A teremtés

 2014. 04. 23.

     A világ teremtése, ahogy a Bibliában olvassuk, egyedül Isten műve volt (monoteizmus). Ő hozott létre mindent. Felette állt az általa megalkotott világnak. Ám nem egyszerre teremtett meg mindent, hanem lépésről lépésre.

     „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” 

     A föld először rendezetlen, kaotikus formában létezett, kietlen volt, mindent víz borított. (Az idézett bevezető mondat nélkül mindez kísértetiesen hasonlít a görög és más mítoszokra, s inkább keletkezés lenne..) A föld „csinosítása” tulajdonképpen a világossággal kezdődött. (Vö. Haydn!) A világosság és a sötétség, a nappal és az éjszaka megkülönböztetése a teremtés második lépése. Eltelt az első nap.

     Ezután teremtette meg Isten az égboltot, s elválasztotta a boltozat feletti vizeket a lenti vizektől. Már vége is a második napnak. 

     A harmadik napon Isten egy helyre gyűjti a vizeket, hogy előtűnjön a szárazföld, s előbújjanak a növények: a füvek és a gyümölcsfák, azaz megjelenik a földön az ÉLET. A gyümölcsfák magvai örökítik tovább az életet. Isten elégedett volt azzal, amit alkotott. Végbement a „szétválasztás”.

     A negyedik napon a világító testeket, a napot, a holdat és a csillagokat helyezi Isten az égboltra, melyek meghatározzák az ünnepeket, a napokat és az esztendőket. Egyre jobban érezhető, hogy az ember számára készül az otthon. Már a gyümölcsfák is ezt jelzik. Isten újra elégedett lehet. 

     Az ötödik napon a víziállatok népesítik be a földet, s a madarak a levegőt. A dolguk az, hogy sokasodjanak. 

     A hatodik nap különleges nap. Isten először a barmokat, csúszómászókat s az egyéb földi állatokat teremti meg, majd – saját képmására – az embert, a férfit és a nőt. Az embernek az a feladata, hogy uralkodjon az egész földön. Tehát kitüntetett szerepe van.

     Az utolsó nap a pihenésé, mert Isten lezárta a teremtést, elkészült a maga munkájával.

     Más szemléletű a második teremtéstörténet. Itt a föld tulajdonképpen termőföld, csak még száraz, ezért terméketlen, s ember sincs, aki megművelje. Legyen tehát ember! Az Úristen a párával átitatott földből formálja meg, s életet lehel az orrába. Később állatokat is készít hasonló módon, s hogy társa legyen, oldalbordájából megalkotta az asszonyt: 

     „Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” (1Móz, 2,24)

     A bibliai teremtést több híres alkotásban viszontláthatjuk. Ilyen pl. Michelangelo freskói a Sixtus-kápolnában. A középpontban Ádám teremtése van, amikor is az Úr az ujja érintésével kelti életre Ádámot.¹

     Az alábbi film bemutatja Michelangelo teremtéstörténetét a kezdetektől Noéig: a fény és a sötétség szétválasztása, az égitestek megalkotása, az ég és a föld szétválasztása; Ádám majd Éva megteremtése, a bűnbeesés és a kiűzetés; Noé hálaáldozata, a vízözön, végül részegsége. Tolnay Károly szerint jobb, ha fordítva, a főbejárat felől megyünk az oltár felé, s így jutunk el a világegyetem keletkezésének látomásáig.

     Haydn Teremtés c. oratóriuma is emlékezetes. Csak röviden: három részből áll. Az első négy napot foglalja magában az első rész, az ötödiket és a hatodikat a második rész, az utolsó Ádámról és Éváról szól. Haydn három évig dolgozott a majdnem két órás művön. Itt a legmegrendítőbb a fény megjelenése: a 10.15 percben. Jó hallgatást!

     ¹ Ez a gesztus látható Caravaggio Máté elhívatása c. képén: Jézus rámutatással hívja el tanítványának a vámszedőt. A rámutatás lehet negatív is, pl. Füst Milán Este van c. versében.

Ábrahám Berlinben

 2015. 08 15.

