani őket!"

2 

     Nemrég végighallgattam Verdi operáját, A trubadúrt.

     Fő motívumai: a gátlástalan birtoklásvágy (Luna), a bosszúvágy (Azucena) s az önfeláldozás/lemondás (Leonóra). Az utóbbi - már nem vagyunk a romantika korában - nem aktuális.

Karlskirche

       "Az idő térré változik. Másként hogyan is tudnánk felfogni változásait." (Bánki Éva)  

              Bécsi séta   

Karlskirche, commons.wikimedia.org

      

     Bécs egyik jelképe a Karlskirche hatalmas zöld kupolája, a két csavart oszloppal, melyek a római Traianus-oszlopot idézik fel. Különlegessége, hogy kevésbé van beszorítva különféle épületek közé, mint a Peterskirche vagy akár a Stefansdom.

     1713-ban újra pusztított a pestis Bécs városában - immár hetedszer két évtizeden belül. Ekkor VI. Károly (1711-től német-római császár, ill. III. Károly néven magyar király) a Stefansdomban fogadalmat tett: ha megszűnik a pestis (8000 halott ), templomot emeltet Borromeo Szt. Károly tiszteletére, aki 1567-ben Milánóban érseki tisztéhez méltóan viselkedett: ápolta, vagyonával segítette a betegeket. Szentté is avatták 1610-ben.

          (Közbevetőleg: a gyakran támadó pestis pusztításának egyik jeles ábrázolója, Manzoni a Jegyesek c. regényében (1827) írja, hogy Milánóban, 1630-ban kristálykoporsóban vitték körbe a halott főpásztor földi maradványait, hogy vele űzzék el a járványt.)

     A két Károly (császár és a szent) templomára már 1714-ben elkezdték gyűjteni az adományokat. 1715-ben VI. Károly Bernhard Fischer von Erlach terve mellett voksolt. 1716-ban került sor az alapkőletételére. Felszentelésére majd húsz évvel később, 1737-ben került sor.

     VI. Károly személyes patrónusának alakja a templom minden szegletében ott van: a csavart oszlopok az ő áldozatos életét mutatják be. Az oszlopcsarnok fölötti timpanon Bécs látképét és a pestisjárvány megszűnését ábrázolja. A latin felirat a császár szava: Vota mea reddam in conspectu timentium Deum, azaz Eleget teszek fogadalmamnak azok szeme láttára, kik istent félik. (22. zsoltár)

     Az oromzat fölötti szobor is Szt. Károlyt ábrázolja. Mögötte sorban "attributumai": a Vallás, az Irgalmasság, a Bűnbánat és az Imádságos buzgalom. Lorenzo Mattielli alkotásai.

     Ha belépünk a templomba, a főoltár felett ismét Szt. Károlyt látjuk, amint arany fénysugarak között, angyalokkal és puttókkal a mennybe emelkedik. Nem véletlenül juthat eszünkbe Bernini Szent Teréz extázisa.

 

A szentély Borromeoval

     Középen állva tekintetünk önkéntelenül fölfelé, a kupola freskóira irányul. Először csupán a színek nyűgöznek le, ahogy úsznak a magasban. Az ovális kupola harmonizál  a belső tér alaprajzával. Majd a lift felvisz a magasba (32,5 m), s egész közelről csodálhatjuk meg Rottmayer vízióit. S fentről még jobban szemügyre tudjuk venni a fölfelé igyekvő Szt. Károlyt is.

     Amikor Rottmayr 1725-ben elkezdte a munkát, már túl volt a 70. évén. 1730-ig, haláláig dolgozott rajta. Ez volt a harmadik nagy, (1150 m²) kupolafreskója. Már korábban is (Peterskirche, a salzburgi Dreifaltigkeitskirche) a földöntúli, a határtalan, az Istenhez vezető út érzékeltetésére törekedett. A felhőkre és a felhők mögötti nagy kékségre helyezi a nagy jelenetet: Szt. Károly könyörgését. Innen kiindulva alkotta meg külön univerzumát, melyben az isteni és az emberi világ rendje feltárul: "Ahon nyitva látom Istennek országát…" (Zrínyi). Nincs középút: vagy fönt, az isteni szféra, vagy lent az ember szenvedésteli, bűnökkel terhelt világa.

      Károly térdre hullva kéri Istent, hogy vessen véget a pestisnek, adjon békét és jólétet azoknak, akik bíznak benne. Szűz Mária van mellette, aki Isten felé mutat. Krisztus, a legfőbb közvetítő, itt nem Isten mellett ül, hanem az Isten és az ember között lebeg, alattuk a földgolyó. Bal kezével sebére mutat, jobbjával a keresztre, ahol megfeszítették. Mintha azt mondaná: segíts nekik, értük szenvedtem.  Mihály arkangyal, az isteni jóindulatot megelőlegezve, kardját a hüvelyébe dugja, a békét jelképezi.

     A kupolafreskó további részleteiben a három legfontosabb isteni erényt mint követendő példát mutatja meg Rottmayr. Ha a kereszttől fölfelé indulunk, az óramutató járásával egyezően, akkor első a Hit.

A Hit, 1020-wien.at/karlskirche.php

      A Hitet ábrázoló jeleneteket-alakokat Rottmayer a Karlskirchét felidéző templom köré csoportosítja. A Hit allegóriája a keresztet tartja a templom fölé. Jobbra vannak a szent könyvek és Péter ezüst és arany kulcsa. A bal oldali angyal sisakkal, harci öltözékben a pápai tiarát tartja. Az Egyház (Eglesia) díszes köpenyben az örök szövetség kelyhét tartja. Bal oldalt lenn vannak a különböző bűnök. Luther Bibliáját egy angyal akarja elégetni…

A Remény, 1020-wien.at/karlskirche.php

      A következő stáció a Remény. Ujja fölfelé mutat, de tulajdonképpen Isten, Krisztus és Mária irányába. A legfontosabb jelképe a horgony, legyen mivel kapaszkodni, másrészt az angyalok tartják az Állhatatosság oszlopát, lábaiknál az Alázat. Jobbra a mérleg, azaz a kiegyensúlyozottság, az egyszerű étel, s a korsóban a tiszta víz. 

A Szeretet, 1020-wien.at/karlskirche.php

     Végül elérkezünk ahhoz az erényhez, melyről Pál apostol olyan szépen szólt, a Szeretethez. A Szeretet mindenekelőtt a kisdedet tápláló anya. A Szeretet cselekvő: enni ad az éhezőnek, inni a szomjúhozónak, pénzt a zarándoknak.

       

     A Karlskirchét 1737-ben szentelték fel, s VI. Károly halotti miséjét is itt tartották 1740-ben.

Irodalom: 

Dr. Maria Missbach: Die Wiener Karlskirche

Túlcsordul

     A Madách Színház Shakespeare Fesztiváljának keretében Takács Ferenc a Shakespeare-kultuszról tartott előadást. Előrebocsátotta, hogy ünneprontó akar lenni, mint III. Richárd, persze nem olyan mértékben.

     Takács Ferenc részletesen bemutatta, hogy vált az évszázadok során Shakespeare "félistenné", akiről Petőfi kijelentette, hogy a "teremtés fele". Ugyanakkor megidézte azokat is, akik merészeltek kritikai megjegyzéseket tenni a géniuszról.

*

     Elsőként – bizonyára személyes élmény - felidézte Ruttkay Kálmán alakját, aki az 50-es években az akkori összkiadás utószavában a Periclesről akarta megfogalmazni kifogásait, melyek sehogy se illettek a Shakespeare-ről szóló himnikus beszédbe. Enyhítenie kellett a kritika élét a kívánalmaknak megfelelően. S amikor a BBC-sorozatban újra megjelent a Pericles, ismét Ruttkay Kálmán foglalta össze a tudnivalókat Shakespeare-nek erről a kevésbé sikerült művéről. A darab gyengesége másoknak is feltűnt:  Alexander Bernát így mentegette Shakespeare-t: "Egészen lehetetlen, hogy Shakespeare írta ezt a művet, ezt mindenki láthatja, akár futólag olvassa, akár nagy figyelemmel tanulmányozza a darabot. Semmi ehhez hasonlót Shakespeare nem írt és nem írhatott." (W. Sh.: Pericles, Ruttkay Kálmán utószavából, 1986)

*

     A véletlen jóvoltából 1978-ban Kecskeméten láttam a Periclést. Lenyűgöző előadás volt. Ruszt József rendezése varázsolta remekművé?

*

     Nagyobb súllyal eshetett latba Shakespeare megítélésében T. S. Eliot véleménye a Hamletről. Eliot ítélete a Hamletről lesújtó: „A darab nem Shakespeare remekműve; ellenkezőleg, mindenképp művészi fiaskó." (T. S. Eliot: Káosz a rendben, 1981, ford.: Takács Ferenc) Mint műalkotást a Coriolanust, illetve az Antonius és Kleopátrát sokkal jobbnak tartja. De miért elhibázott a Hamlet? Mert "Hamlet az ember olyan érzelem rabja, mely kifejezhetetlen, ugyanis túlcsordul a megjelenő tényeken."

