2017. március 15., szerda

Kertész Imre: Útvesztő

2013. 01. 21.



     Olvasom Kertész Imre Útvesztőjét a HVG első számában. Naplójegyzetről (1998) lévén szó, óhatatlanul eszembe jut Kertész Mentés másként c. könyve (Magvető, 2011), mely a 2001-2003 közötti feljegyzéseket tartalmazza. Nehezen tudtam végigolvasni ezt a végtelenül lesújtó könyvet. Így hat rám az irodalom. Valamikor Vörösmartyval, Füst Milánnal, József Attilával éltem át minden szenvedést. Viszont Odüsszeusszal szárnyaltam, Goethével emelkedtem. Most Kertész Imrével esek kétségbe.

     Mitológia 


     Mitológiára szükség van. Magam is észrevettem, hogy társaságban mindenki - én is - a saját mítoszát építi. S minden alkalommal újra kezdem történetemet, hogy megerősítsem: ez voltam, ilyen voltam, ilyenné lettem, így látom a világot, ilyen volt a világ. (Hogy mutatkozott be öregkorában Szép Ernő? " Szép Ernő - voltam."

     Kertész azonban azt is mondja, hogy "kifogynak a történetek és elfogynak az emberek. Itt-ott máris a hallgatás uralkodik..."

     A logika könyörtelensége

     Hosszan vezeti le a következő tételt: "Ha sikerülne igazán megszeretnem a halált, ez megóvna a szorongástól." Miért szorong? Mert fél, hogy léte alapvető tévedés, s titkát még önmagának is nehezen vallja be. Ez a titok a szeretet utáni vágy, illetve a szeretet hiánya - hogy nem tud szeretni. Csak az írás töltheti ki az ürességet. Ez a teljes magányt írja elő. Viszont - ebben az esetben - újra fellépne a magánytól való félelem és szorongás.
     Az új európai konstrukció - folytatja Kertész - gazdasági és pénzügyi alapon született meg: "...az embereket lényeg nélküli véglényekké passzírozzák, engedelmes tömeggé, amely komputerként és komputerrel irányítható." Ezzel szemben átélni valami közös nagy élményt (traumát), alkalmat adhat a közösség formálására. Erre lehet jó az irodalom, azaz Kertész művészete.

     Bibliai szavak 
    
     "Aki igaz, elveszett. Aki elveszett, igaz. Aki elvész, nyer. Vessz el diadalmasan, és nyomorultul Nincs más út."

     Elhallgatása

     Elhallgatásának valódi oka: nem akar belépni írásaival az emberi társadalomba, osztozni hazugságaiban és reményeiben. "Auschwitzi kultúrában élünk (...) Megszűnt a kereszténység és a zsidóság 'klasszikus' története."
     A végét idézem már csak: "...Magyarország, szellemi értelemben, még nem döntött önmagáról (...), csakis a konszenzus tudna keretet teremteni a közös munkának."

Nincsenek megjegyzések: