2017. március 22., szerda

Nagy László: Márta és Mária

2012. 03. 15.



     Egy remekmű forrását, eredetét, keletkezését nyomon követni nem mindig könnyű. A Márta és Mária c.  Nagy László-vers olvasásakor érezhető a bibliai forrás, ugyanakkor a személyesség magas foka is. A vers nem annyira a hitről, inkább a nők, az asszonyok kétféle típusáról, az erős-izmosról, ill. a titokzatos szendéről szól:



MÁRTA ÉS MÁRIA

Márta szorgalmas
nap-tépő ordas,
Mária lehajló
homloka holdas.

Márta ha zsákol
mázsákkal táncol,
Mária felizgul
nádsusogástól.

Márta szelíden
simítja ingem,
Mária ököllel
üti a szívem.

A bibliai háttér:


     Lukács evangéliumának 10. könyvében az irgalmas szamaritánus parabolája és a Miatyánk közé van ékelve Jézus látogatása Máriánál és Mártánál. Ennek a példázatnak az utolsó mondata tartalmazza a fő mondanivalót:


     "Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Mártát pedig teljesen lefoglalta a sok felszolgálás. Ezért előállt Márta, és így szólt: ’Uram, nem törődöl azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!’ Az Úr azonban így felelt neki: ’Márta, Márta, sok mindenért aggódol és nyugtalankodol, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre: Mária a jobbik részt választotta, amelyet nem vesznek el tőle soha.” (Lk., 10, 38-42)

Nincsenek megjegyzések: