Petri-leletek

2014. 01. 21.

I.

      A közönséges ember szinte kötelességszerűen hisz valamiben. Így neveltek bennünket. Nem könnyű ezzel szakítani, ahogy Petri tette pl. a József Attila nyomán írt Duna-versében. József Attila a Duna menti népek összefogását képzeli el, s szent meggyőződése szerint ezen kellene munkálkodni. Ezzel szemben Petri így fejezi be versét:

Hosszú távon fognak vegetálni, növekvő
nyomor közepette, a nemzeti tébolydák.
De azért...! Én azt mondom, hogy NEM.
Hagyjunk már végre föl a reménnyel.
Lehet élni hit és perspektíva nélkül.
Már Horatius is megmondta: "Carpe diem!"
Vagyis éljünk egyik napról a másikra.
Jövő nincs.

A teljes vers

II. Közbevetés

     Hasonlóképpen volt pesszimista Szüllő Géza, a felvidéki politikus. Márai Sándor nemrég publikált könyvében olvashatunk erről: „… a népek a becsület fogalmát inkább csak olvasókönyveikben tanítgatják, de a gyakorlatban mindig meztelen életérdekeiknek engedelmeskednek, akár becsületesek ezek az érdekek, akár becstelenek.” (Hallgatni akartam, 2013, 84. o.)

III.

     Az Éjszaka c. Petri-versben is felfedezhetők József Attila motívumai. Vö.: Külvárosi éj.

Éjszaka

1

A vizes járdák
rücskein most a holdfény
senkinek csillan.
Megvilágít
mogorva
Háztartási Bolt-kirakatokat.

2

Fejed
mint egy szétrugott vekkeróra
kócos rugóival:
időtlenül hever.

A fej. A törzs.
A dúlt lepedő mosta két kontinenset
épphogy
összeköti a nyak.

     Az éjszaka rideg, ellenséges városi tája, Petrinél is a magányt, az elhagyatottságot fejezi ki. Az ember nélküli, elhanyagolt utcán, ahol még a bolt sem hívogató, megcsillan a holdfény a vizes járdán és a kirakatüvegen.
     A második rész egy fekvő emberi alak leírása. A fejet egy széttört ébresztőórához hasonlítja, vagyis az ember külső erő által tönkretett, elrontott szerkezet, tehetetlen áldozat. A fej és a törzs alig érintkezik, miként a földrészek. Azaz nemcsak az ember, de a világ is éppen ilyen töredezett, szétszakított, félhalott állapotban van.