Ábrahám Berlinben

Cavaraggio: Izsák föláldozása, 1606

  

      Idéztem már többször is Ábrahám és Izsák történetét. Most újra kezdem egy kiállítás kapcsán, mely Berlinben, a Zsidó Múzeumban nyílt meg, s NZZ tudósítója számol be róla. S aki, rögtön a lényegre térve, úgy véli, tudja, mit kellett volna felelnie Ábrahámnak, amikor meghallotta az Úr utasítását: „Teljesen biztos vagyok benne, hogy a fiamat nem kell megölnöm. S abban is, hogy te, aki megjelentél nekem, nem vagy isten…”
      Ez lett volna az egyetlen értelmes reakció az állítólagos isten hangra. Ahogy Kant véli: teljességgel lehetetlen, hogy az ember érzékeivel felfogja a „Végtelent”…
      A bibliai történetben (Mózes, 1, 22, 12) Ábrahám másodszor az Úr angyalát hallja: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet.”
      Mit tartson az ember – folytatódik a cikk - egy olyan Istenről, aki kegyetlen játékot űz a benne tökéletesen megbízó emberrel, arra kényszerítvén, hogy föláldozza gyermekét?
      Peter Greenway, a kiállítás rendezője (Saskia Boddekével együtt) az Engedelmesség címet adta a kiállításnak: „Öreg férfiak története, akik engedelmességet követelnek, és fiatal férfiakat a háborúba küldenek…”
      Nota bene: 100 évvel ezelőtt már egy éve tartott az I. világháború.

     Stefanie útja hazafelé

     "Napjainkban földgolyónk története - végre - csakugyan oszthatatlan egész, de az emberiség oly régóta álmodott egységét az ide-oda vándorló háború valósítja meg és biztosítja. Az emberiség egysége azt jelenti, hogy nincs hely, ahova bárki is megszökhetne." (Kundera: A regény művészete, 1986)

      Stefanie meráni nyaralásából utazik haza, s Bozenben (mennyivel szebb olasz neve: Bolzano) kell átszállnia München felé. A kis pályaudvaron gyülekeznek a menekültek is. A segítők vizet és élelmet osztanak, a rendőrök figyelnek. Az utas kevés. Stefanie egy dél-tiroli házaspárral helyet keres az egyik fülkében. Egy csapat menekült is fölszáll, s megpróbálnak elbújni a fülkékben az ülés alatt. Stefanie elutasít egy szenegáli fiút: reménytelen, a rendőrök úgyis felfedeznek, s leszállítanak a vonatról.
      A menekültek csoportját Kufsteinben leparancsolják a vonatról. Az itteni gyűjtőtáborban fognak dönteni további sorsukról. A piros pulóveres is ott van azok között, akiket körbe fognak a rendőrök.
      Stefanie gyötrődik, szemrehányást tesz magának. A vonat már Bajorországban jár, amikor észrevesz egy suhanó árnyat… A piros pulóveres! Utána megy, megtalálja az ülés alatt. Hihetetlen. Hogyan sikerülhetett neki? Pénzt, csoki szeletet nyom a kezébe. Hadd legyen tiszta a lelkiismerete. Más nem is kell neki. A szenegáli sugárzik a boldogságtól. Sikerült! Németországban van!

Bolzano (Bozen), www.wienstrasse.com

Császármorzsa

2011. 12. 26.          

A császármorzsának legendája van. Egyesek szerint Sisi készíttette a császár számára (diétás édesség!), más források úgy tudják, hogy ezt az ételt maga Ferenc József találta ki. Mindenesetre a császár kedves étele volt, s valóban fenséges volt…

Hozzávalók (Két személyre)

4 tojássárgája

2,6 dl tej

10 dkg liszt

4 tojásfehérje

4 dkg cukor

só

2 evőkanál mazsola

2 evőkanál rum

vaj

porcukor

resztelt szilva

Elkészítés

            A tojássárgáját, a tejet és a lisztet összekeverem. A tojásfehérjét, a cukrot és a sót habosra fölverem. A két masszát óvatosan összekeverem. A mazsolát rumban áztatom. Felforrósított serpenyőbe vajat teszek, beleteszem a massza felét, rászórom a mazsola felét. Óvatosan megsütöm és megfordítom. Ha az alja aranysárgára sült, a császármorzsát feldarabolom, tányérra teszem, porcukorral megszórom. Resztelt szilva körettel tálalom.

