2013. 08. 12.
John Knittel (1891-1970), svájci író regényét (1934) elsősorban azért kezdtem olvasni, mert nyáron St. Moritzból Olaszországba igyekezve, kereszteztük a Via mala egyik vadregényes ágát. A "rossz út" valóban nyaktörő lehetett:
"Közvetlenül Nauders alatt az Yzolla beleszorult egy alig néhány méter széles sziklahasadékba, innen azután az egész habzó, rohanó, tomboló víztömeg egy barlangszerű repedésbe ömlött, ahova ember még soha be nemtette a lábát. Ha mégis behatol valaki ebbe a fülsiketítően zajos mélységbe, riasztó félhomályt talál ott, s egy örökre bezárt fogoly kétségbeesésével kell felpillantania a jéghideg vízgyűjtőmedence mélyéről, mert nem lát egyebet, mint csupasz, függőleges, sok száz méter magas sziklafalakat és egy rést a távoli messzeségben,amelyen át bizonytalan, sápadt fénysugár hatol le hozzá." (Via Mala, 6.)
Maga a regény tipikusan romantikus olvasmány: fordulatos
cselekményszövés, szélsőséges jellemek, hatalmas szenvedélyek,
indulatok, végletes ellentétek. Az Alpok világának zordsága
megfelel az emberi lélek durvaságának. A gleccser vájta völgy persze az
emberi cselekedetek rossz irányát is jelöli. Csupán a törvények
világosak , melyeket mindenképpen be kell tartani, vagy éppen -
kivételesen - , a nagyobb igazság érdekében, át lehet hágni.
A könyv első felében a bűnhöz vezető utat írja le Knittel, a második részben a bűn felderítése és gyötrelmes megvallása áll a középpontban. Majd némi kiegyenlítődés zárja az izgalmas, halványan a társadalmi feszültségekre is utaló regényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése