Ideál és való

2013. 10. 03.

Taeping és áriel, 1866, hu.wikipedia.org

     "Gyönyörű, karcsú testű, nyúlánk árbóczú hajó - a "Mőve" ("Sirály") - horgonyzott a kikötőnek kissé félreeső helyén. Ez a könnyű testű kis fahajó a hattyú könnyedségével himbálózott a gyengén hullámzó víztükrön; szédítően magas árbóczain a tömérdek hatalmas kötél olyan feszesre volt meghúzva, mint hegedűn a húrok. A vízre bocsátott hófehér csónakokkal olyan benyomást tett rám, mint a fiatal szép mama, aki sétálni viszi apró gyermekeit. Ez a hajó volt az én első szerelmem, ő volt az én vágyaimnak netovábbja, ifjúkori olvasmányokból megmaradt ideáljaim ilyen karcsú, nyúlánk vitorláshoz fűződnek." (13)

     "Éveken át olyan nagyságú terület volt a lakásom, amelynek hosszát nagyon rövid és nagyon keskeny ágy szabta meg. Kabinom magassága alig haladta meg egy középtermetű férfiú magasságát, és ha az ágyon ülve felhúztam a cipőmet, kinyújtott lábam rendesen nekitámaszkodott a kabinom falának. Ezt a "lakást" vagy oldalról világította meg a tenyérnyi nagyságú, homályos üvegből készült ablak (...), vagy pedig a fedélzet felől kaptam ugyancsak tenyérnyi nagyságú üvegen keresztül kevéske világítást. Igaz, hogy ezt a felső ablakot sohasem lehetett kinyitni, de viszont az is tény, hogy minden percben legalább is tízszer vagy hússzor elsötétült, amikor a fedélzeten járók ráléptek. (29)

              Gáspár Ferenc  (1862-1923, hajóorvos volt) könyvéből: Hét év a tengeren (1903)