                                                                                                                    wikipedia.org

László Balázs írja Dél-Tirolból:

            Nos, a császármorzsa receptje nem nehéz, bár azt hozzá tenném, hogy a felsorolt alapanyagokból egy, az általunk jól ismert palacsintánál jóval sűrűbb masszát kell készíteni. Ezt rendszerint nem írják sehol, és ha a massza hígabb, mint kellene, nem lesz jó a morzsa, és csalódás érhet minket. Ha valaki nem szereti a mazsolát (mint én), helyettesítheti almával vagy egyéb gyümölcsökkel. Még pikánsabbá tehetjük, ha a már majdnem készre sült morzsát meghintjük egy kevés kristálycukorral, kicsit karamelizáljuk, majd nyakon öntjük rummal és meggyújtjuk. Mikor a lángok kialszanak, tálaljuk. Nem kell megijedni, az alkohol maradéktalanul kiég belőle, nem kell a rendőrtől tartanunk.

            A lényeg, hogy vastagabbra kell sütni, mint a palacsintát, mert csak úgy lesz morzsalékos, darabos.

            A resztelt szilva tulajdonképpen pirított szilva. Ehhez a szilvát kevés vajon átpirítjuk, amitől egy lédús, félig nyers, félig lekvár állagú öntetet kapunk, de szerintem bármilyen lekvárral jó.

            Nos, most pedig leírok egy réges-régi dél-tiroli receptet. A neve RIEBLER. Fordítani szinte lehetetlen, talán úgy mondanám "LERESZELT", bár a reszelőhöz nincs sok köze. A lényege, hogy az előbb felsorolt receptből a lisztet részben hajdinával helyettesítjük. Hogy mi is az a hajdina? Itt lehet megnézni: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hajdina

            Ebben az a jó, hogy a hajdina nem gabonaféle, éppen ezért lisztérzékenyek vagy paleósok is fogyaszthatják, persze ezt is csak kis mértékben. Azt sajnos nem sikerült megtudnom, hogy a liszt is teljes mértékben helyettesíthető-e. Az én receptem szerint fele-fele az arány. Nos a recept:

100g liszt (fele, vagy ízlés szerint hajdina)

kb. 1 dl tej

2 tojás

csipet só

ízlés szerint cukor

           Az alapanyagokat összekeverjük úgy, hogy sűrű massza legyen, fél órát-órát állni hagyjuk, hogy a hajdina is puhuljon, serpenyőben egy vagy több részletben a császármorzsához hasonlóan sütjük, majd összetörjük. Serpenyőbe öntéskor reszelt vagy darabolt almát szórunk a tetejére. A kész ételt megszórjuk porcukorral, bármilyen lekvárral ízesítjük, ízesíthetjük. Kicsit szárazabb, mint a császármorzsa, de nagyon ízletes. Ne adjuk fel, ha elsőre nem sikerül! (De miért is ne sikerülne?)

Üdv:

          Balázs

Pöttyöske süti

Piskóta:

          4 tojásból fehér piskóta
          4 tojásból kakaóval barna piskóta

Krém:
          2 csomag vaníliás puding
          1 evőkanál liszt
          1 csomag vaníliás cukor
          7,5 dl tej
          25 dkg margarin
          15 dkg porcukor

Töltelék:
           20 dkg darált keksz
           1 evőkanál baracklekvár
           0,5 dl rum
           1 evőkanál kakaó
           25 dkg gesztenyemassza
           kevés tej

Elkészítése:

     A tojásokból a szokásos módon piskótát sütünk.

     A krémhez a vaníliás pudingport és a lisztet a vaníliás cukorral tejben felfőzzük és kihűtjük. Kihűlés után hozzáadjuk porcukorral habosra kevert margarint.

     A töltelékhez a darált kekszet, a baracklekvárt, a rumot, az átszitált kakaót,az áttört gesztenyemasszát a tejjel összegyúrjuk. Jól összedolgozzuk és 6 rudat sodrunk belőle.

     A piskótát megkenjük a krém 1/3-ával, ráfektetjük a gesztenyerudacskákat és rákenjük a krém többi részét úgy, hogy a rudak között is jól kitöltsük a részeket. Befedjük a másik lappal és tetszés szerint csokimázzal vagy öntettel, bármivel díszíthetjük.

Vendégváró sütik

Klári néni kiflije

Hozzávalók:
               1 kg liszt
               2 dl olaj
               7 dkg élesztő
               1,5 kanál só
               6 dl tej
               1 linco margarin
               20 dkg trappista sajt

Elkészítés:

     A lisztre ráöntöm az olajat. A tejben feloldok egy piciri kristálycukrot, és megkelesztem az élesztőt. Beleborítom a kovászt a lisztbe, és jól kidagasztom. Hagyom kelni vagy egy jó órát.
     Deszkára borítom és belegyúrom a sót, majd négy kicsi cipót formázok. Még 15 percig hagyom kelni, és kerek kb. fél centis vastag kerek tésztát nyújtok. Ezt nyolc cikkre felvágom (32 db lesz), egy mokkáskanál Linco margarint teszek a közepébe, majd a körcikk szélétől a közepe felé betekerem. A két sarkát behajlítom kifli alakúra, megkenem, és kivajazott, kilisztezett tepsibe rakom.
     Felvert tojással megkenem, és megszórom bőven reszelt sajttal. Előmelegített sütőben kb. 200 fokon, 20 perc a sülési ideje.
     A töltelék lehet krémsajt, baconba tekert keményebb sajtrúd, sonkacsík, vagy éppen húsvétról maradt főtt sonka darálva, sült csirkemáj ledarálva, a fantáziánkra van bízva, meg arra, hogy sörkorinak vagy egy vacsorának szánjuk. De lehet tölteni lekvárral, diós , mákos töltetékkel is, csak akkor kevesebb só kell bele és több cukor.
     Ugyanígy a reszelt sajt felváltható köménymaggal, szezámmal vagy akár lenmaggal, füstölt sajttal, gyakorlattól függően variálható.
     Ha desszertnek készül, aprókat csináljunk, és 16 cikkre vágjuk a kört.

               Vajdasági sós háromszögek

Hozzávalók:

A tészta

               800 g liszt
               50 g élesztő (friss)
               500 ml tej
               100 ml olaj
               1 ek cukor
               1 csipet só

A töltelék

               250 g margarin
               1 kanál (nagy) só
               3 db tojássárgája

A tetejére

               1 db tojás (felverve)
                reszelt sajt
                köménymag
                szezámmag

Elkészítés:

     A tésztához az élesztőt 1 dl langyos tejben egy kiskanál cukorban felfuttatunk (a 0,5 l tejből és az egy evőkanál cukorból vegyük el). Ha felfutott, a liszthez öntjük, és a többi hozzávalóval együtt bedagasztjuk. Letakarjuk és kb. fél órát langyos helyen kelesztjük.
     Amíg kel, a töltelékhez krémesre keverjük a margarint a sóval és a tojássárgával. A tésztát átgyúrjuk, és négy részre osztjuk.
     Az egyik cipót vékonyra gyúrjuk és megkenjük a krém negyedével, feltekerjük, mint egy bejglit. A rudat egyszerűen 2 cm vastagon is felszeletelhetjük, ekkor csigákat kapunk, de ha háromszögeket szeretnénk, akkor a kés pengéjét kicsit elfordítva rézsutosan egyszer jobbra, egyszer balra vágjuk le a tésztadarabokat. Ugyanígy teszünk a többi három cipóval, és a süteményeket sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük. Megkenjük őket a felvert tojással és tetszés szerint bármivel megszórhatjuk.
     180º C-ra előmelegített sütőben addig sütjük, amíg szép aranybarnák nem lesznek.

            Sörkifli

Hozzávalók (50 darabhoz)

           5 dkg friss élesztő
           1 ek cukor
           2 dl tej
           4 gerezd fokhagyma
           80 dkg finomliszt
           1 ek szárított oregánó
           1 mk szárított kakukkfű
           1 ek só
           1 mk őrölt bors
           1 dl olaj
           150 ml kefir
           1 tojás
           nagy szemű só, magok, köménymag, szezámmag

1. Az élesztőt a cukorral a langyos tejbe morzsoljuk, felfuttatjuk. A fokhagymát meghámozzuk, összezúzzuk. A lisztet elkeverjük a fűszerekkel, a sóval, borssal. Hozzáadjuk az olajat, a kefirt, a tojást, a fokhagymát, a felfuttatott élesztőt, és alaposan kidagasztjuk. Meleg helyen kb. 2 óra alatt legalább a duplájára kelesztjük.

2. A tésztát kettévágjuk, és két kerek, kb. 1 cm vastag lappá nyújtjuk. Nyolc cikkre vágjuk (félbe, majd négybe és nyolcba). A vajat megolvasztjuk, megkenjük vele a cikkeket, és szélesebb felüktől indulva kiflivé feltekerjük.

3. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, tetejüket megkenjük felvert tojással, majd meghintjük ízlés szerint magokkal. Még 15 percig pihentetjük.

4. A sütőt 200 °C-ra előmelegítjük, a kifliket kb. 20 perc alatt aranybarnára sütjük.

                   (Az első kettőt Éva néni küldte, az utóbbit a BLIKK NŐK KONYHA alapján el is készítettük.)