*

     Érdekes ez a túlcsordulás-elmélet. Lehet, hogy annak idején pont ezt élveztük Gábor Miklós játékában? Amikor a fegyelmezett, fekete-fehér színészből kitör a sötéten izzó indulat: „Látszik asszonyom? Látszikot nem ismerek! És jön, egyik sor a másik után… Nem e sötétszín köntös, jó anyám, sem a szokott gyászöltözet… ingerültségem horgai már belekapnak a húsba, már ficánkol a hal, vagy inkább én ficánkolok, a vers ritmusa, a jelentős mondatok, a sűrű kifejezések, a képek ellenállhatatlan ereje egyszerre megfeszítik a zsinórt: elvesztem, a harc elkezdődött (…) a szavak váratlanul, gyorsan támadnak rám, egy pillanatra sem lehetek hanyag, mert már ki is mondtam őket, elszabadultak tőlem… „ (Gábor Miklós: Tollal, 1968)

*

     Előadásának vége felé megenyhül az előadó, s Szabó Magdát idézi:  

     "Valamikor kislánykoromban megfogadtam, hogy ha egyszer sikerül eljutnom Stratfordba, Shakespeare szülőhelyére, a templomba, ahol eltemették, letérdepelek sírja előtt – hadd térdeljek már én is egyszer életemben, ahogy a máshitűek szoktak.…

     Nem lehet leírni, mit érez az ember, ha ott áll a költő templomában egy furcsa, nyakbodros, kifestett, kopasz, pufók férfi mellszobra alatt, s a földön, a kripta tetején azt olvassa, hogy itt nyugszik az a költő, aki a legnagyobb irodalmi élménye volt, s még holtában is átkot mond – sírja felirata szerint – azokra, akik megzavarnák lenti nyugalmát. Csak állok, nagyon buta képet vághatok, mert nagyon meg vagyok hatva. Még fenn a nap, rézsútos, szelíd sugarak hullanak a hajamra. …

     Most már magam vagyok, egészen egyedül. Letérdepelek, kicsit nehezen, mert hiszen engem nem tanítottak térdepelni. Ráhajtom a homlokomat a kezemre, s arra gondolok, nem tudom azt mondani magamban, hogy „Szervusz, Vilmos!” Nem tudok mondani semmit. A perc súlyt és dimenziót kap, pörögve hullni kezd, aztán megállapodik, s örökre megáll az időben az emlékek között. (Hullámok kergetése, 1963)

A Tchibótól Canova szobráig

2012

          Az ember nemcsak fülével akarja megtapasztalni a szépet (Mozart, Bach, Csajkovszkij, Dvořak), hanem szemével is (épületek, szobrok, képek). A „hivatalos” program után (Arsenal), újra jártuk Bécs utcáit, hogy ismerősként köszöntsük a tereket, meghitt szögleteket, színeket. Lehet-e egy város nemcsak ember vacka, de műalkotás?

Mozart várja az adakozókat

          

     Nehéz kenyér. De a számlát itt is ki kell fizetni.
                                                        
                                                         *

     A Tchibo. Nálunk is van már. Otthon is ugyanolyan kedvesen kínálják a capuccionót, de nekünk a Grabenen kávét inni szertartás.

Kedvenc helyem

                                                           *

Az Augustienerkirche egy régi lapon

       Összefutunk E-vel és férjével. Kérdezem, hogy látták-e már Canova művét, a Mária Krisztina síremlékét. Nekem is „jól jön”, hogy bemegyünk a nevezetes templomba (Augustienerkirche), mely több száz éven át épült, s több korszak hagyta rajta nyomát.

A templombelső

     A hozzá kapcsolódó kolostort I. Albert fia, III. vagy Szép Frigyes alapította fogsága után, 1327-ben. A Loreto-kápolna különlegessége, hogy a Habsburg-család elhunyt tagjainak szívét itt őrzik ezüst urnában. A szívnek szimbolikus jelentősége van: a lelket, a személyiséget jelképezte már a középkorban is. Habsburg Ottó végrendeletében meghagyta, hogy szíve Pannonhalmán nyugodjon, mivel az itteni bencések tanították, s szerette Magyarországot.

     A templom legértékesebb műkincse Antonio Canova alkotása a Mária Krisztina főhercegnő síremléke. 1798-10 között készült. (Mária Krisztina Mária Terézia legkedvesebb lánya, Albert Szász-Tescheni hercegnek, az Albertina alapítójának a felesége volt.) Gyulai Gergely a következőképpen írja le a remekművet: a piramis formájú kriptába az Erény lép, kezében az urnával. Balra mögötte a Nagylelkűség, egyik oldalán szakállas, öreg koldus, a másikon egy kisgyerek. Jobbra a síró oroszlán és a szárnyas géniusz. A piramis közepén Mária Krisztina portréja, melyet egy nőalak emel magasba…
    Számomra legjobban az oroszlán alakja közvetíti a gyászt és a megrendültséget. Mária Krisztina arcképén a saját farkába harapó kígyó alkotja a keretet, mely az örökkévalóság jelképe.

Canova műve

                                                          *

     Most lelki szemeimmel újra látom Canovának egy másik művét, a Kunthistorisches Museum lépcsőházát „szent hellyé" avató szobrát: Thészeusz legyőzi a Minótauroszt. Ahogy az erő győzelmesen feszül és hajlik, a nemtelen pedig gyötrődve enged, azt senki szebben nem ábrázolta Canovánál.

Canova: Theseus, picasaweb.googl.com